A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

fiatal Miksát és az öreg III. Frigyes császárt festette meg, utóbbit profilban - királyként -, míg a Meister von Frankfurt a stuttgarti Staatsgalerie-ben ó'rzött képén az idó's III. Frigyes az öreg király szerepét kapta (£! Büchner: Des deutsche Bildnis der Spätgotik und der frühen Dürer-Zeit, Berlin 1953, 116-117.). - A Királyok imádása-jelenetek öreg küályát különben többször ábrázolták Zsigmond császár vonásaival és jellegzetes kucsmájával, mint Stefan Lochner a kölni városháza kápolnája számára 1440 körül festett oltárán (ld. Vayer L.: Masolino és Róma, Budapest 1962, 135.). Zsigmond ikonográfiájára részletesebben ld. B. Kéry: Kaiser Sigismund, Ikonographie, Wien-München 1972. A lüle-i képpel kapcsolatban már Buchner hangsúlyozta, hogy „Würdige Repräsentation ist der Grundton" s a fiatalabb király kifejező' tekintete Jörg Breu fizionómiájához - akit Büchner a kép festőjének gondolt - hasonló (E. Büchner, i.m. 1928,326.). 40 F. Anzelewsky, 1971, Nr. 66. - Albrecht Dürer 1471-1971, Ausst. Nürnberg GNM, Nr. 70. - A teomorf portrék fogalma és áttekintő feldolgozása D. de Chapeaurouge: Theomorphe Porträts der Neuzeit, Deutsche Vierteljahrschrift für Literatur und Kunst XL, 1968, 262-, ebben a legkorábbi példa az északi művészetben éppen Dürertől. Dürer különben A bűnbánó Dávid küály („Der Büssende") fametszetén 1510-ben ruházta fel a maga vonásaival a küályt (Panofsky: Dürer, II. no. 339.). 41 A küályok nevét, korát, külsejét és öltözetét először Pseudo Beda foglalta írásba. A korai középkorban és főleg Keleten a három életkor jelképét is látták bennük. A késői középkorban is nagyjából általánosnak vehető, hogy háromféle korhoz tartoznak és a fekete küály közöttük a legfiatalabb — többnyüe Gáspár (H, Kehrer: Die heiligen drei Könige in der Legende und in der deutschen bildenden Kunst bis Albrecht Dürer, Strassburg 1904,25-26; és u. ő. Die heiligen drei Könige in Literatur und Kunst II. Leipzig 1909, 259-262.). A mór küályt már schönaui Szt. Erzsébet (+1165) mint „Rex Balthasar, qui niger" s az Engelbergi Kódex „Tertius patissa niger erat, qui müram obtulit" - feketének nevezte (H. Kehrer, 1909, 223-4.). 4 2 A lille-i önarcképen a művész nem látszik sokkal fiatalabbnak, mint az id. Albrecht Dürer volt önarcképe rajzán (148084 körül, tehát 53-57 éves korában; ld. E. Panofsky, 1948, no. 1016, - és Albrecht Dürer 1471-1971 Ausstellungskat. Nr. 81.) - s festésben némileg a Paumgärtner-oltár szárnyain (1502-4 körül?) Szt. Györgyként megörökített Stefan Paumgärtnerre (1462-1525), illetve Lucasra emlékeztet (E. Büchner, 1953, Nr. 174-175.). MS mesterrel nagyjából egyidős lehetett az építész, akit Dürer a Rosenkranzfesten 1506-ban megfestett (Hieronymus von Augsburg? - előkészítő rajz Berlinben, ld. E. Panofsky, 1948, Nr. 738.) - s hasonló korú, mint Hans Burgkmair, akit 56 éves korában Lucas Furtenagel a feleségével kettős arcképen örökített meg 15 29-ben (Bécs, Ksthist. Mus.). 43 Dürer Das Lehrbuch der Malerei londoni, egyik sajátkezű kéziratában 1508 körül: „durch malen mag angetzeigt werden das leiden Christi und würt geprawcht jm dinst der kirchen. Auch behelt daz gemell dy gestalt der menschen nach jrem sterben" amit Dürer éppen a portréra ért, Panofsky szerint bizonyosan itáliai forrás alapján. - H. Rupprich: Dürer Schriftlicher Nachlass III. Berlin 1966, 109-110. - Dürer ebben az időben örökítette meg magát egész alakban a Rosenkranzfesten (1506, Prága), A tízezer keresztény vértanúságán (1508, Bécs), a Haller-oltár elpusztult középső, Mária mennybemenetele és megkoronázása-jelenetén (1509), a Landauer-Altaron (1511, Bécs). V. ö. E. Benkard: Das Selbstbüdnis von 15 bis zum Beginn das 18. Jahrhunderts, Berlin 1927, XXIII-XXIV; A. Neumayer, 1964, 49; E. Panofsky, 1948, II. no. 8; H. Kehrer: Dürers Selbstbüdnisse und die Dürer-Büdnisse, Berlin 1934. 44 E. Benkard, 1927, XXIII. 