Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
CZÉRE Andrea: Michele Rocca négy újonnan meghatározott képe
Pármára, mint inkább Bolognára utal Rocca visszafogott, mélykékbe hajló színharmóniája is. Crespit ez a témakör csak átmenetileg foglalkoztatta, Roccának viszont életcéljává vált e műfaj kiteljesítése a következű évtizedekben, amikor ugyanebben az irányban a francia festészet részéről is érhették impulzusok. A „Vénusz toalettje" és a „Zenélő szatír nimfákkal" beleillik Rocca kis méretű mitológiai képeinek sorába; közel áll hozzájuk például a pratói múzeumban lévő „Gyöngyhalászat", „Korallhalászat", vagy a „Virágot szedő nimfák". 13 E képeken azonban a táj redukált, s az alakok kissé közelebbi nézetből jelennek meg. A magyarországi képeket ugyanakkor nagyobb méretük (62,5 x 47 cm), sötétebb színviláguk és simább festésmódjuk is megkülönbözteti e többnyire 30 x 40 cm nagyságú mitológiai képektől, s szorosabb rokonság fűzi a New York-i „Mózes megtalálásá"hoz, melynek mérete csak mintegy 10 cm-rel kisebb (3. kép). Itt hasonló jelentőségű a táj, ugyanolyan a táj és az alakok viszonya, aránya. Egyfvásúak a kompozíció, a megvilágítás szempontjából, nemkülönben az alakok típusa, testformái, megfestésük módja szempontjából. A formaadás és a festésmód azonosságáról győz meg a fák, a lombozat és a drapériák összevetése is. A „Vénusz toalettjé"nek további változatai ismertek a művész festészetében, 14 a „Zenélő szatír nimfákkal" pedig lényegében azt a témát variálja, amit a művész római magántulajdonban őrzött „Zenés idill"-je (Paolo Rosa gyűjteménye. 5. kép). A szatírt koronázó nimfa arctípusa (6. kép) megegyezik Rocca szintén a római Rosa gyűjteményben lévő „Szent Ceciliá"jáévaL 16 A két, magyar magántulajdonban lévő kép az emfliai - főként bolognai - orientációt jelzi Rocca művészetében és feltehetően az 1710-20 közötti időszakra datálható. Ennél korábbi készülési idő azért nem valószínű, mivel e képek felfogása és stílusa nagyon eltér az 1690-es évek oltárképeiétői, amelyekre még a Maratti iskola és Trevisani hűvös, édeskés szentimentalizmusa nyomta rá bélyegét. Viszont az 1720-as években már ismert volt a művész ilyen jellegű képeiről, ami kiderül Pio 1724-ben írt életrajzából: „...giornalmente per signori romani e forastieri li van continuando con il suo vago e forte colore, con buone idee, e meglio componimenti, accompagnandovi anco nelle sue opere de'buoni paesi, per il che viene da molti ricercato ..." 17 Még pontosabban, konkréten 1721-re datálhatok azok a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, csendéletbe festett puttóképek, melyeket stfluskritikai alapon szintén Rocca oeuvre-jébe sorolhatunk (7. és 8. kép). E festményeken csupán kollaborációról van szó Rocca részéről, mivel lényegük a nagy méretű csendélet, melynek közepébe 3-3 puttót kellett festenie, a korban általános gyakorlat szerint. A virág- és gyümölcskompozíció Maximilian Pfeiler német csendéletfestő műve, aki a két kép egyikét a hátoldalán szignálta és datálta: „Maximilian Pfeiler fecit Romae / Anno 1721". 18 így szerencsés módon Rocca közreműködése is datálható. Bár dokumentumokból még nem ismeretes Pfeiler és Rocca együttműködése, kézenfekvőnek tűnik, hogy a Francesco Trevisanival 1710-1715 körül dokumentáltan együttműködő Pfeiler 19 a Trevisani körével érintkező Roccát is felkérte az együttműködésre, hiszen 1719-től már Rocca is akadémiai tagsággal megtisztelt, elismert festő volt Rómában, akárcsak Trevisani. A Szépművészeti Múzeum e két képe legutóbb mint Pfeiler és Trevisani közös műve került publikálásra, a pommersfeldeni Schönborn kastélyban lévő, hasonló témájú műveik alapján. 20 Véleményünk szerint azonban csak a téma és a csendéletfestő személye azonos a pommersfeldeni és a budapesti képeken, a puttók csoportbafűzese, festésmódja, arc- és testformái, arányai eltérnek, s aktivitásuk hangulata sem rokon Trevisani puttóiéval. Míg Trevisani gyermekalakjait erőteljes mozgás, tánc és játék jellemzi, a pásztor ál is hangulatú budapesti képeken az akció fékezett, a pihenés elengedettsége dominál rajtuk. A rokokó szellemű budapesti figurák Correggio puttóinak késői leszármazottai, kiknek kecsessége, melegsége, franciás bája Rocca művészetére vall. A kezében rózsát tartó, szembenézetú fekvő gyermek (7. kép) arctfpusa, alakja, puha, correggiós árnyékolása megegyezik az általunk tárgyalt magángyűjteményi „Zenélő szatír nimfákkal" című képen szatírt koronázó nimfáéval (2. kép). A szőlős csendélet (8. kép) középső puttóját pedig egy már említett festményén, a prátói Galleria Communale „Korallhalászat"-án ismételte meg a művész. 21 A magyarországi képek - rómaias formaviláguk miatt átmenetet jelentenek Rocca harmadik nagy alkotó korszakába. Egyforma méretük, egymást kiegészítő kompozíciójuk folytán párdarabok - ismeretes, hogy Rocca művészetében gyakoriak a sorozatok és a pendant-képek. A magyarországi mitológiai képekhez hasonló témamegközelítés, de festőibb felfogás: kalligrafikusabb, artikuláltabb ecsetkezelés és világosabb paletta jellemzi a művész harmadik korszakát, melyben a velencei festészet és Luca Giordano hatása dominál. Kezdetét nem látjuk tisztán, de végét a művész 1751 után, feltehetően Velencében bekövetkezett halála jelzi. 22 Nagy valószínűséggel a velencei periódusra datálható a hartfordi Wadsworth Atheneumban lévő „Kiűzetés a Paradicsomból", 23 a Rhode Island School of Design „Venus toalettje", ennek változata emiliai magángyűjteményben, s a szintén emiliai tulajdonban lévő „Lót és lányai". 25 Élénk koloritja, s az ecsetvonások pittoreszk textúrája alapján a művész velencei korszakára datálható a budapesti Szépművészeti Múzeum „Sámson és Delila" képe is (4. kép). A velenceies, fellazult ecsetkezelés és a kivilágosodó színharmónia révén bontakozott ki Rocca igazi festőegyénisége, az az intim báj, ami közel áll a francia rokokó művészethez, azoknak a festőknek a műveihez, akikkel az ő képeit korábban gyakran összetévesztették - köztük François Le Moyne-hez (1688-1737), akinek azelőtt a Szépművészeti Múzeum képét tulajdonították.
