Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZINYEI MERSE Anna: Dósa Géza (1846-1871) élete és művészete

8. Dósa Géza: Tájtanulmány. Magyar Nemzeti Galéria jártak, köztük épp abban az évben Wilhelm Leibi is, aki Dósa Münchenbe érkezésekor volt kénytelen abbahagyni Gedonné arcképének festését, miután azt a modell férje, megelégelve a sok hónapos modellállást, késznek nyilvánította. A Leiblnek 1870-ben párizsi aranyérmet hozó festmény az 1869-es müncheni nemzetközi tárlaton még nem aratott átütő sikert,

54 bár azt Courbet a legjobb német műnek tartotta. Dósának bőven volt belőle tanulnivalója. Mindenekelőtt azonban Szinyei Merse Pál példája lehetett számára meghatározó, akivel kapcsolatban újra Kacziány Ödönt idézzük, ö így emlékezett a Piloty-iskolában Szinyeinél tett első látogatására 1869 őszén: „Roppantul érdekes színes vázlatokon dolgozott en plein-air, tanulmány és természet utáni vázlatai markáns ellentétben álltak a többi tanítvány munkáival. Szinyei említette, hogy Dósa Géza, Wagner-tanítvány szintén Münchenben van, s találkozhatom vele estefelé a Probst kávéházban. Ez volt abban az időben a müncheni művészek törzskávéháza. Itt találkoztak naponkint kicsinyek s nagyok (...) Szinyei már említette Dósának, hogy keresni fogom, és alighogy beléptem a kávéházba hónom alatt a rajzmappával, elém jött és megszólított. Roppant kedves, finom, rokonszenves volt egyénisége, modora, viselkedése. A legszívesebben felajánlotta segítségét, s jó tanáccsal szolgált mindenben".

55 Ahogyan most Dósa Kacziánynak, úgy segíthetett fél évvel korábban Szinyei is Dósának, hiszen már ötödik éve járt az akadémiára, mellyel egyre elégedetlenebb volt. Dósának tavasszal feltétlen látnia kellett a csak egy évvel idősebb, ám nála sokkal érettebb kollégája korai főművét, az Anya és gyermekeit, melynek merész kolorizmusa sok érdeklődőt vonzott a Pilotyiskolabeli műterembe, és Amerikába küldése előtt még Wimmer műkereskedőnél is ki volt állítva.

56 És természetesen a műteremben volt a nagy port felvert Hinta és több egyéb érdekes vázlat is. Mindez mély benyomást gyakorolt Dósára még a hatalmas kiállítás megtekintése előtt. Amikor aztán 1869. július 20-án megnyitotta kapuit Közép-Európa addigi legnagyobb méretű és legszélesebb mcrítésű nemzetközi tárlata, a Glaspalast lett az összes Münchenben tartózkodó, illetve emiatt ide zarándokoló művész legfőbb találkozóhelye. Mint legtöbbjüket, Szinyeit és Dósát is főként Gustave Courbet erőteljes realizmusa varázsolta el. Kíváncsian figyelték a mester festésmodorát a Starnbergitóhoz tett közös kirándulás alkalmával, amikor Courbet októberben Münchenbe érkezett, hogy kitüntetését átvegye.

57 De a többi francia festményből is bőven meríthettek bátorságot. Szívesen követték volna Leiblt Párizsba, így komolyan tervezgették 1870-es kiutazásukat, remélve, hogy sikerül addigra képeladásaikból pénzt szerezni. Kacziánytól tudjuk, hogy Dósa szívesen magyarázott neki „tónusokról, közvetlenségről, a megjelenés igazságáról és sok minden egyébről". Aztán „nagy szakértelemmel beszélt a francia művészetről, s Párizs szellemi légköréről, hol a tehetség dúsan sarjadzó növényként szabadon virágzik. Több plein-air képet kezdett el, tárgyukat a gyermekek világából merítve. Kis modelljei az üvegfalas műteremben ott tébláboltak körülötte, s ő nagy élvezettel rögzítette tanulmányaiban a kicsikék önkéntelen mozdulatait".

5

* 1870 februárjától végre önállóan dolgozhatott, hiszen Szinyei után három hónappal Dósának is sikerült megfelelő műtermet találnia, így ö is kilépett az akadémiáról. Talán ekkor készülhetett a Játszó gyermekek

59 olajvázlat, mely pasztelles hatású, üde levegösségével lep meg. Szinte hiányzik belőle a zöld (amúgy sem lehetett kedvelt színe, alig található megmaradt müvein), hiszen aranyló sárga gabonatáblában láthatók a fehér inges, lilás rózsaszín vagy meleg szürkés szoknyás-nadrágos kisfiúk és kislányok, változatos mozdulatokkal, jól komponáltam A középen álló leányka lila köténye a legmélyebb színfolt. A felhős, tompa kék égre a távolban faluszéli házak rajzolódnak, balra kalapos madárijesztő és egy kiskutya, melynek fejére szintén kalapot csaptak. Mészöly Géza számos vázlatán megörökített tenyeres-talpas kis parasztgyerekei mind súlyosabbnak tűnnek Dósa rebbenően könnyed látványrögzítése mellett. Egyébként nem valószínű, hogy a festők valaha is találkoztak volna, hiszen Mészöly akkor kezdte bécsi tanulmá-