45 A két küály a lüle-i képen olyan közeli kapcsolatba került, hogy ez — talán nem egészen önkényesen — a kettős arcképek ekkor kialakuló típusára is emlékeztet. A sokszorosító grafikában Israhel van Meckenem önarcképe feleségével az első metszett önarckép és kettős arckép, 1490 körül, s a korábbi festett kettős arcképekre (Id. A. Shestack: Fifteenth century engravings of Northern Europe, exhib. cat. Washington, Nat. GaU. 1967, no. 244.) vagy az id. Hans Holbein feltételezett rajzára (F. Koreny, Über die Anfänge der Reproduktionsgraphik nördlich der Alpen, Diss. Wien 1968) vezethető vissza. Az id. Holbein két fiának ábrázolása szerint ugyancsak ismerte ezt a képtípust (Koreny, id. m. ld. még: Ai. Geisberg: Israhel van Meckenem, Goldschmied und Kupferstecher, Bocholt 1953). - Az egyik küálynak idegen példa alapján történő megfestésére - ismeretlen okból - érdekes példa a Meister des Aachener Altars Küályok imádása (1490 körül, M. Neverburg, Mehlem am Rhein), amelyen az öreg király fejét Jan van Eyck Szekfűs férfia (Berlin) alapján ábrázolta a festő. Ugyanezt az arcot festette meg B. Bruyn a Küályok imádásán (Basel; ld. G. T. Faggin: L'opéra compléta dei Van Eyck, Milano 1968, No. 17.). Az Aacheni oltár Mesterének müvén már H. Kehrernek feltűnt a jobb oldali háttérben álló, szembenéző alak, „italienischer Kopf" - amely talán szintén önarckép (H. Kehrer, 1909. 239-240.). 4 6 Az esztergomi Passió-táblákon az Olajfák hegye-jelenet és részleteinek (Krisztusnak, az apostoloknak és katonáknak, a háttérben közeledő csoportoknak) és a Feltámadásnak a párhuzamba állítása; a Kálvárián a Megváltónak és századosnak, a zászlóknak és a zászló értelmű keresztfának, Cirenei Simonnak és Krisztusnak párhuzama ld. Mojzer M. i. m. 1966, 93111. 47 Mojzer M.: MS mester varsói Levétel a keresztről-képének datálása, Bulletin du Musée des Beaux Arts - A Szépművészeti Múzeum Közleményei, Budapest No. 43. (1974). 48 Mojzer M.: Um Meister MZ I. Acta Históriáé Artium XXI. 1975, 371-428. 4 9 Mojzer M., u. ott. s 0 Hind V. 109 és 122; VI. 660, no. 37. Az átvétel ténye kétségtelen és arra mutat, hogy Nicoletto da Modena metszete 1500 előtt készült és hősének nem Raffaellöra, hanem Peruginóra utaló feje van. 51 Vulcanus fejét már Nicoletto is kölcsönözte Mantegna: Bacchanáüa szőlőpréssel-metszetéről (Hind 4. és 4/a.) a bal felső sarokban látható fejről. MS mester ismerte az eredeti Mantegna-lapot, mert két fejet - az esztergomi Kereszt vitel-képén - innen vett átt. A keresztet megragadó katona feje a középső, a hordón ülő alaké, a hátraforduló katonáé pedig ugyanitt a kancsót tartó szatúé. 52 Az L. 1 bálványa Dürer B. 77; az L. 20 lap nőalakja Dürer B. 76 lapjának nőalakja alapján. 5 3 Nicoletto Szt. Sebestyéné (Hind 37) metszői technikáját tekintve Dürer hatása alatt készült. 54 Az összefüggéseket MZ mester metszeteinek és MS mester Passió-képeinek (Esztergom, Keresztény Múzeum) részletes összevetése alkalmával másutt mutatom be. 5 5 MS mester esztergomi Kálvária-képének halott Krisztus-testét főleg Dürer: A fájdalmas Krisztus-rézmetszetének (B. 20) hatása alatt rajzolta meg. 5 6 A stossi kapcsolat kérdését először Voss vetette föl. A kapcsolat azonban csak akkor tisztázható, ha Veit Stoss festői és metszői működését alaposabban ismerhetjük. 57 Lehrs tagadó álláspontja miatt (Lehrs, 1929, 247 és Lehrs, VIII. 1932, 354, a Keresztelő Szt. János fővétele - L. 5 lappal kapcsolatban) az MZ mesteri oeuvre schongaueri vonásait újabban nem emlegette a kutatás. - A. Lenz, 1972,14 viszont joggal említi a Szt. Sebestyén-lap (L. 6) schongaueri előzményeit a colmari metsző B. 59 és B. 60 metszeteüe utalva. Kétségtelen, hogy a Szt. Kristófnak (L. 3) is egyik előzménye Schongauer Krisztus ostorozásán (B. 12) az egyik katona. O. Fischer H.Voss kritikájában (Kunstgeschichtliche Anzeigen IV. 1907, 77.) éppen a metsző nagyon XV. századi jeüegét hangsúlyozza s megállapítja, hogy metszetei „stehen in ihrer allgemeinen Anlage wie in der technischen Ausführung noch