A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)
Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában
1891 (C. Dubufe feleségétől megszerezve, Párizs) Bécs, Kunsthistorisches Museum, Képtár, ltsz.: 6199. Géraldy, Thérèse, Peintre de figures, élève du Real del Sartre, née à Paris, 18.6 1886, Exp. au Salon depuis 1901; Géraldy Louis, né a Liège, élevé d'Oscar Berchmanns, Exp. au Salon depuis 1926. Thieme-Becker, Allgemeines Künstlerlexikon. A szolid konstrukció hiánya ezen a kis részen a kivitelezett mennyezetképen is érezteti hatását. Ilges i. m., 131. old., Végvári, i. m. 15. old. Az 1890-es párizsi Szalon kiállítását tárgyaló írásában is, melyben részletesen foglalkozik Munkácsy mennyezetképével (1. jegyzet 40), M. Albert a kérdéses fejet, mint önarcképet említi. Érdekes módon Sedelmeyer i. m. 81., 84. old. (a menyezetkép leírásában a két akt mögött, minden értelmezés nélkül említi ,,egy fiatal nő és egy ősz férfi" alakját a kőtalapzatnál. Az „Übersicht der Sammlungen des Ah. Kaiserhauses" 1897 rövid bevezetésében (Hasenauer adatai alapján) a nőt nem emHtik. Ilges i. m. 94. old., 82. kép Ilges i. m. 95. old., 83. kép A képnek a színeit, melyet nem láthattam, dr. Bodnár Éva volt szíves közölni velem. Olaj, vászon, 389 X 393 cm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 2564 (Vétel Munkácsynétól 1905-ben). Csak ezen a helyen lehet az „előmunkálatok" sorában a budapesti karton és az azt megelőző bécsi terv után a teljesség kedvéért azt a kerek képet megemlíteni, amelyik Végvári katalógusában a 384. szám alatt szerepel (Olaj, vászon, d:95 cm, László Zoltán, Budapest) és amelyik ma Kiskunmajsán (Dr. Kovács László tulajdonában) található. Igen nagyvonalú, foltszerűen jelzett vonásokkal a kép a végső stádiumban mutatja a kész kompozíciót, minden jelentősebb változtatás nélkül, köralakúra metszve. Nem világos, hogy a darab milyen célt szolgált. A kerek kép eredetije előttem sajnos nem ismert. A fotó után kérdéses, hogy egyáltalán Munkácsy sajátkezű munkájáról van-e szó. A kép mindenesetre nem vet fel újabb szempontokat. Übersicht der Kunsthistorischen Sammlungen des AUerh. Kaiserhauses. Katalógus, Bécs, 1897. (25. old. C. von Hasenauer adatai alapján). Fortunato Bellongi, Pittura in Italia, IV. Seicento-Ottocento (német kiadás 1964. 88/89. old. a boltozat vázlatának színes reprodukciójával. Lione Pascoli, Vite de' pittori, scultori ed architetti modérai . . . , Roma; de' Rossi 1730-1736, 254. old. skk. Ilges i. m. 97. old. Kiegészítésül megjegyezzük: Éppen Munkácsy mennyezetének vüágosságára való tekintettel lehetetlen nem gondolni Puvis de Chavannes-nak a párizsi Pantheonban festett, fénytől átjárt (vászonra festett) „fal-képeüe", melyek első ciklusa (Szt. Genovéva fiatalságának története) 1876/77-ben készült. Elképzelhetetlen, hogy ezek a festmények Munkácsyt ne érintették volna, annál is inkább, mivel Puvis de Chavannes (legalábbis Munkácsy párizsi karrierje kezdetén) Munkácsy őszinte csodálói közétartozott. Más tekintetben is, mindenekelőtt pl. a „képi építkezés" tekintetében a két művész között rokonság észlelhető. A Naturhistorisches Museum lépcsőházának megvilágítása, különösen Canon mennyezetképéé, az árkádos folyosó ablaknyílásainak tárlók általi beépítése után sokat romlott. Lhotsky i. m. 169. old. 8 8 Munkácsy őseúől, v. ö. Ilges i. m. 9. old. skk. 8 9 Munkácsy és Makart kapcsolatáról egy érdekes anekdotát találunk E. Pirchan Makart monográfiájában (1922. 