Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EISLER János: Forráskritika, stíluskritika. Adatok és megfigyelések az 1490 és 1520 közötti évtizedekből a besztercebányai művészettörténet vázlatához

A Duna mentén keletre haladva a passaui ösztönzések - bizonnyal Bécsen, és feltehetőleg Pozsonyon és Budán keresztül - érkeztek meg Besztercebányára. A nagyócsai szögletes arctfpus, a darabos mozgású alakstflus feltűnik a zólyomszászfalvai Szent Antal és Szent Pál templom főoltárán, a két névadó szent figuráján. A besztercebányai főtemplomhoz való közelségük ellenére e két faragvány stílusában távolabb áll az ottani szoborművektől, mint a nagyócsaiak, és távolabb állnak a közös gyökértől is, a feltehető passaui szoborművektől. Korábban kísérletet tettem arra, hogy hasonlóságot mutassak ki a Borbála-oltár egyik táblájának szép Borbála-feje, valamint a Selmecbányái Katalin templom egykori oltárának remekmívű Szent Katalinja és Szent Borbálája között.

67 E megfigyelés talán tovább bővíthető Stoss egyik nürnbergi munkájának felidézésével, melyet 1499-es felirattal datált; illetve a stfluskritikai alapon 1504 és 1505 köré tehető munkáival. 1499-ben készül a Volckamer epitáfium (Sebalduskirche), melynek jobb oldali mezőjében, a „Júdás csókja" táblán

68 a nézővel szemben álló, harcsabajuszos poroszló karikatúraszerű arcvonásai adnak mintát a Selmecbányái Szent Katalin-szobor lábai alatt kifaragott törökturbános, keleti fej vonásainak. A megrendelés dátuma alapján bevonhatjuk a besztercebányai festett Borbála-fej, a Selmecbányái faragott Katalin-arc (mindkettő típuselőzménye a schwabachi oltár Máriája) rokonai közé Stoss Zimburgis de Masowia ideálfejét is, melyet valószínűleg már 1505 körül modellbe formált, és melyet - mint ismert - Miksa császár rendelt innsbrucki síremléke számára. A besztercebányai felhasználás talán nem elhanyagolható szempontra irányítja figyelmünket a Stoss és MS közti átvétel kérdéseiben. A Stoss-féle krakkói főoltárról vett kölcsönzések immár jól ismertek: a kézcsók motívuma MS mesternél szintén a krakkói Mária-oltárról eredeztethető - persze ott más jelenetben, más funkcióban. A krakkói szárnyreliefek közül ugyanis a „Mária templombamenetelé"-n és a „Keresztrefeszftés"-en tűnik fel e figuráció,

70 hogy aztán - a továbbhaladási irányt követve - felismerjük a Nürnbergben 1500 körül készített, a tiroli Schwaz számára elküldött oltár „Látogatás" jelenetén is (ma magántulajdonban

71

). Majd követhetjük nemcsak MS Vizitációjáig (MNG), hanem a lőcsei Szent Jakab-főoltár „Apostolok elküldésé"ig, mely ikonográfiái tartalmában így egyedülálló.

72 Ez utóbbi reliefen szintén stossi mozdulattal köszön el az egyik apostol búcsúzó társától. A besztercebányai „Olajfák hegyé"-n (a Mária plébániatemplom déli bejárata melletti fülke)

73 az egyik apostol imára kulcsolt keze, térdet átfogó kézmozdulata, valamint az előtér közepén fekvő apostol megjelenik MS mester „Olajfák hegye" tábláján.

74 Feltehetően mindkettőnek azonos az előzménye: Stoss munkája Krakkóban.

75 Talán számításba jöhet Dürer „Siratás"-a is (B.6.). Az „Olajfák hegye" kőcsoporítal kapcsolatban feltételezhetjük, hogy a kőrelief jobb oldalán térdelő apostolról ered a 19. században ismeretlen helyről az esztergomi Ipolyi-gyűjteménybe került, ma a Keresztény Múzeumban őrzött .Atyaisten zenélő angyalokkal" magasrelief főalakjának fejtípusa. Besztercebányán természetesen számolnunk kell Albrecht Dürer hatásával is. Hoffman Edith teljes kompozíciók átvételét mutatta ki.

