Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

POSZLER Györgyi: „Kisvárosi és falusi Mária-oltárok". Adalékok a szmrecsányi főoltár mesterének működéséhez

mester (Lehrs 15. számú) metszete a mintája (1, 2. kép). Mária és Erzsébet ES mester lapján perspektivikusan megrajzolt városfal előtt találkoznak. A kapun át házak és utcák részletei látszanak. A festményen a városfalnak nyoma sincs. A tér beszűkül, az alakok megnövekednek, a város­kapu, amely részletformáiban a metszetet utánozza és éppúgy az egész városra utal, kicsiny háznak tűnik mögöt­tük. Erzsébet jobbról érkezik. A metszeten még érződik lendületes mozgása: turbános fejét kissé felfelé fordítja, köpenye bal válláról lecsúszik, bő redőket vet a földön. A köpeny alatt jól kirajzolódik behajlított, lépő lába. A festő mindezeket a részleteket hűen másolja. A mozgás lendü­letét azonban nem tudja visszaadni, tere sincs erre a képen. Erzsébet alakja megmerevedik, a lendületet érzé­keltető fenti részletek értelmüket vesztik. Ugyanez figyel­hető meg Mária alakján is. Az S vonalban finoman hajló mozdulatból a festményen előre dőlő tartás lesz. A kézfo­gás ES mesterre oly jellemző „kézcsomó" motívumát sem ismételte meg a festő, hanem a kezeket szétbontva Mária balját lelógó köpenye alá rejtette. A felkai, a szepeshelyi és a nagyszalóki jelenetek kom­pozíciója mind az építészeti és táji környezetet, mind az alakok beállítását és mozdulatát tekintve a szmrecsányival teljesen azonos. 11 Hogy a grafikai minta szinte pontos át­vételével a szmrecsányi kép festője alakította ki ezt a többi oltáron is szereplő képsémát, azzal bizonyítható, hogy kva­litásában és a részletformák megértésében is ez a kép áll a legközelebb ES mesterhez. A többi festő pedig elfogadta és követni igyekezett a szmrecsányi metszet-feldolgozást. Kérdés azonban, hogy az átvett képsémát hogyan használ­ták tovább. A szmrecsányihoz legközelebb a felkai Vizitáció áll. Fel­tűnő azonban a művészi kvalitás gyengülése. A drapériák egyszerűsödnek, a redők, bár szolgaian követni igyekeznek a szmrecsányi formákat, merevvé, lapossá válnak. A szo­katlan, vállról lecsúszó köpenyt a felkai festő a könyökkel felfogott ruhák sokszor ismételt, konvencionális formájá­hoz közelíti; sem ez, sem a kiemelt lépő láb nem érzékeltet már mozgást. A két kép összehasonlítása azonban nem zárható le azzal, hogy a felkai a szmrecsányinak rosszabbul sikerült másolata. A két nő feje között, a háttérben látható várnak ugyanis van egy másik, a felkai festő által közvet­lenül felhasznált grafikai mintája. ES mester olyan Vizitá­ciót ábrázoló metszetének hátteréből származik, ahol Mária és Erzsébet nem a városkapuban, hanem dombos tájon, útközben találkozik. 12 Bizonyos tehát, hogy a felkai festő is ismerte ES mester metszeteit - több azonos tár­gyút is - és azokból maga is szabadon komponált. A nagyszalóki és a szepeshelyi jelenetek az előbbieknél jóval gyengébbek. A részletmegoldások az egyeditől to­vább közelednek a megszokott felé. Erzsébet turbánját a sokat ismételt fehér fejkendő váltja fel, a ruhák a legegy­szerűbb, leghagyományosabb formákat mutatják, bár itt is megfigyelhető a szmrecsányi redőrendszer pontos másolá­sának igénye. Ez a két festmény is közvetlen kapcsolatot mu­tat azonban ES mester lapjaival. A háttérben látható dombos táj mintája éppen