Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - A 19. századi falikép-nyomat Európában

iránti tudatosságot felébresszék. Ez mindig az éppen modernnek mondott művészet elfogadtatására irányult, ami együtt járt a fiatal művészek támogatásával. Ez az idealista cél megfelelt a 19. század felfogásának. A művészeti egyesületeknek rendkívül nagy volt a vonzerejük, és a polgárság művészeti érzéket egy egész korszakon át befolyásolták. Ezek a törekvések a rézkarc-társulatokkal kezdődtek, melyek kizárólag grafikai sokszorosítással foglalkoztak. Ilyenek nemcsak Németországban működtek, hanem elsősorban az olyan, nagy grafikai hagyományú országokban, mint Franciaország és Olaszország. A századközép óta hirtelen kibontakozott színnyomással új, inkább kereskedelmi jelleggel szerveződő terjesztőtársulatok léptek fel. A hazafiasán csengő nevű, úgynevezett olajnyomattársaságok - mint a „Germania" vagy a „Victoria" - tagságukat festményeket pótló, olcsó, de színvonalas fali díszítéssel látták el. Működésük időben behatárolt volt, és a népszerű folyóiratok és regénysorozatok mellé kiadott, sokat ócsárolt chromolithográfiák (olajnyomatok, oleográfiák) előretörésével véget is ért. A művészeti társulatok Európában nem egyenletesen terjedtek el. A közép-európai műegyletek elve mind Skandináviában és Németországban, mind Ausztriában és Magyarországon érvényesült. Ezek az országok gyakrabban álltak egymással kapcsolatban az ún. „jutalomlapok" cseréjének köszönhetően, amelyekkel a festménysorsolásokkor az üres kézzel távozó egyesületi tagokat vigasztalták. így kapcsolódtak be a műegyletek a falikép-nyomatok elterjesztésébe, és segítették azt a mülapok megrendelésén és forgalmazásán keresztül. Hasonló módon, tehát a kiállítási tevékenység, sorsolások és grafikák terjesztése útján dolgoztak Itáliában és Angliában, ez alól egyedül Franciaország volt kivétel. Különös helyzet állt elő Angliában az Arundel-Society megalapításával. A társaság kezdeti célja az volt, hogy művészi szempontokból kiindulva az olasz reneszánsz freskóit és festményeit kiváló színnyomatokon az érdeklődők rendelkezésére bocsássa. Ez részben sikerült is, majd más országok középkori műemlékei kerültek sorra. A társulat ezoterikus jellege mindvégig megmaradt. így az érdeklődők köre lényegesen kisebb volt, mint például az Art Unionnál, amely a kontinentális műegyletek elveit az Amerikai Egyesült Államokban is meghonosította. A faliképnyomat története a kultúrhistória fontos része, s ezt feldolgozni csak a művészettörténet, a néprajz és a gazdaságtörténet segítségével lehetséges. A kultúrtörténeti múzeumok és az egyéni gyűjtök feladata, hogy dolgozzák fel anyagukat, majd bocsássák az összehasonlító tanulmányokat végző kutatók rendelkezésére. A faliképnyomat jelensége, vizsgálata európai viszonylatban különösen alkalmas a közös szellemi alapok megismertetésére.