A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

Lehrs, VIII. 1932, Nr. 34 a Hausbuchmeister elveszett kompozíciójára vezethető vissza. Ez a schongaueri lap a dolgozatom bevezetőjében említett A fájdalmas Krisztus Máriával és Szt. János evangélistával B. 69 kompozíciója, amely távolról a Behem-kódex Fürdősök-miniatúrájának vallásos-meditatív előzménye. 1496 körül. - A gerendás tetőzetet a Behem-kódex mestere a Ciolek-kódex Templomépítés-jelenetén kevés változtatással átvette, míg a középen álló kegyúrnak a felsőteste, valamint a kísérője MZ mester A bál-lapjáról kölcsönzött alak (Winkler, 1941, 32.) - Feltűnő azonban, hogy a miniatúra kegyurának jobb karja és keze Veit Stoss: Krisztus és a házasságtörő nő, L. 2-es lapjából Krisztus jobb karját ismétli. A Behem-kódexet még több hasonló összefüggés köti a stossi példákhoz: a Késes-kardművesek háttal álló mestere a krakkói oltár - schongaueri eredetű - Krisztusra mutató katonája a Kálvária-jelenetén jobbra, ületve Stoss L. 1 sírásója - s ugyanezen a miniatúrán a bal szélen ülő legény feje Stoss L. 7-es lapjának hóhéra alapján rajzolt. Kérdés, hogy a Behem- és Ciolek-kódexekben eddig felsorolt részletek átvételek-e MZ mester metszeteiből - vagy ugyanegy művész ismétlései? Az utóbbi lehetőség inkább valószínűsíthető. MZ mester maga is sokszor ismételte és variálta alakjait metszetein és - három rajzának tanúsága szerint - rajzain is. Ha miniatúrát festett, nem tehette ugyanezt a miniatúrákon is? A Ciolek-kódex említett Templomépítés-jelenetén a bal oldali csoport kardot tartó apródja Israhel van Meckenem: Lukrécia halála-lapjának (L. 516) középen álló sapkás fiatal lovagja hatása alatt készült - viszont a kalapos ifjú előtte egy Marcantoniónál megtalálható figura típusa, aki MZ mester Bálján kívül a Behem-kódex Kereskedőjén mint szállítmánykísérő látható. A mögötte jobbra álló turbános a Szíjgyártó mesteren, A festő és az urak csoportjában is kis változtatásokkal megjelenik. Talán ügyes változatai ugyanegy patronnak. - Érdekes további párhuzam MS mesterrel, hogy a Templomépítésen a kegyúr jobbját - stossi alapon - célzatosan módosította aminiátor. A kegyúr jobbját csókra nyújtja a kőfaragó mesternek, míg baljával pénzért nyúl számára a táskájába. A két figura mozdulatai egy készülő kézcsókot mutatnak be. A Vizitáció kézcsókját és ezt a készülő utóbbit nem érzem egymástól nagyon távolinak. Winkler, 1941, 83 a Behem-kódex miniátorát egyáltalán nem gyanúsította azzal, hogy az festő is volt, sőt inkább azokat a részleteket hangsúlyozta, amelyek e lehetőség ellen látszottak szólni. „Das Unvermögen des Malers, grössere Figuren oder Akte durchzuführen, ist bei dem Jüngling (ti. a Kocsi- és Kerékgyártók miniatúráján) offenkundig". E két figurának azonban nem volt közvetlen akt-előképe, ezért ügyetlenebbek. Viszont már Winkler megfigyelte (Winkler, 1941, 81), hogy a kódexban a miniatúrákon belül a figurák nagysága egyre növekedett - s hozzátehetjük, hogy a miniatúrák képszerűsége is, amit Winkler a Ciolek-kódexszal kapcsolatban is hangsúlyoz (55). - Hogy a miniátor festő is lehetett, Zofja Ameisenowa sem vetette fel (Kodeks Baltazára Behema, Warszawa 1961.) - 1965. március 29-én a JageUo-könyvtárban folytatott beszélgetésünkben megerősítette a könyvében leüt véleményét és közölte, hogy teljesen ki keü zárni annak a lehetőségét, hogy a miniátor festő is lehetett. EUenvetései voltak, hogy: 1. a Behem-kódex miniátorának korában a mesterek Krakkóban nem avatkoztak még egymás mesterségébe, s ott ilyenre csak később ismer példákat, 2. MS mester esztergomi Passió-sorozata és a budapesti kép — reprodukcióból ítélve — sem látszik éppen egy kéz művének, bár a felsorolt érvekkel elfogadhatónak vélte, hogy ugyanegy oltárhoz tartoztak, 3. MS mesternek a Behem-kódex miniátorához semmi köze sincs és kettőjük között bármüyen közelebbi összefüggést keresni hiábavaló, 4. míg elismerte, hogy a varsói Levétel a keresztről MS mester műve lehet, amely azonban további bizonyítéka annak, hogy a festőben „ein Monumental-Maler"-t, nagy vallásos kompozíciók mesterét és nem vüági miniátort keü keresnünk. 5. A Behem-kódexben őrzött Kálvária-jelenetet valamivel későbbinek tartja a kódex miniatúráinál, de feltehetően a Behem-kódex miniátorától származónak vélte. - A festő és a miniátor betűjelzéseire egyikünk sem hivatkozott. - Az 1967-ben elhunyt kitűnő lengyel kutató véleményét - bár az enyémmel ellentétes - azzal a tisztelettel örökítem itt meg, amellyel emlékének tartozunk. A történeti igazsághoz közelebb jutott Stange, akkor is, ha itt idézett véleménye szinte minden pontjában revideálásra szorul majd. A dunai iskola kiállításán St. Flóriánban bemutatott hontszentantaü képről írta, hogy „aus einem ehemals in der Zips beheimateten Altar (tévedés, mert Selmecbánya a Szepességtől távol, az ún. alsómagyarországi bányavárosok egyike volt). Eme einleuchtende Lokalisierung ist noch immer nicht gefunden. Uns scheint heute, es lohne sich zu prüfen, ob die Werkstatt des Meisters bei freilich sehr anderer Individualität nicht in der Nähe des Behaim-Codex, also in Krakau, gesucht werden darf. Die Quellen, aus denen der Maler und der Miniaturist geschöpft haben, waren jedenfalls dieselben. Das Kreuzigungsbüd des Codex lässt sich mit der Heimsuchungstafel wohl vergleichen. Die abweichende Expressivität der Passionsbüder weist dagegen mehr auf das Pontifikale des Bischofs Erasmus Ciolek . . . hin" (A. Stange, Die Kunst der Donauschule - Würdigung und Kritik der Ausstellung des Landes Oberösterreich in St. Florian und Linz, Alte und Moderne Kunst X. 1965, Heft 82, Sept-Okt. 4849.) Igaz, hogy a műhelyközelség és a mesterazonosság lehetősége között még nagy a távolság, de nem bejárhatatlan.