Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GALAVICS Géza: A „képtelen Gödöllő" és más történetek (Három legenda Grassalkovich Antalról)

megfigyelés rögzül, itt sem igen kerülhető meg a kérdés: vajon hitelt adhatunk-e valamilyen formában ennek a történetnek? S ha igen, ha szólnak érvek mellette, akkor miben állhat e történet igazsága? A kérdés most sem igazán az, hogy vajon Mária Terézia tényleg kevesellte-e a gödöllői kastély képeit, hiszen ez nem ellenőrizhető, s még csak nem is az, hogy valóban kevés volt-e a kép Gödöllőn, hiszen akkor a „mihez képest" kérdését is fel kell tennünk. (S aligha kétséges, a schönbrunni kastélyhoz képest nyilván kevesebb, egy átlag Pest-környékihez képest pedig nyilván több.) Ezért inkább itt is a történet általánosabb jelentésére érdemes figyelnünk. Arra, amely úgy érzékelte: belső aránytalanság van a Grassalkovich-mecenaturában a különböző műfajok között. S ha a hajdani megfigyelő észlelése a művészettörténész mai tapasztalatával egyezik meg, mint ez esetben, akkor érdemes a legenda-sugallta képet a valósággal, a Grassalkovich-mecenatura gyakorlatával összevetni. Akár alkalomszerű házi feladatként, csupán az ismert tények sajátos csoportosításával is. A mecénás Grassalkovich Antal pályáját ugyanis viszonylag jól ismerjük. Nemcsak saját kora, hanem - szinte indulása óta - a hazai barokk-kutatás is érdeklődéssel fordult személyisége felé, s e figyelem azóta is tart. Ébrentartója az utóbbi évtizedekben nem kis mértékben éppen e kötet ünnepeltje volt s aligha véletlen, hogy tisztelgésül hárman is Grassalkovich-témát választottunk.

10 A mecénás Grassalkovich Antal tevékenysége azokéval a nagy vagyonszerzőkével rokonítható, akiknek mecénási pályáján is mindent elölről kellett kezdeniük S az ő feladatai igencsak számosak voltak. Ki kellett építenie az ország különböző részein fekvő uradalmai építészeti keretét és hátterét, másutt új templomok építésével, díszítésével, a régiek korszerűsítésével eleget kellett tennie kegyúri kötelességeinek. Rangjához és gazdagságához illő vidéki rezidenciát kellett megépítenie birtokközpontján, Gödöllőn, s egy sor kastélyt uradalmi központjaiban, így Hatvanban, Komjátiban és Baján is. Családi temetkezőhelyet az újonnan emelt kolostortemplomban, a közeli Máriabesnyőn, városi palotát az ország akkori fővárosában, Pozsonyban és az egyre inkább újra az ország központjává váló Pesten is. Mindezeken túl még az új budai királyi palota kiépítésének is egyik kezdeményezője, állandó mozgatója, s gazdasági ügyeinek irányítója volt, amikor a magyar nemesség uralkodóját, s vele a Habsburg-birodalom központját, legalább vágyálmaiban s legalább időlegesen, Budán szerette volna látni.

