Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
BUZÁSI Enikő: III. Ferdinánd mint magyar király (Justus Sustermans ismeretlen műve az egykori Leganés gyűjteményből)
12 Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 373. Olaj, 16,6 x 9 cm, a Révay család tulajdonából, valamint ltsz.: 745. Olaj, 9,1 x 5,2 cm. 13 V. ö. Gonda I.-Niederhauser E.: A Habsburgok. Budapest 1977, 69, valamint Hans von Aachennek a 15 éves háború eseményeit megörökítő, Rudolf császár számára készült allegorikus festmény-sorozatának egyik darabjával, a császári követek Konstantinápolyba érkezésének jelenetével kapcsolatban megemlíti Galavics G.: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Budapest 1986, 36. Továbbá ld. a török udvarban járt császári követek magyar ruhás ábrázolásait: Stephan ül. Praun követségi titkár képe a családi krónikában, 1569 (idéziLászló E.: A magyar nemzeti viselet a családi arcképek tükrében. In: Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Szerk. Buzási E. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1988. Kiállítási katalógus. 36.) Egy, valószínűleg a Beck-családból származó követ portréja magyar öltözetben, törökországi utazásának jellegzetes epizódjait, eseményeit megörökítő album élén, 1586. Wien, österreichische National bibüothek, Handschriftensammlung, Cod. 8615. .Pigurae calamo exaratae et coloribus distinctae videlicet variorum Turcarum imperatorum, capitaneorum, aliorumque officialium imagines..." Fol. 31 r . 14 Mindkét kép: Wien, Kunsthistorisches Museum, olaj, vászon, 260 x 113 cm, illetve 260 x 112 cm. A képeket 1635-ben Rubens tervei alapján Caspar és Jan van den Hoecke kivitelezte. Wien, Kunsthistorisches Museum, Katalog der Gemäldegalerie. II. Wien 1963, Kat. Nr. 324, 325. A diadalkapu metszete megjelent Gaspar Gevaerts: Pompa Introitus honori Serenissimi Principis Ferdinandi Austriaci. Antwerpen, 1642. A kötetről részletesen ld. Peter Paul Rubens 1577-1640. Köln, Wallraf-Richartz-Museum, 1977. Kiállítás katalógus, E. 98-108. 15 V. ö. Matsche i. m. (ld. 7. j.) 88-89, 128, 133-134, 137138, 142, 157, 168-172, 270-271, Kovács i. m. (ld. 7. j.) 64, 66-67, Broucek, P.: Im Kampf gegen Franzosen und Türken. In: Welt des Barock. (Id. 7. j.) I. 107. 16 Mojzer M. : Egy jelmezes mecénás: Esterházy Imre hercegprímás. In: Sub Minerváé Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989,64-70. 17 U.o. 66. 18 A magyar nemesség hagyományos viseletéhez és életmódbeli szokásaihoz való ragaszkodás jól ismert példájakor Péter könyve (Metamorphosis Transylvaniae. 1736. Budapest 1972.), amelynek szemlélete nemcsak az erdélyi, de általában az akkori magyar köznemesség gondolkodására jellemző képet mutat. A magyaros külső ugyanakkor mintegy másfél évszázadon át szinte műfaji sajátossága lett a 17. század első harmadában kialakult és a század folyamán elterjedt magyarországi nemesi arcképgalériák portréinak. De ugyanilyen tudatos, mondhatni ikonológiai szerepet kapott a magyar viselet a magyar nemesség 17. századi reprezentatív tablóján, az 1652-ben megjelent 100 darabból álló Widemann-féle metszetsorozaton is. Ez a sorozat ugyanis nemcsak sajátos kifejeződése volt a nemesi rend összetartozásának, de a reprezentatív művészi példával egyben formálója is annak. