Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

TAKÁCS Imre: A budapesti Eligius-táblakép: a bécsi későgótikus festészet ismeretlen emléke

ságról árulkodik, miként ez Genthon Istvánnak is feltűnt. „A Magyarországról vándorolt ötvösök, akik hazájuk nagy­múltú mügyakorlatát meghonosították Ausztriában, több­nyire Bécsben telepedtek le, s a magyar műhelyek, ahol mesterségüket elsajátították, jó iskolának bizonyultak, mert mestereink nagyrésze idegen földön fényes karriert futott meg. Nevük többnyire erdélyi származásra mutat... Elvándorlásuk okait a felszínen hiába keresnénk. Ott, úgy tűnik, minden a régi, sőt „újjászületés" jelei mutatkoz­nak. A királyi udvar előkelőit, a főpapok udvarait távolról jött humanisták újcsengésű beszéde kápráztatja. A harmónia csalóka látszata mögött azonban ott komor­lik a vészterhes tapasztalat: Várna és Rigómező emléke. Mi sem jellemzi élesebben számunkra ezt a kort, mint a bizto­san közeledő, borzalmas pusztulás előtti lélegzetvételnyi szü­net dermedt csendje, a katasztrófa előestéjének különös fénytörése. Az erdélyi szászok és székelyek 1432 nyara óta az új világbirodalom portyázó csapatait már közelről ismerik. A reagálások különfélék, valamiben mégis hasonlóak. A politika eleinte kitöréssel kísérletezik. És mintha az egyé­nek is így cselekednének. Van, aki gyorsan gyarapszik ja­vaiban, és habzsol. Mások útnak indulnak, hogy másutt próbálják megtalálni saját maguknak a „béke kertjét". Tudjuk, sokan közülük el is jutnak Bécsig, Nürnbergig vagy tovább. A legtöbben csak vágyaikban kelnek útra, tit­kon. „Nálunk a tükrök mind-mind kancsalítnak, fonákra fordult mindegyik kilincs. " Ez a világ érkezett el, normális viselkedésnek látszott a menekülés. A Hans Siebenbürger életéről ismert adatok és a festő fennmaradt művei elsősorban Ausztria ős Magyarország középkori művészettörténetét gazdagítják. Életpályája azon­ban, amely paradigmaszerűnek látszik, valamint frissen elő­került munkája, a Szent Eligius tábla, amelynek vándorútja majdnem pontos tükörképe alkotójáénak, e régió tragiku­máról is beszél. A kép ittléte, túl minden ésszerű magya­rázaton, mégis nem a kilátástalanság logikája ellen szól-e? 1 A budapesti magántulajdonban lévő táblakép méretei: 73x48 cm.; 1988 óta tartós kölcsönként a Magyar Nemzeti Galéria állandó középkori kiállításán látható. A tulajdono­sokon kívül, akik lehetővé tették a festmény nyilvános ki­állítását és publikálását, köszönetet szeretnék mondani Szőke Annamáriának, aki felhívta figyelmemet a tárgyra, továbbá kutatásaimban segítségemre levő munkatársaim­nak, főként Mojzer Miklósnak és Tóth Sándornak. 2 Vita Eligii episcopi noviomagensis. ed. Krusch, B. in: Mo­numenta Germaniae historica: Scriptores rerum merovin­gicarum. IV. Passiones vitaeque sanctorum aevi merovingici. II. Hannover 1902, 663-741. A Vita szerzőjé­ről: Fouracre, P.: The Work of Audoenus of Rouen and Saint Eloi of Noyon... in: The Church in Town and Coun­tryside, ed. Baker, D. 1979, 77-91. 3 Vita Eligii... (előző jegyzetben) i.m. 672. 4 Totius latinitatis lexicon. Opère et studio Aegidii Porcel­linL V. Prati 1871, 425sk. A szó középkori előfordulásairól: DuCange: Glossarium mediae et infimae latinitatis. VI. Pa­ris 1846, 166.; Revisted Medieval Latin Word-list from British and Irish Sources, ed. Latham, RE. London 1965, 431.; Lexicon latinitatis medii aevi Jugoslaviae. ed. Kost­rende, M. VI. Zagrabiae 1976, 1069.; A magyarországi latinság szótára. Szerk. Bartal A. Budapest 1901, 603. 5 Feyes, J. M. E.: Documents concernant le métier des or­fèvres à Bruges. Annales de la Société d'émulation de Bruges 31(1880) 84, 104sk, 107skk. Petrus Christus Eli­gius képe provenienciájának kapcsán hivatkozik rá: Schabacker, P. H.: Petrus Christus' Saint Eloy: Problems of Provenance, Sources and Meaning. The Art Quarterly 35(1972) 107. 6 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 377. 7r. Codices latini medii aevi. Catalogus Bibliothecae Mu­sei Nationalis Hungarici XII. Ree. Bartoniek E. Budapest 1940, 332. Reprodukció: Magyarországi művészet 1300­1470 körül. II. Szerk. Marosi E. Budapest 1987, 1448. 7 Juhász K: A csanádi püspökség története. IV. Makó 1947, 115. 8 Radocsay D. : A középkori Magyarország táblaképei. Buda­pest 1955, 272.; Uô.: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest 1967,155.; Bálint S.: Ünnepi kalendárium. I. Bu­dapest 1977, 11. 9 Művészet I. Lajos korában, 1342-1382. Kiállítási kataló­gus. Székesfehérvár 1982, 327, 357. 10 Myskovszky V.: A felsőmagyarországi múzeumban lévő czéh­pecsétekről. Archaeologiai Közlemények 12(1878) 95.; Mi­halik J: Kassa város ötvösségének története. Archaeologiai Értesítő 19(1899) 19.; Kőszegi E.: Hazai ötvöscéhek régi pecsétjei. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 6(1912) 288.; Gyárfás J.: Hazai ötvöscéhek régi pecsétjei, uo. 10(1917) 287.; Mihalik S.: Régi magyar ötvöscéhpecsétek. Turul 47(1930) 20. 11 A Legenda Aurea 15. század végi kiadásait illusztráló fa­metszetek esetében gyakran. Jacobus de Voragine: Leben der Heiligen. Winterteil. Günther Zainer, Augsburg 1471, lllv. 12 Baussan, C: Saint Éloi. Paris 1932.; Braun, J: Tracht und Attribute der Heiligen in der deutschen Kunst. Stuttgart 1943, 204skk.; Réau, E: Iconographie de l'art chrétien. III. Paris 1958, 452sk.; Lexikon der christlichen Ikonographie. Hg. Braunfels, W. VI. Rom-Fretburg-Basel-Wien 1974, 122skk. A Karin von Etzdorf által készített átfogó ikonográfiái fel­dolgozás függelékében közölt több mint 300 tételes mű­tárgy és titulus jegyzék azt tanúsítja, hogy Eligius kul­tuszának fénykora a késő középkorban volt, az emlékek többsége a 14-16. századból való. Etzdorf, K. v.: Dec Hei-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom