Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EMBER Ildikó: Három flamand allegória a Szépművészeti Múzeumban

az ablak mellett látható kocka alakú órát az Emblemata 132. számú ábráján pozitív szerepben ismerhetjük meg. Ott a mutató helyén Herkules buzogánya forog körbe, s a magyarázat szerint azt fejezi ki, hogy az erény nyugalomban fejti ki hatását. A lángoló oltár - szintén az Emblemata alapján - a Pietas szimbóluma, és kapcsolódik hozzá a békeidőben kifejtett tevékenység is.

13 A Nyugalom és az Erény összekapcsolása fontos motívum ebben a Horatiusra hivatkozó erkölcstanban, és ez az alapgondolata a Szépművészeti Múzeum másik allegorikus képének, mely Otto van Veen nevéhez köthető. De lássuk előbb röviden, mit kell tudni az Emblematáról. A Rómából 1583-ban hazatérő Otto van Veen nemcsak formai tekintetben volt képes az itáliai hatás közvetítésére, de humanista műveltséggel és a legaktuálisabb ikonográfiái ismeretekkel felvértezve érkezett meg Antwerpenbe. Amellett, hogy a zseniális Rubenst ő indította el a festői pályán, szinte predesztinálva volt arra, hogy megalkossa az „II Cortegiano" északi megfelelőjét, egy a sztoikus filozófián alapuló erkölcstani kézikönyvet, az Emblemata Horatianát. 1607-ben adta ki először, a helytartónak, Albert főhercegnek szóló ajánlással, és műve több mint húsz kiadást ért meg a 18. század végéig. Az alcím jelzi, hogy általános erkölcsi tanításokat tartalmaz a művelt ifjúság okulására.

14 Százhárom metszetét latin nyelvű mottó és Horatius ódáiból vett idézetek kísérték, a későbbi kiadásokban ezeket bővebb magyarázatok váltották fel. összegező és rendszerező munka, melyhez az előkészületet jelentették a budapestihez hasonló moralizáló tartalmú allegorikus festményei és hozzájuk kapcsolódó önálló metszetei.

15 Ezek népszerűségét jelzi számos fennmaradt másolatuk. Az Emblemata mint egyfajta summázat fontos kalauz a jelképek és allegóriák megfejtéséhez a 17. századi flamand festészetben, mert nagy hatással volt a gondolkodásra. De nem a festők számára készült példatárként, ahogy Cesare Ripa Iconologiája. Formai átvételekkel csak Otto van Veen közvetlen környezetében készült műveken találkozhatunk. Erre példa a budapesti gyűjtemény nagy vászonképe allegorikus és történelmi alakokkal (3. kép). Ez a sokáig magántulajdonban lévő festmény is mint „17. századi itáliai mester" műve szerepelt a múzeum fotóarchívumában, de megvételekor már 1610 körüli flamand munkaként leltároztuk.

16 Főalakja nagyon hasonlít a 36. számú embléma középső figurájára,

17 de világos a kép formai rokonsága a Veen körébe utalt müncheni sorozattal is, mely a Katolikus Egyház diadalát ábrázolja hat képben, és az 1610-es években épült bajor fejedelmi rezidenciát díszítette

18 (4. kép). Hasonló a képek feliratozása is, ami részben az egyes figurák azonosítását, másrészt az egész jelenet értelmezését segíti. Haberditzl megjegyzi, hogy ezáltal a ciklus festményekben visszaadott metszet-sorozat hatását kelti. Erről azonban nincs szó. A hasonló, bonyolult történelmi allegóriákon rendszerint volt magyarázó felirat, így például az 1584-es tournai-i egyezményről ifj. Pieter Claeissins által festett monumentális trionfón,

19 vagy egy Alba herceg uralkodását jelképező allegórián 1615-ből. Az előzménynek tekinthető ábrázolások legjelentősebbje, ifj. Frans Francken „V. Károly lemondása" is el van látva egy megvilágító latin szöveggel

21 (5. kép). A császár 1555. október 25-én történt önkéntes lemondása a hatalomról nemcsak politikai következményekkel járt, de az uralkodóról alkotott kép idealizálásához is hozzájárult. Bevonult általa azon bölcsek sorába, akik feláldozták hatalmukat, hogy életük hátralévő részét a tudományoknak és művészeteknek szenteljék. A budapesti képen így jelenik meg Diocletianus, Scipio Africanus, Cato Censorius és Periklész körében, s a csoport előtt Quies, a Nyugalom megtestesítője ül, az elmélyült gondolkodásra utaló „melankolikus" attitűddel. Súlyos, sötét ruhás, „venerábilis" alakja megfelel Ripa előírásának,

22 attribútumaként a függőón és a nehezen mozdítható kőkocka ugyanúgy. A bölcs nyugalom ellentéteként a kép jobb oldalán a Remény és Szerencse áll, csábító ifjú nők képében, előttük sisak, kard és pajzs, felettük puttók hozzák a hatalom és a harci dicsőség jelképeit, őket utasítja el a középen álló főhős, hogy a bölcs nyugalmat választott elődökhöz csatlakozzék. „Inveni portum. Spes et Fortuna Valete. Nil mihi vobiscum, ludite nunc alios" - szól a felirat.

23 Ki ez az elszánt férfiú? Arcvonásai, szakálla és hajviselete alapján Albert főherceg ideálportréját láthatnánk benne, akiről Otto van Veen számos arcképet festett. Felismerését nem kellett a képen felirattal elősegíteni, mert közismert volt, éppúgy mint V. Károly - a baloldali csoportból az egyetlen, akinek nincs a feje mellett felírva a neve. Albert főherceg azonban hivatalosan nem mondott le az uralkodásról, csak eredendően zárkózott, melankolikus természet volt, szigorú vallásos neveltetéssel. A brüsszeli udvarban feleségével, Izabella Klárával igyekeztek tudósok és művészek sokaságával körülvenni magukat.

24 A tizenkétéves fegyverszünet megkötésével 1609-ben pedig meg is teremtették egy nyugodt, visszavonultabb élet lehetőségét, írott források igazolják, hogy Otto van Veen, mint udvari festő erről az eseményről is festett képet,

25 mint ahogy 1597-99 között egy Albert főherceg csatáit ábrázoló tapisserie-sorozathoz is készített kartonokat id. Jan Snellinck közreműködésével. Feltehetőleg ezek emlékét idézi a budapesti allegória hátterében a lovas csata ábrázolása. Mégis valószínű, hogy az idealizált főszereplő inkább egy eszme megtestesítője, aktualizált Herkulesként a nyugodt elmélkedést választva. De ez a „vita contemplativát" a „vita activa" elé helyező klasszikus gondolat, melyet Lukács Evangéliuma (10:38-42) nyomán a keresztény erkölcs is tanított, igazán kedves lehetett Albert főherceg szívének. A békekötést követő prosperitás korszakát gyűjteményünkben reprezentáló legjelentősebb mû, a monumentális Közjólét allegóriája, ahogy azt Pigler Andor kimutatta, szintén Cesare Ripa jelképrendszerét használja

26 (6. kép). A perszonifikáció szóról szóra látszik követni az Iconologia szövegét.

27 „Felicitas Publica" uralkodói székben ül, szőnyeggel borított emelvényen, mögötte baldachinszerű drapéria, ölében a gyümölcsökkel és virágokkal teli bőségszarut és caduceót, a béke, a bölcsesség és az erény jelképét tartja. A boldogság a lélek nyugalma - ezt fejezi ki az ülő helyzet. A bőség a fáradozás gyümölcse, mely nélkül nem érhető el a boldogság. Fentről angyalok babérkoszo-