Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez

ADALÉKOK ANTON SCHMIDT FESTŐ ÉLETÚTJÁHOZ ÉS PÁLYAKEZDÉSÉHEZ ANNA PETROVÁ-PLESKOTOVÁ Anton Schmidt - a közép-szlovákiai bányavárosok kései barokk festészetének legjelentősebb képviselője - már több mint négy évtizede újra és újra magára vonja a művészettörténészek figyelmét. Műveinek folyamatban lévő feltárása során kirajzolódik sokoldalú, különféle feladatok megoldásában jó közép-európai színvonalat mutató festői egyénisége. Művészpályájának több újonnan megállapított mozzanata hozzájárul művészi fejlődésének megvilágításához és jobb megértéséhez, bár munkáinak időbeli besorolását továbbra is nehezíti az a körülmény, hogy alkotásait csak rendkívül kivételes esetekben látta el jelzéssel és keltezéssel. Életrajzi adatait tekintve - a „Schmidt" név gyakori előfordulása miatt - az új levéltári kutatás sem szolgál egyértelmű információkkal. A művésszel kapcsolatos első konkrétabb tényeket Garas Klára publikálta.

1 A bécsi képzőművészeti akadémián végzett tanulmányait érintő adatait E. Lintnerová pontosította, aki művészünket az akadémia három Anton Schmidt nevű hallgatója közül azzal azonosította, aki mint „Schmid Antonig von Wien eingetreten 1728-1733"

2 került bejegyzésre. Lintnerová egy további adata azonban a Selmecbányái (Banská Stiavnica) halotti anyakönyvből egy „bizonyos 67 éves Anton Schmidt" haláláról, aki 1773. január 30-án hunyt el, a foglalkozás megnevezésének hiányára, valamint a születési idő ellentmondásosságára való tekintettel továbbra is kétes marad.

3 A bécsi akadémia évkönyvében bejegyzett „Antonig" Antonius - keresztnév vezetett minket arra a feltételezésre, hogy a cseh „Antonfn" név változatának átírásáról van szó, mely a művész esetleg cseh eredetére, valamint a Csehországból származó „Wiener-Schmidt"-nek nevezett Johann Georg Schmidthez fűződő rokoni kapcsolatára utalhatna, annál inkább, mivel műveiben több, WienerSchmidt alkotásaira vonatkozó párhuzamot és hivatkozást találunk. Mi több, Thomas Karl Johann Georg Schmidt genannt „Wiener-Schmidt" című disszertációs munkájában

4 említést tesz arról, ahogy „Wiener-Schmidt"-et 1724ben Zwettlben a kolostori munkálatoknál és 1733-ban „wegen Mallung der neyen Sacrasdey Kupi" Atenburgban fia is elkísérte. Feltételezésünket a bécsi „Schottenpfarre" keresztelési anyakönyve nem igazolta egyértelműen. Az 1713. január 7-i bejegyzés Johann Georg Schmidt és hitvese, Anna Lucia utódát .Joannes Benedictus Antonius"ként

5 említi, tehát az Antonius név csak a harmadik helyen szerepel. Mindazonáltal nincs kizárva, hogy művészünk miután ki akarta kerülni, hogy nevét apja nevével cseréljék föl - az „Anton Schmidt" nevet használta. A „Schottenpfarre" keresztelési anyakönyve egy másik, 1714. október 24-i bejegyzése Georg Schmit és hitvese Barbara fiaként említi az „Antonig Ferdinandus" nevű gyermeket,

6 mely megegyezik a bécsi képzőművészeti akadémia évkönyvében szereplő keresztnév alakjával. Ebben az esetben azonban valószínűleg nem lehet szó az ismert művész, akinek Anna Lucia volt hitvestársa, fiáról. Amennyiben elfogadnánk az első, illetve a második bejegyzést a bécsi „Schottenpfarre" keresztelési anyakönyvében, azt jelentené, hogy a szóban forgó művész tizenöt, ill. tizenhat éves korában került a bécsi akadémiára, ami abban az időben nem ment ritkaságszámba. Ismert például, hogy Johann Lucas Kr a likért 14 és fél evesen vették fel az akadémiára,

7 a máig feltüntetett esetleges születési dátum - az 1718-as év

8 azonban semmi esetre sem jöhet számításba. Schmidt művészi fejlődésének megvilágításához lényegesen hozzájárult W G. Rizzi „Das Schloß in Ebenthal in Niederösterreich und sein Festsal von Giuseppe Galli Bibiena" című tanulmányával.

9 Az ebenthali uradalom W. G. Rizzi kutatásai szerint 1732-ben jutott Koháry András József gróf, lovassági tábornok, a magyar királyi testület gárdakapitányának birtokába, s az ő ideje alatt épült az új kastély Ebenthalban. A tanulmány szerzője a kastély építőmesterét, aki inkább a régebbi építészeti formákhoz kötődött, a bécsi építész ős kőművesmester Johann En zen hoferrel azonosította. A szóban forgó építkezést illetően a tulajdonos reprezentatív igényei a díszterem pompás festészeti díszítményére összpontosultak. Festett architektúrájához, pontosabban a mennyezet sarokrészének díszítéséhez W. G. Rizzi egy 1736-ra datált, „Sala in fresco del Conte Kohary" jelöléssel ellátott freskótervet talált a kiterjedt bolognai Galli Bibiena dekorátor-festő-család vázlatkönyvében. Kizárásos alapon - főképp azt a tényt véve figyelembe, hogy az adott időszakban a családtagok közül csupán ketten tartózkodtak Bécsben - arra az eredményre jutott, hogy alkotóját a család legjelentősebb képviselője, a császári udvar díszlettervezője és az udvari ünnepségek rendezője, Giuseppe Galli Bibiena (1696 Párma - 1756 Berlin) személyében kell keresni, aki az udvar megrendeléseinek csökkenésével más felkéréseknek is eleget tett.

10 Az ebenthali kastély teremfalait látszatarchitektonikus ele-