77 Ezekhez az észrevételekhez csak kis megjegyzéseket tehetünk.

78 A Borbála-oltáron, a „Szent Borbála lefejezése"-n a szent nő igen divatos ruhában, felhasított, nem egybevarrott ujjú felsőruhában jelenik meg. Az 1499-ben már szélesebb körben ismert Dürer-féle Apokalipszis „A babilóniai rossz nő" lapjának divatos viselete ez; az udvari köröktől (ld. pl. Cranach wittenbergi festményeit) a patrícius polgárságig elterjedő viselet. Az is nyilvánvaló, hogy a besztercebányai oltár „Lefejezés"-én az atlétikus alakú, tetszetős mozdulatú, pallost tartó hóhér előzménye az 1497-98-as Nagy Passió két lapja (Meder 118, 119).

79 Bármennyire fejlett technikájuk és gazdag fantáziájuk is lehetett a besztercebányai ötvösöknek (valószínű, hogy egy-egy esetben akár a nürnbergi ötvösökkel versenyre kelő tárgyakat is készítettek), mégis, a táblakép vette mintának a fent említett Apokalipszis-lapról a nézőnek hátat fordító, kalapos, köpenyes alak nyakékét a Borbálát lefejező katona nyaka körül kétszer körülvezetett súlyos nyaklánchoz. A nyilván nagymérvű helyi ötvösprodukcióról nagyon hiányos leltárt tud készíteni ma még a kutatás, s kétséges, tud-e majd egyáltalán. Tudjuk ugyanis, hogy a mohácsi csata előtt II. Lajos király parancsára a bányavárosokból is be akarják gyűjteni az arany- és ezüstnemút, és - ha nem is világos előttünk, milyen alkudozások nyomán szabotálták el városaink a beolvasztást - néhány évvel később (1550) például a Fuggerek krakkói faktora nagymennyiségű ötvöstárgyat menekít ki a plébániatemplom tulajdonából Lengyelországba.

80 Bizonnyal nem kevés lehetett Thurzó Szaniszló olmützi püspök hagyatékában sem, köztük családi kapcsolatai révén Besztercebányán készült liturgikus ötvöstárgyak.

81 (A hagyatéki leltár sajnálatos módon máig sincs feldolgozva.) Amennyiben a besztercebányai, 1509-ben befejezett egyik oldalkápolna oltárán a fatáblák és a szobrok ilyen szorosan követik Nürnberg művészetét - abból is a legaktuálisabbakat, Stosst és Dürert -, úgy nem túlzás, ha ugyanezt tételezzük fel a templom szentélyében és kápolnáiban az 1500-as tűzvész után felállított oltárok művészi díszeiről is. Mi tartozhatott egykor, az 1500-as évek első évtizedeiben a szentély berendezéséhez? Tálán ehhez is segítséget ad az 1755-ös Canonica Visitatio. „Stalla lignea pariter statuario gothico laboré elaborata...",

83 valamint „ad cornu Evangelii colossus eleganti laboré elaboratus",

84 azaz stallumok és szentségház (colossus) volt beépítve a szentélybe. Ez utóbbiról talán többet is megtudhatunk az 1688-as úgynevezett Fiber-féle Canonica Visitatióból: „Alatero aeque Gothico laboré ex lapide adea eleganter sculptoria quasi manu confectum altitudinem sua fornicem Ecclesiae attingens figurám Turriculae referens, asservando venerabile destinatum Tabernaculum per crudeliter saevientem omniaeque exurentem flamam, disruptis lapideis figuris nec non columellis omnibus sculptons pêne ci llo élaborât is in nihilum red acta..." (Prot. Praetor. 606).

85 Milyen háttér kellett ezen évtizedek művészi terméséhez? A mecenatúrát biztosító rétegek külkapcsolatai olyan sokirá-