11 Grassalkovich legismertebb „műve" kétségkívül a gödöllői rezidencia volt. Mecénási horizontját jelzi, hogy kastélya kiépítésekor a kétkupolás budai királyi palota példáján indult el, s az is, ahogyan annak domináns elemeit saját igényeihez igazította. Építészeti koncepciójának lényege, hogy saroktornyos - tehát sziluettjében várszerű hatást keltő - kastélyépületet emelt, a bejárat fölé pedig hangsúlyos kupolatetőt illesztett. Tehát egy várat idéző, hagyományos tömegalakftást párosított egy erős jelképi szereppel felruházott, a kora barokk építészetben igen korszerűnek és divatosnak tartott építészeti formával, a kupolával. Megoldása a hazai kastélyépíttetők körében páratlanul nagy sikert aratott. Gödöllő, Nagytétény, Pécel, Gács és Gernyeszeg kastélya közvetlenül, számos magyarországi és erdélyi kastély pedig közvetve ennek bizonyítéka. E siker nyomán a két háború közti barokk-kutatás már külön „Grassalkovich-stflust" emlegetett. Ám hogy a siker valódi oka miben is keresendő, azt Mojzer Miklós mutatta fel máig társtalanul maradt kitűnő esszéjében, amikor a barokk építészeti ikonológia módszerével a torony és a kolonnád társaságában a kupola jelképi szerepét, alkalmazását és jelentésváltozásait elemezte. Az ö - és Kapossy János kutatásai nyomán vált számomra egyértelművé: Grassalkovich Antal mecénási gyakorlata igen erősen építészetcentrikus. Ennek nyelvét értette és érezte igazán s ezért is teremthetett környezetében iskolát egy építészeti forma, a kupola (valójában álkupola) alkalmazásával. Ez a forma tér vissza leggyakrabban Grassalkovich mecénási tevékenységében. S nemcsak gödöllői és hatvani kastélyán, de a máriabesnyői templomhajó és szentély fölött is, sőt más műfajokban is. Ott találjuk a gödöllői kastélykápolna oltárának koronájaként épp úgy, mint a szobrászat műfajával párosítva a nyitrai piaristáknak és a pesti pálosoknak az ő támogatásával emelt főoltárán. De ott voltak festészeti alkotások terveiként a Grassalkovich tervtárban. (Perspektivikus, zárt kupolafestés-terv szépiában, továbbá egy 1761. április 19-én saját kezűleg jóváhagyott „Idea Kupulae Pingendae" rajzán is.) A Grassalkovich által építtetett csömöri plébániatemplom szentélyében pedig egy festett kupola máig fennmaradt.

13 Természetesen szobrászati alkotások is készültek Grassalkovich megbízásából, köztük a pozsonyi palota lépcsőházának kitűnő fülkeszobrai (mesterkérdésük máig megoldatlan), vagy a gödöllő kastélyt díszítő kőszobrok (homlokzati szobrok az attikán, Herkules-szobor az udvari homlokzat egyik fülkéjében, s ágaskodó ló életnagyságú szobra az istállók mellett), s Gödöllő ma is álló Mária-oszlopa (1748). Számos oltártervet őrzött egykor a Grassalkovich tervtár is. De ahogy a rezidencia mellett álló Mária-oszlop, léptékben és megoldásban is, csupán egy ausztriai kisváros - Hainburg - Mária-oszlopának megfelelője (mindkettőt Martin Vogerl készítette), úgy - a pozsonyi fülkeszobrok és a gödöllői ló-szobor kivételével - a megrendelésére készült többi szobrászati alkotás sem válik ki olymódon környezetéből - és műfajából, mint ahogyan épületei.

14 Fokozottan áll ez Grassalkovich és a festészet viszonyára. Amíg a kortársak gödöllői épületeit magasztalják, kastélykertjét, kápolnája oltárát, kastélya dísztermét külön is kiemelik, addig mecénási tevékenysége kapcsán festészetről alig esik szó. Mindannyian említik Mária Teréziának a róla elnevezett termet díszítő portréját, amely - egy múlt századi fénykép tanúsága szerint (1. kép) - egészalakos formában, magyar ruhában, az uralkodót birodalma koronáival ábrázolta.

15 E gödöllői képmás inkább a Meytenskör stílusához állt közel, és semmiképp sem lehetett Liotard alkotása, akinek Mária Terézia-portréját (2. kép) számos változatban ismerjük.

16 Ezenkívül említik még a kerti pavilon királyképmásait, amelyek - egy régi fénykép s néhány legújabban fellelt eredeti tanúsága szerint - a Mausoleum metszeteit követik, egy erősen hagyományos (s ta-