Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - NAGY Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből

fel. Ennek aláírása a fotóalbumban: „Kútszobor Esterházy gróf tatai vadaskertje részére (Stróbl megbízásából)". Ez a szobor a Morelli-féle sorozatban több helyen is látható, és apró módosítást figyelhetünk meg rajta. Ez arra utal, hogy Morelli nem egy időben készítette a felvételeket. A növendéki munkák között van még egy, amely kúttervként értelmezhető: egy pisilő kisfiú szobra. Elhelyezése külön figyelmet érdemel, ugyanis közvetlenül Ferenc József portréja mellett áll, tanúsítva, hogy a király iránti mélységes tisztelet sem állhatott útjába az „epreskerti dramaturgia" érvényesülésének. A szobrok körül nagy dézsákban és egyéb tartókban vízinövények, sás, nád teremtik meg a természeti környezet illúzióját. (Stróbl a műcsarnoki kiállításokon is így installálta a szobrait.) A fotókon azonban a legtöbbször egy életnagyságú, lerogyó szarvas modellje szerepel. A 12. számú képen egy fiatalember, minden bizonnyal a szobor alkotója is mellette áll. Jó okunk van feltételezni, hogy ő Abt Sándor (1870-1916), aki 1893-1896 között Stróbl növendéke volt, majd a pécsi Zsolnay-gyár kiváló tervezőművésze lett. Kortársa, Nikelszky Géza a gyár művészetét ismertető könyvében azt írja róla, hogy: „Stróbl Alajos tanítványa volt - akinek azonban nem nyerte meg tetszését Apátinak egy nagyobb szabású, szarvast ábrázoló szobra. Ez a kissé stilizált mű Apátit ugyanis már a szecesszió előhírnökeként mutatta. Arra díjat nem kapott."

12 Nikelszky a történetet feltehetően magától a művésztől hallotta, mégpedig akkor, amikor a Zsolnay-gyár szecessziós termékei, köztük Apáti munkái is, már világsikert arattak. A fotókat látva mi ezt a müvet nem érezzük szecessziósnak, de a stílus kérdése témánk szempontjából nem fontos, mint ahogy az sem, miért nem kapott rá díjat. Sokkal érdekesebb, hogy vajon nem valamilyen meghatározott helyre készült-e a mű, amire a közvetlen környezete (a talapzat, a mögötte lévő támfal) utal is, és ha igen, akkor hova? A Művészet folyóirat 1916-os őszi száma közölt nekrológot Apáti Abtról. Ebben olvashatjuk: „Munkái közül megemlítjük... Éneklő gyermek című szobrát (gróf Esterházy család tulajdonában), a Stróbl Alajossal egyetemben csinált Mátyás-kutat (ugyancsak a tatai Esterházy grófi tulajdonban)"", de a nekrológ nem sorolja fel a kút számára készült szobrokat. A Krücken-Parlagi-féle lexikon Abtnak az Esterházy család tulajdonában lévő munkái között említ egy vadkancsoportot cs egy haldokló szarvast ábrázoló szobrot, azzal a megjegyzéssel, hogy az szerepelt a millenniumi kiállításon.

14 Bár a katalógus nem tünteti fel, azért még ki lehetett állítva, akár a Mintarajztanoda szekciójában is. Úgy vélem, hogy a Morelli-fotókon látható szarvas szobor azonos azzal, amelyik a tatai Mátyás-kút számára készült, és ezzel végre közelebb kerültünk az 1890-es évek egyik különös, már-már legendás hazai szobrászati vállalkozásához. A kút elkészítésével gróf Esterházy Miklós József bízta meg Stróbl Alajost, aki éveken át dolgozott a nagyszabású munkán, amely talán el is készült, de sosem állították fel. A korabeli sajtó szórványos híradásain és bizonyos szájhagyományon kívül konkrét és hiteles adat vagy mű tudtommal eddig még nem került elő a több figurás kútról. Az epreskerti fotók talán az első lépést jelentik ennek a nem mindennapi tervnek (műnek) a megismeréséhez. Gróf Esterházy Miklós József és Stróbl Alajos kapcsolatáról Krúdy Gyula is megemlékezett. „Itt nevelkedett Szirovatka, a világhírű művész - itt tanult Stróbl, a szobrászművész" - írja a tatai várúr környezetéről.

15 Ennél több konkrétumot ma sem tudunk. Hogy mit tanulhatott itt Stróbl, azt Krúdy leírásából sejthetjük: fantasztikus ünnepségekről, középkori pompáról és udvartartásról, színházról, lóversenyekről, soha véget nem érő vendégeskedésekről regél Krúdy, aki maga is vendége volt a tatai kastélynak. Mindez mély nyomokat hagyhatott a fiatal szobrászban, aki a maga módján valami hasonló „tündérkertet", fantáziavilágot akart teremteni a saját környezetében. Mátyás 3. Haldokló szarvas a gróf Esterházy Miklós József által megrendelt tatai Mátyás-kút számára. A szobor mellett feltehetően a készítője: Abt Sándor (Morelli-sorozat: 12. sz.)