Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PROKOPP Mária: Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt. A Szépművészeti Múzeum Sassetta-képéről
A kép mérete, a kompozíció és az előadásmód egyaránt Sassetta 1430-as műveivel rokon. Lényeges különbség a vatikáni és a budapesti kép között továbbá, hogy míg a budapesti kép Szent Tamás tanításának összefoglalását adja, a vatikáni kép Szent Tamás életének egyik jelenetét életképszerű elevenséggel mutatja be, amely minden valószínűség szerint egy külön Szent Tamás-oltár predellájához tartozott, ahol a kis képek Szent Tamás életét jelenítették meg. Végül a két kép nem állhatott egymás mellett a predella bal szélén már csak azért sem, mivel a vatikáni kép baloldali nézőpontra, a budapesti jobboldali nézőpontra épült. Az egymásba kapcsolódó, egységes térábrázolás igénye pedig már Simone Martini 1317-ben festett Szent Lajos oltárától kezdve jellemezte a sienai predellaképeket. Sassetta 1430-1432-es oltárának is sajátja ez, tehát joggal tételezzük fel az egységes komponáló elvet a Posztós céh oltárán is, amelyet csak a vatikáni kép zavarna meg. A fentiek alapján ki kell zárnunk Sassetta 1423. évi oltárából a vatikáni képet. Ezek után, véleményünk szerint, a Posztós céh oltárán a predellaképek helyes sorrendje a következő: a középpontban a szemből ábrázolt, szimmetrikusan felépített „Utolsó vacsora" (Siena) állt (5. kép). A középpontban Jézus ült a fehér asztal mögött, fenségesen, a Consecratio szavait mondva (Lukács 22,19). A jelenet természetfelettiségét az arany háttér is jelzi. E kép mellett jobbra kapott helyet a budapesti tábla, ahol a térdelő Szent Tamás a Mária oltáron keresztül fordul az Utolsó vacsora, és a felette, a középső főképen látható megdicsőült Eucharisztia felé (2 kép). Az „Utolsó vacsorá"-tól balra a szentségtörően áldozó szerzetest mutatja be Sassetta (Barnard Castle, Bowes Museum, 4. kép). Az ifjú az Eucharisztia vételekor holtan esik össze, míg szívéből az ördög futva távozik. A templomban a mise résztvevői is a középpont, az Utolsó vacsora képe felé és a felettük megjelenő mennyei ünneplés felé fordulnak. A predella bal szélén az Eucharisztiában nem hívő eretnek elégetése látható (Melbourne, Múzeum, 3. kép). Az alkony sötétsége, a sátán hatalma fokozatosan oszlik el a máglya vörös fényében, és a kép jobb szélén már teljes nappali fényben mutatja fel a miséző karmelita a kenyér színében megjelenő Istenembert. E kép felett állt Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja, akit éppen az eretnek mozgalmak késztettek a keresztény tanítás korszerű, egyértelmű megfogalmazására, és aki Párizsban résztvett a Brabanti Siger által vezetett averroista eretnekek elleni harcban. A predella jobb szélén Remete Szent Antal megkísértését látjuk ugyancsak tájképi környezetben (Siena, 6. kép). A bal szélső predellakép sötétségével szemben itt a hajnal tiszta fénye ragyog. Szent Antal apátot nem tudják eltántorítani Istentől az ördögök legkegyetlenebb kínzásai sem. A predellaképek tehát balról jobbra haladva mutatják be az emberi élet küzdelmeit a Jó és a Rossz között. Isten, vagyis az Eucharisztia segítségével győz a Jó. Az oltárt kétoldalt pillérek fogták közre, amelyeken négy-négy kisméretű képen egy-egy szent álló alakja volt látható: a négy nyugati egyházatya és Siena városának négy védőszentje (Siena, Pinacoteca Nazionale). Szent Tamás a Biblia mellett az egyházatyák tanítására támaszkodott leginkább munkáiban. A latin egyházatyák képei ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy milyen nagy harcot vívtak a 4. századi eretnekségekkel, főképpen az ariánus tanításokkal szemben, amelyek tagadták Jézus istenségét. Szent Ambrus (340-397) előbb Valentinianus császár helytartója volt Milánóban, majd a város püspöke lett, aki világosan kifejtette Jézus istenségét és szavának átváltoztató hatalmát az Eucharisztiában. Szent Ágoston (354-430) a De civitate £)«-ben az Eucharisztia erejéről szól, amely az embert Krisztussal egyesíti. Szent Jeromos (340-420) életének nagyrészét a Biblia latin nyeh/ú fordításának szentelte, és Pelagius eretneksége ellen védte meg az Egyház tanítását. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) Róma prefektusából lett bencés szerzetes, majd pápa. Megújította, ünnepélyesebbé tette az Eucharisztia liturgiáját a róla elnevezett gregorián énekkel, ő írta a Lucis Creator himnuszt, amely nagy mértékben inspirálta Sassettát a fény szerepének hangsúlyozására az oltárképein. Siena városának négy védőszentje - Viktor, Ansanus, Savinus és Crescentius - életük feláldozásával tettek bizonyságot a krisztusi hit igazságáról. Az oromképeken Illés és Elizeus próféta karmelita ruhás mellképei ugyancsak az Eucharisztiára utalnak. Illés Jézus és az Újszövetség papjainak előképe, aki az egyetlen igaz Istennek mutatta be áldozatát a Kármel hegyén. Illés szaporította meg a száreptai özvegyasszony lisztjét és olaját, és feltámasztotta halott fiát. Illést táplálta az angyal sült lepénnyel és vízzel, amelynek erejével 40 nap és 40 éjjel ment egészen Isten hegyéig, a Hórebig, ahol megjelent neki az Úr az enyhe szellő susogásában. 21 Illést és tanítványát, Elizeust a karmelita rend alapítóiként tisztelik. A Posztós céh oltárának oromzatán az Angyali üdvözletet ábrázoló két kis kép Isten emberré válását tanúsítja, amely szoros tartalmi kapcsolatban van az Eucharisztiával, az emberré lett, köztünk és bennünk élő személyes Istennel, amint ezt Szent Tamás hirdette. Szerinte a keresztények Istene nem a platóni abszolút jó ideája, nem is Aristoteles önmagát szemlélő mozdulatlan mozgatója, hanem a bibliai kinyilatkoztatás élő, és emberré lett Istene. Az oltár csúcsán, a 18. századi leírások szerint, Mária koronázása volt látható. E kép összefoglalva mutatta be az Egyház tanítását Máriáról a különböző eretnek vélekedésekkel szemben. Sassetta a Corpus Christi-oltárt (predelláján a budapesti képpel) a sienai Posztós céh számára festette 1423-24ben. Az oltár a sienai zsinat tiszteletére készült, összefoglalta a zsinat legfőbb tanításait, s mindezt a korareneszánsz művészet új formanyelvén, kiemelkedően magas színvonalon adta elő. A sienai művészet új fénykorát jelzik ezek az évek, amikor Lorenzo Ghiberti és Donatello is szívesen jön e város falai közé Firenzéből, a tudósok világából, hogy műveivel gazdagítsa a „költők hazáját", Sienát. E költők egyik legnagyobbika Sassetta volt.
