Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

némely képek zöld és kék színezete vár még javításra, mi az újabb képeknél bizonyosan nem fog hiányozni." Az utolsó előadáson, december 24-én a mestert nagy ezüst serleggel tisztelték meg. „Rebesgetik, hogy Telepi ködfátyolképeit Törökországba is szándékozik vinni. Mi nem hisszük." - írta 1844-ben a Jelenkor című újság hírrovata. A bemutatóval vidéki körútra indult: „Vidékre vitte bemutatni ködfátyolképeit, a müvek majdnem elérik Döbler jelességét."

30 1845. március elején ért Kolozsvárra, a Pesten már „érdempohárral" kitüntetett látványosságot úgy hirdették, hogy az előadás „légszesszel lesz világítva". A kolozsvári hírlap ismertette a bemutatott honi tárgyakat: Vajdahunyad vára, Budapest a Margitszigetről tekintve, Dévénvár omladéka, Pozsony, Tihanyi apátság a Balaton közepén, Kassai székesegyház, Vaskapu a Dunán, Árva vára, Téli vidék és ugyanaz nyári alakban. A későbbiekben mutatta be a Zárda csarnok nappal és éjjel, az Attila, a Torda hasadék, a Báli barlang, az Árvák a temetőben, Brassó, a Nagyváradi piac című képeit. A ködfátyolképek vidéki bemutatóit 1845 augusztusában befejezte, ekkor a híradások szerint újra visszatért Pestre. Egyik kései levelében (1882) mintegy végrendeletként megírta, hogy melyik gyermekére mit hagy kevés megmaradt értékéből. Megemlítette egykor híres és népszerű ködfátyol-gépét, amellyel annak idején a színpadokon oly nagy sikert aratott. Az idő eljárt felette, s ami 50 évvel előbb még szenzációs újdonság volt, az a színházban bevezetett villanyvilágítás korában már idejétmúlt. Kétségtelen, hogy a maga korában Telepy színpadtechnikai újításai érdekesek voltak, és a színháztörténészek is számon tartják munkáit.

31 Tájkép hegyekkel és várral című kisméretű olajképe, melyet fémlemezre készített 1843-ban és Tájkép csónakázókkal című 1846-ban készült vászonképe jól mutatja naiv, de vonzó stílusát, amelyekhez hasonlóaknak kell elképzelnünk ködfátyolképeit is. A különben ismeretlen Mermann mutatványai 1847-ben Döbler ködfátyolképeinek továbbfejlesztései voltak. Ez azt jelentette, hogy a tájképek körvonalai tisztábbak és a különféle képek és effektusok váltakozásai gyorsabb üteműek lettek, mint Döbleréi. „A képek közti homály-mozzanat egészen észrevehetetlen" - írta a kritika.

32 Bemutatáskor a nézőtérre jó ideig teljes sötétség borult, majd miután beállították az első képet, „hirtelen" fénnyel megvilágították a színpadot. „A festészeti szabatossággal készített s szép színezetű tájképek kellemesen meglepő ellentétben váltják fel egymást: a zordon, hó lepte, zúzmarás telet virító nyári élet váltja, kékes azúr távollal s elevenzöld pázsitú előtérrel." A ködfátyolképet „előkészített csalódásnak" tekintették, amely közvetlenül az érzékekre hatott, a mesterséget és mesterkéltséget elfeledtetve „új valóságnak" tűnt. „Mert a fényképben csak közvetve lévén az opticai csalódás, e természet titkának visszatüntetése által az ember valódi diadalt ünnepel a természet tökéletlensége felett, mely minden művészetnek eredete." Mermann úr képein a Nap, a Föld és a Hold egymáshoz való viszonyát magyarázó mutatványokat lehetett látni.

33 Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a fővárosban háttérbe szorultak a látványosságok, a szórakozási lehetőségek. Szigorúan szabályozták az iparos tevékenységeket, a mutatványosokat. A látványosságok helyszínei: a színház, az önálló bódék és a vásári sátrak újakkal bővültek. A pesti Tigris Szállót Hild József építette 1839-1840 között. A 130 szoba, két étterem, kávéház kiválóságát részletesen dicsérték az 1840-ben tartott avatási ünnepségeken.

