Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GÁBOR Eszter: „...megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk." Schickedanz Albert pályakezdése: a Batthyány-mausoleum

„...MEGKEZDJÜK, DE BEVÉGEZNI, LÉTESÍTENI NEM TUDTUK." SCHICKEDANZ ALBERT PÁLYAKEZDÉSE: A BATTHYÁNY-MAUSOLEUM GÁBOR ESZTER 1869. december 31-én - két és fél éwel a kiegyezés után - a Pesti Napló címoldalán a szerkesztőség által szignált cikk jelent meg Batthyány Lajos emlékére címmel. A cikk írója talán Kemény Zsigmond - elérkezettnek látta az időt, hogy „a csaták hősei után gondoljunk az államférfiúra, a független nemzeti kormány első főnökére, kinek neve és emléke ott ragyog történetünk legfényesebb lapjain. Batthyány Lajos holt tetemei jeltelenül nyugosznak, nevét és emlékét semmi monumentális jel sem örökíti még."

1 Mivel a megörökítés „nemzeti kötelesség", annak teljesítésére a Pesti Napló egy hónapra tervezett gyűjtést indított, bízva abban, hogy „a nemzeti közrészvét" felkarolja az ügyet. A fehívás végső kicsengése az aktualitást bizonyítva eloszlatni kívánta az esetleges aggodalmakat is: „Napjainkban az alkotmány iránti hűség törvényes téren és törvényes eszközökkel egyik legfényesebb diadalát ünnepelte meg. Emlékezzünk meg a dicső elhullottról, ki hasonló eszmék és hasonló irány törhetetlen bajnoka vala, s e hűségét vérével pecsételte meg." Röviddel a Pesti Napló felhívásának megjelenése után Pest város közgyűlésén, 1870. január 21-én, miután határozatot hoztak arról, hogy megtiltják a „város belterületén és falai között a halottak eltakarításá"-t, megemlíttetett, „hogy a boldogult gróf Batthyány Lajosnak, Magyarország volt első miniszterelnökének tetemi még most is a Ferenciek sírboltjában nyugosznak, nehogy a sírboltok megrendelt elzáratásával a nagy halottat megillető kegyeletes emlék feledékenységbe menjen, kívánatos lenne, hogy a városi hatóság által néhai gróf Batthyány Lajos holt tetemeinek a kerepesi köztemetőben leendő méltó és ünnepélyes elhelyezése iránt intézkedés tétessék."

2 Első intézkedésként levélben megkeresték Batthyány Lajos özvegyét, hogy megszerezzék hozzájárulását. Az özvegy 1870. február 10-én kelt válaszában kifejtette: „Jóllehet szándékom volt felejthetetlen férjem hűlt tetemeit a szent Ferenciek sfrboljában hagyni, hova a rend akkori főnöke dacára az uralkodó zsarnokság s kegyetlenségnek, féretéve minden félelmet, saját személyem s több barátaim kérésére hallgatván, megengedte az üdvözült hamvait örök nyugalomra tétetni: mindezáltal Pest város hatósága s a közönség kívánságának engedve beleegyezésemet adom boldogult férjem hamvainak ünnepélyes áthelyezésére a nyilvános sírboltba."

3 A hozzájárulás birtokában a Királyi Pál „országos és városi képviselő" vezetése alatt álló, az ünnepélyes újratemetés megszervezésével megbízott városi bizottság kidolgozta a temetés tervét, amelyet a pesti közgyűlés március 9-én el is fogadott.

4 A Pesti Napló által meghirdetett gyűjtés megindult. A kezdeményezők március közepén ítélték úgy, hogy a felhívásban lazán meghatározott „tetemesb összeg" együtt van már (kb. 5000 frt gyűlt össze addig), tehát „egy külön bizottmányt" kérnek fel, „hogy a terv minél célszerűbb valósítását foganatosítaná". A Pesti Napló szerkesztőségének meghívására 1870. március 20-án a Kemény Zsigmond Uri utcai lakásán összegyűltek, Horváth Mihály, Kovács László, Várady Gábor, b. Podmaniczky Frigyes, Király Pál, Sztupa György, Székely Bertalan, Henszlmann Imre és Barabás Miklós megalakították a Batthyány emlék-bizottmányt, amelynek elnökéül Horváth Mihályt, pénztárnokául Sztupa Györgyöt, jegyzőjéül Urváry Lajost választották.

6 (Ez a bizottság „magántársaság" volt, nem tartozott sem a kormányhoz, sem a városhoz.

7 Párhuzamosan működött a „Batthyány Lajos temetésének megrendezésére kiküldött városi bizottság"-gal. A két bizottság együttműködését biztosította, hogy mindkettőnek Sztupa György volt a pénztárnoka és a városi bizottság elnöke, Királyi Pál tagja volt az emlékbizottságnak is. Az emlékbizottság 1874 végéig működött és kezében tartotta a gyűjtést, gondoskodott a Batthyány emlékmű-pályázat lebonyolításáról, majd a mausoleum felépíttetéséről.) Az emlékbizottság már első ülésén érdemileg foglalkozott az emlék kérdésével: a vita tárgya az volt, hogy az bent a városban, vagy a kerepesi temetőben, a város által kijelölt dombon létesüljön-e, azaz szobrot állítsanak vagy mausoleumot?

8 A néhány nap múlva tartott második ülésen már a nyilvános pályázat feltételeit beszélték meg,

9 és még márciusban megfogalmazták a pályázati felhívást, amelyet azonban csak április 9-én hoztak nyilvánosságá1870. március 29-én délutáni 4 órakor Pesten a szent ferencrendiek templomának sírboltjában Királyi Pál országos és pestvárosi képviselő elnöklete alatt Thaisz Elek városi főkapitány, Flór Ferenc tiszti főorvos, mint tanácsilag kiküldött hatósági képviselők, Batthyány Elemér, gr. Batthyány Lajos fia, a család képviseletére hatóságilag meghívott tanú, nyolc pestvárosi képviselő, Piry Cyrill szt. ferencrendi perjel és két további ferencrendi atya gyűltek össze „néhai gr. Batthyány Lajos fennmaradt tetemei ugyanazo-