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanezzel a tudati váltással függenek össze a 17. századtól nemesinemzeti öltözetben megjelenő magyar szent királyok (Szent István, László, Imre herceg) ábrázolásai is. A váltás különösen a középkori ikonográfiát a 18. századra már teljesen odahagyó Szent László esetében szembetűnő. Az előbbiekhez v.o. a műfaj legutóbbi bemutatkozását, a ,JPőúri ősgalériák, családi arcképek" (ld. 13. j.) kiállítás anyagát. 19 Caraffa ijn. (Id. 1. j.) 270, 275-276, Khevenhiüer, P. Ch.: Annales Ferdinándéi. Leipzig 1724. X. 1083; Fraknói V: A magyar királyválasztások története, Budapest 1921,234. 20 Fraknói ijn. 232-239; Hóman B.-Szekß Gy.: Magyar történet. Budapest 1935, IV. 26. 21 Megjelent: Révay Péter ,J3e sacrae coronae regni Hungáriáé ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis Commentarius." Augsburg, 1613. RMK. III. 1118. Címlap. Az értekezés teljes szövegének magyar fordítása: A korona kilenc évszázada. Szerk. Katona T. Budapest 1979, 195-232. A mű újabb feldolgozása és értékelése: Bonis Gy.: Révay Péter. Budapest 1981, Irodalomtörténeti Füzetek 104. szám, 52-61. A korona iránti egykorú történeti érdeklődésről, valamint a koronával foglalkozó kortárs hazai művekről, Id. U.O. 44-46, 49-50, továbbá Holl B.: Ferenczffy Lőrinc. Egy magyar könyvkiadó a XVII. században. Budapest 1980, 160-162. 22 A metszet bal sarkában szereplő D(ominus). P(etrus): Rew(ay). C(omes). T(hurocziensis) szignó Révay Péterre, mint az előkép szerzőjére hivatkozik, ami ez esetben inkább csak azt jelentheti, hogy Révay - úgy is, mint koronaőr - maga gondoskodott Kilian számára a metszet alapjául szolgáló rajzról. 23 München, Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Germ. 897. Reprodukálva: A korona kilenc évszázada. (Id. 21. j.) S3, kép, valamint ld. Bogyay T.: Kritikai tallózás a Szentkorona körül című cikke ugyanebben a kötetben, 28. j. 24 A koronázási jelvények legújabb összef oglalásaként: Kovács Ê.-Lovag Zs.: A magyar koronázási jelvények. Budapest 1980. Az idézett megfigyelés és következtetés Tóth Sándortól származik, melyet ezúton is köszönök neki. Meg kell jegyeznünk, hogy a képen ábrázolt korona abban is eltér a mostani állapottól, hogy rajta a kereszt még függőlegesen áll. 25 A koronát, amelyről Caraffa elbeszélésében nem túl elismerően szólt („é di assai rozza fattura") vörösbársonnyal borított, aranyveretes ládában november 30-án hozták le hatlovas hintón a pozsonyi várból Sopronba. Ld. Caraffa i.m. (ld. l.j.) 280, valamint Khevenhiller ijn. (Id. 19. j.) X. 703. 26 Név szerint említi őt Khevenhiller ijn. X. 1084. 27 Rövid életrajzát közli Crawford Volk, M.: New Light on a Seventeenth-Century Collector: The Marquis of Leganés. The Art Bulletin 62 (1980) Nr. 2. 256-258, valamint Van Dyck Leganés-portréjával kapcsolatban: Splendeurs d'Espagne et les vüles belges 1500-1700. BruxeUes 1985, Kiállítás katalógus, ü. 435. B. 27, továbbá ld. Enciclopedia Universal ilustrada. Madrid 1958, XXVII. 401. Leganés 1625-ben már a kasztiliai sereg „Maistro de Campo General"-ja, 1626 februárjától a Németalföldön állomásozó lovasság generálisa, majd az év júniusában, a kézfogót követően a király titkos tanácsossá nevezte ki. Mindezekre ld. Khevenhiüer ijn. Qd. 19.j.)X. 1033, 1326, 1329. 28 A kép származására vonatkozó közlés a kép tulajdonosától származik, akinek ezért e helyen is köszönettel tartozom. Az 1655-ös leltárt teljes egészében közli Lopez Navio, J.: La gran colección de pinturas del Marqués de Leganés. Analecta Calasancüana 7-8 (1962) 262-330. A képet a leltár a
