Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - IMRE Györgyi: A leány azonosítása. Kiss Bálint Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári börtön ablakánál 1674-ben című festményén

r

r

^t~ _s- k 7. Peter Johann N. Geiger: Görögország Missolunghinál, in: Historische Memorabilien de In- und Auslendes... Wien, 1840. LBd. 26. gipszszobrok és élő aktmodell utáni rajzolásra, egy alkalmat kivéve, amikor maga Barabás hívta el: „Nem is volt ő többször ott a modellfestésnél. Kiss Bálint ismerős volt egy Miklósi nevű bécsi szerb kántorral ki festett is, és Krafft tanítványa volt. Ennek útján megkapta volt másolni Krafftnak két képéhez készült tanulmányát, Ossiant és Sapphót. Nekem is kedvem jött ezeket másolni. Kiss Bálinthoz jártam festeni, míg ezt a kettőt lemásoltuk."

35 A képet bizonyos „látványalkalmaktól" megfosztó képi funkció az új médiumok által termelt, didaktikus képtömegek kontextusában valósulhatott meg. Az új nyomdai műfajként megjelenő, „Történelem képekben" típusú kiadványok toposzként őrizték a másolható klasszikus mintákat. Peter Johann N. Geiger,

36 az 1840-ben kiadott Historische Memorabilien des In- und Auslendes... című albumában agg férfit karjaiban tartó, felöltözött nőalakkal személyesítette meg Görögországot Missolunghinál.

37 (7. kép) A Caritas Romana témáról tallózva Dömötör Sándor is felhívta a figyelmet a történet egy ponyvaváltozatára, Tatár Péter Regekunyhójában (1865, 23. sz.). A ponyva-kiadványban a szöveget kép illusztrálja, ahol az ülő szakállas férfi mellett teljesen felöltözött fiatal nő jelenik meg, mint a gyermeki szeretet megjelenítője. A rege a pogány-keresztény ellentétének hitéleti tartalmával telítődött

38 (8. kép). PRÉDIKÁTORI DIDAKTIKA VERSUS MŰVÉSZI AUTONÓMIA Kiss Bálint festménye historia-képi témájával a magyarországi gályarab prédikátoroknak állított emléket, akiknek szenvedése egyben a nemzeti protestantizmus küzdelmeivel fonódott össze. Ez eleve kultikus és didaktikus jelleggel övezte a művet, ami indokolhatta, hogy a művész a kegykép archaikus-populáris képi struktúrájához nyúljon vissza a festménye létrehozásakor. A mű tárgya ugyanakkor, az antik példa értelmében, a felekezetek közötti megbékélésre utalt, adaptálva a Caritas Romana antik történetét, Perino del Vaga távoli és kései követőjeként. A művész a festmény kegyképszerü struktúrájával a közönséget, mint közösséget célozta meg, a sensus communism alapozta képe befogadását. Tematikájával feltehetően részben korának aktuálpolitikai eseményeihez is igazodott. (Magyarországon 1844-től születtek az egyházjog első, a vallásszabadságot érintő legkorábbi törvényei - a vegyes házasságról). 39 Kiss Bálint Caritas Romaná]ábó\ eközben eltűnt a női akt és el a női alak hősiessége is, ami jelzi az autonóm művészi ízlés akadémikus értékének háttérbe szorulását, illetve a prédikátori dogmatizmus dominanciáját. A művész, az archaikus kegyképi mintán túl, itt olyan szemléletmódra támaszkodhatott, amely meghatározta a korban a nőről és a női szerepről alkotott közszemléletet. Ehhez meríthetett atyjának egy másik, a nő társadalmi szerepét megfogalmazó Nőitan vagy az asszonyi nevezetesebb munkák' és köteleségek' tudománya - Falusi leányok' és fiatal asszonyok haszonvételére című, népnevelői müvéből is. Ez a könyv 1846ban, Pesten került kiadásra, és követte a korban elterjedt - bár a magyarországi kutatásban még nem igazán feltárt - 19. századi kulturális toposzt,

40 amely a nőnek - „természettől fogva" - a jogokkal ugyan nem rendelkező, ámde a védelemmel és irányítással övezett szerepet juttatta. „Az asszonyok' munkái 's kötelességei különböznek a férfiakétól. A' férfiak erősebbek, bátrabbak lévén, a' külső nehezebb munkához rendeltettek, a' természet által. (...) Az asszonyok pedig gyengébbek lévén, a' kevesebb erőt, de annál több gondot, serénységet kivánó házi könnyebb munkákra rendeltettek a' bölcs teremtő által."- írja a szerző. A festő történelembe helyezett, „modern" Pero-alakját e társadalmi konszenzus értelmezte. A mű nőalakjának eltűnő képi identitását kutatva, az ízléssel és morállal összefüggő kérdéskörhöz juthatunk el. Ezzel kapcsolatban érdemes H.-G. Gadamer - a Kant előtti ízlésfelfogásról szóló - összefoglalását idézni: „az ízlés fogalma eredetileg inkább morális, nem pedig esztétikai fogalom volt. Egy valódi humanitás ideálját írja le, s kialakulását az iskolai dogmatizmustól való kritikai elhatárolódás törekvésének köszönheti. A fogalom használata csak később korlátozódott a »széplélekre«."

41 Kiss Bálint munkája, távol a reneszánsz ízlés „valódi humanitás ideáljától", közvetlenül is összefüggésbe hozható a művészetnek a korban különös aktualitással felmerülő iskolai felfogásával. Életműve illusztrátorként is szorosan kapcsolódott atyja népnevelői tevékenységéhez. A festő készítette kőrajz vezeti például be id. Kiss Bálintnak 1839-ben, Pesten, Landerernél nyomtatott Magyar Régiségek című könyvét. Érdemes volna megvizsgálni, hogy művészi felfogása mennyiben állt közel a kor (egyházi) iskolai színjátszásához, amely a klasszikus és