9.); (Makart) Payerbachban összetalálkozik barátjával, a magyar Makarttal, Munkácsyval, akinek kezdődő betegségéről pletykák terjengtek. Mindketten jól érzik magukat és Makart felkiált: Mi mindent tudnak rólunk! Hát így néznek ki a halálos betegek? A szerző sajnálatos módon nem adja meg sem a beszélgetés forrását, sem a találkozás időpontját. 90 Munkácsy ugyan már az 1867-es években, első párizsi látogatása alkalmával (a világkiállítás meglátogatása a Müncheni Akadémia ösztöndíjával) és 1869-ben (Düsseldorfból) egészen felületesen megismerkedett Courbet képeivel. Ezzel szemben kérdéses, vajon Munkácsy elment-e Düsseldorfból az emlékezetes 1869-es nemzetközi kiállításra Münchenbe, ahol Courbet „Kőtörői"-vel, (Casseurs de pierre), a „Nő papagájjal" (Femme au perroquet), és a „Hallali"-val volt képviselve. 91 Leibi egy 1870. 4. 30-án kelt, Munkácsyhoz üt levelében a Süalomházat a Szalon egyik legjobb, ha ugyan nem a legjobb képének tartja. 92 E. Pirchan (1947) ismert Makart monográfiája mellett említésre méltó a salzburgi Rezidencia 1940-ben rendezett Makartemlékkiállítás katalógusának bevezető dolgozata G. Künstlertől: „Von Hans Makarts Leben und Schaffen", valamint a legújabb Makart kiállítás katalógusa Baden-Badenban (1972, Klaus GaUwitz) R. Mikula, G. Frodl, Hoh-Slodczyk stb. cikkeivel és teljes bibliográfiával. Újabb eredmények várhatók a legújabb részletes monográfiától Gerbert Frodl tollából Salzburg, Residenz Verlag, melynek megjelenése 1974 őszére várható. 93 Canon egyidejűleg a Naturhistorisches Museumban keletkezett lunettaképeinek kék háttere van. Ezeknél nyilvánvalóan az a (régi) elképzelés volt mérvadó, hogy a lunetták is (mint a mennyezet) áz architektúrát a szabad égre megnyissák. Makart két allegóriaképe ehhez az elképzeléshez kapcsolódik, ahol az ég kékje a képzelt realitáson belüli felhőjelzéssel még nagyobb hangsúlyt kap. A lunettáknak „ablakkénti" felfogásától való eltérés a többi képen, az építészeti koncepciót (és a kép értelmét) ületően a festő jelentős előrelépését jelzi. Ehhez a közvetlen ösztönzés az építésvezetőségtől indulhatott ki, ahol kezdettől fogva az ún. háromszögű ívmezőkhöz és az oszlopok közötti képekhez arany alapot terveztek. Makart a dekoratív képeknél az arany alapot közismerten már régóta és ismételten alkalmazta. 94 Amellett szem előtt kell tartani, hogy Hasenauer mindkét múzeum első építészeti koncepciójában a kupolát a lépcsőház fölé tervezte. (Csak a további tervezés folyamán - Semper hatására — az épületnek a tér felé néző jobb összhatása szempontjából, kerültek a kupolák a homlokzatra.) 9 5 A valamelyest félrevezető címprogramot az „Übersicht der Kunsthistorischen Sammlung des Ah. Kaiserhauses" (1887) bevezetéséből vettük, a háromszögletű ívmezők és a lunetták programmâtiku s szembeállítása A. Ilg bevezetésében a Schroll által 1893-ban kiadott képes albumban világosan kidolgozott: ,,A lépcsőház háromszögletű ívmezőinek képei . . . Ernst és Gustav Klimttől és Franz Matschtól". 96 f. Novotny-J. Dobai, Gustav Klimt (1967) 21. old. skk. 97 A tájjelenetet, amelyet a 26 éves Munkácsy 1874-ben a colpachi kastélyban egy kis helyiség,!a dohányzó falára festett, aligha lehet a bécsi mennyezetképpel összefüggésben említeni.
