Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

2. Vetíthető csatakép az 1848-49-es szabadságharcról, 1860 körül. Festett üveg, 17 x 5 cm. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum Mezey Lajos a bemutatók után megvált mesterétől, és elkezdte bécsi akadémiai festészeti tanulmányait. Nem elhanyagolható ifjúkorának ez a szakasza, hiszen maradandó élményeket szerzett, életének későbbi periódusában is nagyon érdekelte a fényképezés, az új optikai látvány. Tanulmányai bejezése után, már az 1850-es évektől maga is készített felvételeket, és szívesen fényképeztette magát. Nüppnau András 1846-ban kozmoráma-látványosságot nyitott három hónapra a pesti hídfő közelében. A működtető-készítő Nüppnau mesterről tudjuk, hogy az iparmű kiállításra gr. Batthány Lajos arcképét küldte be, ezért feltételezhetjük, hogy festőművész volt. A kozmoráma számára a Duna-parton építettek egy önálló helyiséget, és az „jeles felállítással" vonzotta a nézőket. A művész a „panorámasátorban" szép tájképeket mutatott be: Buda, Pest, Salzburg vidéke, A tengeri vihar, Egy téli vidék, Freyburg, Berlin, Ulloa város képeit. 12 képet láthattak egy alkalommal, ilyen volt például A puszta című kép: „egy korunkbeli puszta, mely gyönyörű természetességben tűnik fel előttünk fölmeredő kútgémével". A látványosság szervezőjét az egyik kritika „Pest első szobafestőjének" nevezte, de működésének csak rövid időszakáról vannak adataink. 1840-ben a Nemzeti Színháznak készített díszleteket, ekkor mint transzparens-müvész és szobafestő hirdette magát a sajtóban. Műhelye a Duna soron volt, az Ilkey-házban. Az 1842-es pesti iparműkiállításon 23. sorszámmal dicsérő oklevelet kapott. 1844-ben a Lackovits-házban, a Rózsapiacon szép falfestményeket készített. 1846-ban ablakot védő festett rolettákat mutatott be az iparmű-kiállításon.

15 A fényképészet első negyven évéből jelentős magyar panorámákról és kozmorámákról nincs tudomásunk, vásári forgatagokban fellépő mutatványosokról nem rendelkezünk adatokkal. Az 1850-es évekből ismert panorámákat és kozmorámákat, mivel azok hazai képzőművészeinkhez nem kötődnek, inkább egyfajta tematikus rendszerben mutatjuk be. Voltak tervek szobapanorámák festésére, mint arra Barabás Miklós A festészeti távlatról című tanulmányának egyik részlete utal 1859-ből: „A panorámát, ha mindjárt egész körre kiterjesztenénk is a látást, helyesebb a kört részekre osztva rajzolni, legfölebb 45 fokú látszögü húrokra, és ezen egyenes húrokon álló egyenes síkokra, mint megannyi különálló képre: mindent mint egyenes vonalú távlatot (nálam is ilyenformán kívántatott egy panoráma-készíttető által 8 kép, de nem tudván a díjban megegyezni, nem jött létre, természetes, hogy ezek 8 üvegen nézve körül egymáshoz 45 foknyi elhajlásban lettek volna felállítva)."

16 A ködfátyolkép előzménye a 18. század végén, Franciaországban feltalált ún. levegőkép volt, amely bonyolult szerkezetű vetítő segítségével jött létre. Magát a vetítőt Athanasius Kirchner jezsuita atya 1646-ban írta és rajzolta le, ez volt a „laterna magica".

17 A bemutatók egyik típusa az 1797-ben Párizsban szokásbajött előadási mód volt. A vetítő - mint ahogy korábban is - a laterna magica volt, amellyel kisméretű, üveglapra festett képeket mutattak be. A fantasmagoria-bemutatóban textília mögül folyt a vetítés, ez sejtelmességet sugallt; később a vetítőgépet kocsin tologatták, és így mozgásillúziókat tudtak elérni. Pesten az első híres vetítés 1815-ben volt, amikor A. Schmidt a Váci országúton mutatta be tudományát. 1841-ben Pesten a Német Színházban Philippe fantasmagoriai mutatványa „visító hangokkal vegyült tetszés-újongásra indítá" a közönséget. 1836-tól a vetített kép egyik fajtáját ködképnek nevezték, melynél a laterna magica segítségével üveglapra festett képeket vetítettek füstre. 1840 körül bonyolult, kettősszerkezetű vetítőgépeket használtak, az egyik lencsét letakarták, a másik lencse vetítette a képet, majd fokozatosan felnyitották a takarást, így a másik képet átcsúsztatták. A színpadra vetített látványon az egyik kép mintegy átúszott a másikba, és a különleges hatást fokozta, hogy mesterséges füstöt, ködöt alakítottak ki a színpad területén. A vetített képes előadásnak ez a fajtája az 1840-es években nagy népszerűségnek örvendett.

IK Magyarországon, a Nemzeti Színház színpadán először Döbler mutatott be ilyet. Döbler János porosz akadémiai bűvész Győrben 1840. március 12-én három előadással szerepelt, majd március végén és április elején Pesten a Nemzeti Színházban tűzte műsorra mutatványait, egy este négy alkalommal is. Ekkor még csak büvészettel és nem optikai előadással szerepelt. A Literariai Csarnok szerint a lenyűgöző megjelenésű, fürge szavú férfi el-