Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - NAGY Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből

2. A Stróbl-tanítványok munkái. Balra Rausch Béla kútterve gróf Esterházy Miklós József tatai vadaskertje részére. Jobboldalt a falon a Mátyás-dombormű, alatta Laurana Beatrix-portréjának másolata (Morelli-sorozat: 16. sz.) „epreskerti dramaturgiát",

5 amelyben az emberek és a szobrok egyenrangú szereplök. A 18. és a 19. számú kép Stróbl Alajosnak egy nagyszabású makettjét ábrázolja 1894-ből, míg a 11-17. számú fotók nagy valószínűséggel a szobrásziskola tantermében készültek, amelyet vászonfalak osztottak három részre, és csekély kivétellel a tanítványok munkáit mutatják. A fotókon látható művek közül közismert, ma is köztéren álló szobor a Rákász fiú Ligeti Miklóstól.

6 A műtermi felvételeken látható növendéki munkák két nagy csoportba sorolhatók: portrék, illetve kerthez, vízhez kapcsolódó kompozíciók. Rajtuk kívül van még egy lovas szobor, egy, a mellső bal lábát felemelő kutya, mely szobor szerepelt az 1900as párizsi világkiállításon a Mintarajztanodában folyó képzést szemléltető szekcióban,

7 és egy terv, mely a Wesselényi-emléktáblához készülhetett. Budapest Főváros Törvényhatósága 1892-ben határozta cl az emléktábla elhelyezését. A megbízást Holló Barnabás kapta, aki az agyagmintát 1899-ben mutatta be.

s Arról egyelőre nem sokat tudunk, hogy a közbeeső időben mi történt. Az 1893-ban lezajlott, eredménytelen pályázaton mind Holló Barnabás, mind Ligeti Miklós részt vett. Van utalás arra, hogy a Wesselényi-emléktáblára kiírt pályázaton Ligeti Miklós díjat nyert.

9 A fotón látható tervet bármelyik Stróbl-tanítvány készíthette, akár Ligeti, sőt Holló is, hiszen az 1892-93-as tanévben mindketten növendékei voltak a szobrászati iskolának. A megvalósult mű azonban más, mint az itt látható terv. Az 1893-94-es tanév mindkét félévében a szobrásziskola növendéke volt Abt (Apáti Abt) Sándor, Burger József, Damkó József, Führer (Füredi) Richard, Markup Béla, Morgenstern (Margó) Ede, Rausch (Radnai) Béla és Rintel (Maróti) Géza. Burger József kivételével mindnyájan közismert művészek lettek. Négyen magyarosították a nevüket, de ekkor még mindegyikük az eredeti nevén szerepelt. A képeken az ő munkáikat láthatjuk - kiegészítve Ligeti Miklós szobrával (esetleg szobraival), aki ebben a tanévben már nem volt az iskola növendéke. A szobrok elhelyezése, installálása, az alattuk lévő cédulák - amelyek felirata sajnos olvashatatlan a fényképeken - arra utalnak, hogy a képeken valamilyen munkabeszámolót, esetleg év végi vizsgamunkákat láthatunk, az 1894. június 13-tól 17ig bemutatott növendéki tárlat anyagát. Lehetséges azonban, hogy még ennél is nagyobb a tét, talán valamilyen válogatás, verseny is van, mert a 16. számú fotón egy felirat töredéke is olvasható: ... M ELŐRE! A falon ívesen futó szöveget részben takarja egy függöny, illetve belevág a fénykép széle. Meg kell elégednünk ennyivel. Az enteriőr-fotókon a szokásos gipszminták (antik fejek, Michelangelo-szobrok másolatai, gipszornamentikák stb.) mellett ott vannak a növendékek arckép-tanulmányai (köztük néhány igen szép) és Stróbl Wekerle-portréjának redukált változata. (A nagy méretű Wekerle-portré a Műcsarnok 1894-95-ös téli kiállításán szerepelt kiemelt helyen.)

10 Az arcképek között láthatjuk Francesco Laurana Beatrix-portréjának másolatát is, amelynek elkészítése szokványos tanítványi feladat lehetett Stróblnál. (Egy ilyen másolat kerül majd az Epreskertben felépített Hunyadi-kápolnába is.) A kiemelten szereplő művek közül kettőt azonosíthatunk teljes biztonsággal, ezek Rausch Béla munkái. A család tulajdonában lévő fotóalbumban szerepel az a puttókkal díszített, neobarokk kerti váza, melyet a 17. számú fényképen látunk." A kézzel írt bejegyzés szerint 1894-ben készült az Epreskert számára. Bár arra nincs utalás, hogy elhelyezték volna, de egy változatát Rausch beküldte az Andrássy Tivadar által meghirdetett iparművészeti pályázatra 1897-ben. A másik mü egy kútkompozíció két meztelen kisgyerekkel: a kislány lehasalva kezét a vízbe nyújtja, míg a mellette álló kisfiú egy nagy halat tart a magasba diadalmasan. A víz nyilván a hal száján szökött volna