Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

MAROSI Ernő: Egy

a 14. század első felében még elterjedt volt, azután más viseletformák szorították ki. A lovag és a Madonna mintaképei tehát ugyanabban a korban, a 14. század első felében keresendők. Hogy maguk is ebben a korban készültek-e, vagy jóval később, ami a kézművességnek e két tárgy által képviselt, erősen konzervatív szférájában könnyen elképzelhető, a dolog természeténél fogva eldönthetetlen. Mindenesetre, mindketten az Anjou-kor magyar figurális tárgykultúrájának ritka tanúi. JEGYZETEK 1 Oszvald F.: Adatok a magyarországi premontreiek Árpádkori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 6(1957) 252. 2 A történetet feljegyzi már Jordánszky E.: Magyar Országban 's az ahoz tartozó Részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem' Képeinek rövid leírása. Posonban 1836, 54. sk., a kegyszobor képével. Ismétlik a kegyhely vezetői, pl. N.N.: Máriabesnyői kegyhely, Vác, 1939. - E vezetők ismeretéért Kerny Teréziának tartozom köszönettel. V.o. Magyarország Műemléki Topográfiája V. Pest megye I. Budapest 1958, 404. skk. 3 A példákhoz v.o. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. A magyarországi művészet története 2., Budapest 1987. képkötet. 4 V.o. Radocsay D.: A középkori Magyarország faszobrai, Budapest 1967, 32. sk., követi Török Gy. in: A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei. Budapest 1984. 13. sz. - Erősebben hangsúlyozza a helyi hagyomány szerepét Glatz, A.C.: Gotické umenie v zbierkách Slovenskej Národnej Galerie. Bratislava 1983, 23. sk. 5 Az itt használt fogalmak forrása: Kubler, G: The Shape of Time Remarks on the History of Things. New Haven - London, 1962 Róluk, részben más összefüggésben: Marosi E: Nemzeti elemek a régi magyar művészetben: a középkor. Ars Hungarica 1990.177. sk 6 Vaculik, K: Gotické umenie Slovenska. Slovenská Národná Galéria. Bratislava 1975. 59; Eisler J.: Magyarországi művészet 1300-1470 körül, i.m. 1987. 343. 7 G. Sándor M.: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai várpalotában. Budapest Régiségei 20(1963) 107-121. - Az apróleletek hasonló kategóriájáról Zolnay L.: Az elátkozott Buda - Buda aranykora. Budapest 1982, 431 skk. 8 Höllrigl /.: Visegrádi kis cserépszobor fej. Történetírás 2 (1938) 77. skk, különösen: 82. 9 Slivka, M.: Vyrobky z kosti a parohu na Slovensku z obdobia stredoveku. Archaeologia historica 8/83. 327. skk, főleg 338. és uő: Geweih- und Knochenverarbeitung in der Slowakei zur Zeit des Feudalismus. Slovenská archeológia 32(1984) 423. skk. 10 Művészet I. Lajos király korában 1342-1382. Katalógus, Budapest 1982, 176. sz., 315. EIN BODENFUND DES 18. JH.: DIE GNADENSTATUETTE DER MADONNA VON MÁRJABESNYŐ Die kleine, wohl aus Hirschgeweih geschnitzte mittelalterliche Madonnenstatue, die seit 1771 im Hochaltar der Kapuzinerkirche von Máriabesnyő ihren Platz fand, kam 1759 bei Bodenarbeiten der vom Grafen Antal Grassalkovich gegründeten Kapelle ans Tageslicht.Es handelt sich um ein eher billiges Kultobjekt lokalen Ursprungs, dessen kunstgeschichtliche Einordnung durch seine anspruchslose Ausführung und die wohl anzunehmende Nachbildung, eines künstlerisch höher stehenden Vorbilds erschwert wird. Im Falle handwerksmäßiger Produkte ist wohl berechtigt, bestimmte Qualitäten wahrzunehmen, die der Erweckung der Frömmigkeit dienen, es dürfen jedoch in dieser Gattung keineswegs individuelle künstlerische Leistungen angenommen werden. Die Komposition der Madonnenstatuette von Máriabesnyő weist sich als eine spiegelverkehrte und in manchen Details veränderte Kopie der hölzernen Madonnenfigur aus Pozsonyszöllős (Vinohrady bei Preßburg, Slovenská Národná Galéria, Bratislava) aus, die ihrerseits in der hochgotischen Tradition wurzelt. Ein anderes Fundstück aus Visegrád, ein knöcherner Messergriff mit einem Ritterfigürchen, läßt sogar nahe Werkstattbeziehungen zur Madonnenstatuette vermuten. Die kleine Ritterfigur scheint kostümgeschichtlich ebenfalls in der Tradition der ersten Hälfte des 14. Jh. zu stehen. Aufgrund der oben angedeuteten methodologischen Schwierigkeit einer genaueren Zeitbestimmung können somit beide Werke der figürlichen Sachkultur Ungarns auf die Anjouzeit datiert werden.