34 Hasonlóan más szállodákhoz a Fehér hajó és a Mátyás király vendéglő is szívesen adott helyet a látványosságoknak.

35 A Tigris Szállodának az 1850-es években volt egy „opticai kabinetje", ahol sűrűn változó kiállításokon mutattak be fényképeket. 1858 áprilisában a nagyteremben sztereoszkop-kiállítás volt, majd Fcrrier és Bertran francia művészek ismertették kollekciójukat Németország és Olaszország szép városairól. 1858 júniusában Blanc panorámáját rendezték be a pesti vásár idejére. Augusztusban egy amerikai „photograf-szalon" nyílt meg, a kiállítás alatt arcképeket is készítettek a helyszínen.

36 Az érdekességek, a szép városrészletek, a bemutatott riportfelvételek és a háborús képek mélyen megrendítették a látványélményre éhes közönséget. E kiállításokon egyenrangúként szerepeltek a szobapanorámák friss képei, a valódi papírképek és az újabb keletű kettős fényképek, a sztereók is. „Itt van a photographia, itt van a stereoscop, itt van az optoplastika. Melyik olajfestmény vetekedhetik ezek bámulatos természetességével, ahol kivált az utóbbiaknál a festészet és szobrászat egyesülve látszanak a valóságot megközelíteni, sőt azzal vetekedni, s mindamellett ki fogja azok becsét szép olajfestmény mellé tenni? Mi ennek az oka? Csupán és egyedül az, édes feleim, hogy a természetnek nyers utánzásában nem nyilatkozik költészet" - vélte az egyik szigorú hangú kritikus 1858-ban.

37 Mivel kevés adatunk van az évtized folyamán bemutatott képzőművészeti látványosságokról, most a krími háború bemutatását emelem ki. A krími háború eseményeit megörökítő képeket már az első pillanattól láthatott a pesti közönség. 1854 februárjában egy panoráma mutatta be a török háború eseményeit, a nyár folyamán már a képárusok kirakata is tele volt „bombázati jelenetekkel. Csupa háborúni művészet". A műkereskedések kirakatában a keleten harcoló hadvezérek arcképeit is kiállították.

38 1855 márciusában Schmidt asszony panorámája a Dunaparton egy fabódéban mutatta be az eseményeket: „A látványok közt még alig volt Pesten oly közérdekű, mint a jelenleg ide érkezett »keleti panorama«, mely mindazon helyeket, városokat, csatatereket híven és ügyesen készült, jól rajzolt és igen tisztán világított látképekben tünteti föl. Különösen a politikai újságok szorgalmas búvára - azon helyek megszemlélésére, melyek jelenleg a keleti harcban a legnagyobb szerepet játszszák - nem tehet kényelmesebb utazást, mintha kimegy a felső Duna-partra, mindjárt a felső gőzösök kikötője mellett lévő s estvénkint számos lámpával jelzett bódéba, és itt egy rövid körutazás alatt megtekintheti Sz. Pétervárt, Konstadtot, Odessát, a híres Szebastopolt, a Fekete-tengert, Várnát, melyek mind a jelen háború alatt vannak fölvéve, s ekképp érdekes staffage-ait az egyesült hajóhad és hadsereg, a francia, angol és török tábor stb. képezik. Mindegyik látkép több üvegen át szemlélhető. Kár, hogy a tárgyrészletek egy nyomtatott magyar-német commentárt nem adnak a nézők kezébe."

39 1854 végén a műárusok kirakatában az almai csataképet láthatta a pesti közönség. 1855-ben Engel ciklorámáját a Nemzeti Színház színpadán mutatták be, a vetítésen 28 átvonuló képben jelenítette meg a háborút, a képeket Marshall Károly brit királyi udvari csatafestő készítette,

40 a zenét Hauptner karmester