a felkai képpel kapcsolatban idézett (Lehrs 14. számú) metszet lehet. És a talán legpri­mitívebb nagyszalóki kép festője vállalkozott egyedül az ES mestertől származó „kézcsomó" megfestésére, ha nem is egészen pontosan, egyszerűsítve is azt. Az Angyali üdvözletet ábrázoló képek csak sokkal köz­vetettebb módon köthetők ES mester metszeteihez; nincs egy olyan grafikai lap, ami a Vizitáció jelenetekhez hason­lóan, egyértelműen meghatározná a mind a hat oltáron visszatérő képsémát. A fontosabb elemek azonban itt is mind ezekről a metszetekről származnak. ES mester lapjain (Lehrs 8, 9, 10, és 13.) Gábriel ark­angyal gótikus architektúrájú szobában adja át az isteni üzenetet Máriának. Ez az oltárokon mindenütt kőpadlós, hátul, az alakok vallanak magasságában, széles kőpár­kánnyal határolt térré alakul. Ez a kőpárkány a metszete­ken ugyanezen a helyen megjelenő, ugyanilyen formájú nagy ablakpárkánynak felel meg. Fölötte azonban ott nagy, né­gyes osztású ablakok és gótikus mennyezet láható, míg a festményeken a teret aranyozott mustra zárja le. Bizonyos részletekhez viszont a festők ragaszkodnak. A szmrecsá­nyi, felkai és nagyszalóki képeken alul látható a kőpadló vas­tagsága. A metszeteken (Lehrs 8, 9, 13.) a térszerkezet ad értelmet ennek a részletnek: oszlopokkal kereteit, íves nyí­láson át lehet belátni a fent leírt gótikus szobába. A fest­ményeken ez azonban mechanikusan másolt, értelmét vesztett megoldás. A gótikus olvasópultot szintén e met­szetekről veszik át a festők. A szepeshelyi képen látható, véretekkel díszített, kicsit kinyílt ajtajú bútordarabnak jó előképe a Lehrs 10. számú lap. A minden képen ismétlődő építészeti környezetet a kü­lönböző grafikai lapok adaptációjával kialakító mester te­hát a gótikus szobabelső megfestésére nem vállalkozott, hanem annak elemeit felhasználva jóval egyszerűbb, ha­gyományosabb teret alkotott. Feltehető tehát, hogy a leg­könnyebben áttekinthető, legkevesebb részletet mutató Lehrs 10. számú metszet állt hozzá a legközelebb. A festményeket a köztük levő kisebb eltérések alapján lehet csoportosítani. A szmrecsányi és a felkai Mária, amint az olvasópult előtt kezeit mellén keresztezve imád­kozik, szemét lesütve, felsőtestével kissé hátra, az érkező Gábriel felé fordul, minden bizonnyal ES mester Lehrs 10. és 12. számú metszeteiről származik. A két kép egymáshoz minden részletében és kvalitásában is nagyon hasonló. A felkai kép másolat volta csak az egészen apró eltéréseket, a drapériák redőzetének, mustrájának a pontos követési szándék melletti egyszerűsítését megfigyelve bizonyítható. Feltehetően ehhez a két képhez kötődött szorosan a ma­lompataki Angyali üdvözlet is. Ezt azonban a róla fennma­radt fotó alapján részleteiben elemezni nem lehet, ösz­szeköti ezeket a képeket a jobb oldalon, Mária feje fölött, a teret lezáró, itt bizonytalan funkciójú drapéria és a bal sarokban megfestett felhő, melyből sugarakkal övezve a Szentlélek galambja száll alá. A szepesszombati, szepeshelyi (3. kép) és nagyszalóki képek gyengébb kvalitásúak és jobban eltérnek a fenti cso­porttól. Mária és Gábriel nem egymás mögött, hanem in­kább egymás mellett, a szoba közepén helyezkednek el. Mária szinte a nézővel szemben térdel, az olvasópult a kompozícióban tőle függetlenné válik. Csak fejét fordítja

Next

/
Oldalképek
Tartalom