A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában

szítse, a Neue freie Presse október 28-i híradása szerint nagy hatást keltett a nézőkben (33. a., b. kép). Az éppen jelenlevő festő a vendégeknek „rövid magyarázatot adott a kép kompozíciójáról", melynek „kartonrajzát" ekkor már az óriás vászonra átvitték. A festő a múzeum egyik legnagyobb termében dolgozott. A négy-öt téli hónap alatt elkészült a kép. A következő év március 30-ig a festőnek kifizették az előre megállapított 30 000 forint összeget a kész képért, amely ebben az időben a Künstlerhaus-ban volt kiállítva. A Hofbaukomitee 1884. október 23-i üléséről felvett, már említett jegyzőkönyv elrendelte Makart elkészült munkáinak biztonságba helyezését és a múzeumok festői díszítésének be nem fejezett munkáiról — elsősorban a Kunsthistorisches Museum munkáiról van szó — kimondta, hogy új megfelelő megbízásokat keU kiadni. Több mint félév múlt el, amíg ez a testület 170. ülésén (1885. május 29.) elhatározta, hogy a Kunsthistorisches Museum mennyezetképének kivitelezését Canon festőre bízza.

17 A művész a Naturhistorisches Museum lépcsőházának képével kellőképpen bizonyságot tett képességeiről. Mindenesetre feltűnő, hogy az új megbízásért járó honorárium összegét mindössze 26 000 forintban állapították meg. Az előző szerződésekben megszabott 30 000 forintból tehát 4 000 hiányzik, pontosan az az összeg, amelyet Makart terveiért már kifizettek. A Hofbaukomitee tehát nyüvánvalóan azon a véleményen volt, hogy Canon Makart elkészült tervét valósítsa meg. A festő másképp gondolkozott. Az utasításnak megfelelően ugyan az adott téma mellett maradt. Valószínű azonban, hogy már kezdettől fogva habozás nélkül neküátott a mennyezetkép teljes újratervezéséhez. A haláláig (1885. szept. 12.) eltelt alig négy hónapnyi idő alatt ugyanis legalább három vázlat készült el, ezeknek a hagyatékból 1000 forintért való megvásárlását a Hofbaukomitee az év végén elhatározta és 1884. január 14-én ki is fizette. Makart terveihez hasonlóan Canon terveit is a Kunsthistorisches Hofmuseumba vitték megőrzés végett. A Kunsthistorisches Museum festői díszéül szánt és ott gyűjtött összes vázlatnak egy 1891. júhus 21-i dátummal ellátott összesítő jegyzékében (néhány héttel a múzeum megnyitása előtt, ez alkalomból úgy látszik, e képek kiáüítását tervezték) Hans Canon munkáiról a következő feljegyzést találjuk: A Kunsthistorisches Hofmuseumnak készített ,Jiárom vázlat, egyik 1,235 m széles és 1,03 magas vakkereten; egy másik 0,63 m széles és 0,64 m magas vakkereten és 0,035 m széles fekete keretben; egy harmadik egy 0,25 m széles és 0,26 m magas vakkereten, 0,115 m széles fekete keretben".

1 8 Ezek az adatok megegyeznek a mai állaggal; a képek 1921 óta éppúgy, mint az említett Makart-tervek az österreichische Galerie im Belvedere-ben találhatók (36 a, b, c kép).

19 Ebben a jegyzékben ezenkívül Canonnak a Naturhistorisches Museum lépcsőháza képeihez készült vázlatai is szerepelnek: két kis „felspannolatlan" olajvázlat a lunettákhoz, két „karton" a lunettákhoz (nyilván azonosak a ma az Albertmában találhatókkal) és egy ,,Az Élet Körforgását" ábrázoló vázlat a Naturhistorisches Hofmuseum nagy lépcsőházának mennyezetképéhez 1,310 m széles és 1,240 m magas vakkereten, 0,09 m széles fekete keretben. Ehhez a tervhez - amely mérete után azonos lehet a jelenleg bécsi magángyűjteményben találhatóval - két további vázlat társul, ezek az österreichische Galerie-ben vannak, valamint a nagy négyzethálós lavírozott tollrajz (394x466 mm) a stuttgarti Staatsgalerie-ben. Ezeket az előtanulmányokat dr. Z. Ebenstein gyűjtötte össze először az 1966-ban rendezett Canon-kiáüításon és vette fel a kiállítás katalógusába.

20 E nagy műnek genezisével, fokozatos fejlődésével, a művészi gondolatok megérlelődésével Ebenstein Canon teljes múzeumi munkássága méltatásának keretében még behatóan foglalkozni fog. Hogy e tanulmányoknak ne vágjunk elébe, a számunkra fontos összefüggések szempontjából röviden a következőket mondhatjuk: Makart szabadabb, dekoratívabb komponálási módjával szemben, mely a figurákat csak lazán mozgalmas diagonálisokba rendezi, Canonnak a Naturhistorisches Museum mennyezetképéhez készült terveit a részletek haUatlanul erős mozgalmassága, hasonlíthatatlanul nagyobb formagazdagsága mellett kezdettől fogva feszes kötöttség, egészében monumentalitásra törekvés jeüemzi. Míg Makartnak a Kunsthistorisches Museum számára készült terve bizonyos értelemben a „Rokokófestészettől" indult ki, addig Canon képe mögött — amint ezt Z. Ebenstein találóan mondja, a rubensi barokk hatalmas formavilága, az „Amazonok csatája" mindenekelőtt, a „Pokolraszállások", az „Utolsó ítélet" áü. E tekintetben — hogy összehasonlításként a témának még egy további jelentős megfogalmazását felvessük Canon képe Feuerbachnak Michelangelo klasszikus eszmevilágán nevelkedett „Titánok bukása" c. képéhez sokkal közelebb áll mint Makart művéhez. (Feuerbach képe néhány évvel korábban, 1879-ben Velencében készült és még ugyanabban az évben Bécsbe szállították, ámbár csak 1892-ben került rendeltetési helyére a bécsi Akadémia aulájában.) Canon ,,Az Élet Körforgása" képében az emberi testek, a párok, a lovak a gigantikus, égnek meredő sziklakulisszákkal egy zárt képződménnyé egyesülnek, egy építészeti ívvé, melyben a jobb oldalon felfelé törekvő és a bal oldalon lefelé zuhanó erők egymást egyensúlyban tartva, koszorúvá záródnak, egy a „regnabo, regno, regnavi, sine regno sum" ismert mottójú, régi szerencsekerekekre emlékeztető kört képeznek: a zeniten az örök harc csúcspontjaként az erők összecsapása, lent, a kezdet és a vég között, merengő aggastyán fekvő alakja, mögötte mélyen a tátongó kapu alján az egész kép legsötétebb foltjaként a titokzatos, kifürkészhetetlen szfinx, a vüág rejtélye tűnik fel. A színek nyilvánvaló visszafogottsága is a munka előrehaladtával, különösen a