A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

MS mester téralkotása a Vizitáción, a Jézus születésén vagy a Királyok imádásán semmiben sem lép túl az MZ jelzésű metszetekén, sőt igen rokon azokkal. A festő is csoportokat szerkeszt meg, mint a metsző, és föléjük harmad akkora, vagy ugyancsak körülbelül még egyszer akkora kissebbítésben még távolabbi csoportot helyez. A távolságot csak fölfelé tudja ábrázolni, a távlattal nem törődik, ugyanúgy, mint a metsző. A metsző is, a festő is szabadtéri jeleneteiben kizárólag a figurák szerint komponál és táji ábrázolásuk a düreri elemekkel egyformán „alkalmazott" — nem annyira színtér, mint hangulatiikonológiai-dekoratív szerepű. Az Alexandriai Szt. KataÜn vértanúságának (L. 9), a Lovon vágtató párnak (L. 14), a Vizitációnak, a Kálváriának a táji háttere a korai düreri tájaknak többféle, de egymáshoz igen hasonló variációja. A roppant ügyes rendezés eüenére MZ mester korai Turnier-jelenetén (L. 18) a küzdők tömege és a városi környezet különszakadnak egymástól. Ezen az első nagy tömegjelenetes rézmetszetű turnier-ábrázoláson a művész nehezen tudta összeforrasztani az utcaképet és a küzdelmet. Példái roppant különbözőek voltak, és az egységesítés — bár pompásan egyéni — darabosra sikerült. A számtalan düreri inspirációra vaüó részlet eüenére ez a lap igen távol áü a Dürer-kör alkotásaitól. Fő inspirálói ugyanis Ucello és az olasz cassonék voltak és különös módon Poüaiuolo legnagyobb hatású metszete (Hind l).

67 A városkép és az életképi részletek sem éppen Dürer hatásáról árulkodnak.

68 A lille-i kép városháttere sem düreri példán alapul. A metszet városháttere is fantázia-architektúra, amennyiben az Alpokon túü városi miÜőt ábrázol, s a üüe-i is fantázia-miliő, amennyiben egy elképzelt déli városképet idéz. Való ságértékük éppen úgy hiányzik, amint az a metszetek vagy a képek táji hátterében sincsen meg. Ezen az általánosságon kívül a két hátteret genre-szerűségük köti szorosabban össze. A Királyok imádása jeleneten a genre-szerű részletek indokoltak ugyan, de érdekes, hogy a Üüe-i képen az utca háttérbeli életének éppen semmi köze a királyok kíséretéhez, amely a középtérben a balusztrád mögött szorong. Boltok, árusok, járókelők, beszélgetők és lovasok érzékeltetik, hogy a királyok látogatása afféle idegenforgalmi esemény a város életében, amely a békés mindennapiságot nem bolygatja fel, szinte része annak. A genre iránt kiváló érzékű festőt árul el a lille-i képnek ez a részlete. Ahogyan többi képén a táji háttérrel, itt a városi miliővel egészítette ki figuráÜs kompozícióját, anélkül, hogy az előbbieket az utóbbival egybeépítette volna. A Turnier-lap (L. 18) megszerkesztése is üyen. A festő a tér ábrázolásában feltűnően régies iskolázottságú volt. Csak az egymás fölé rakott és egységenként kisebbített részletek módszerével élt. Remek komponáló tehetség, de a perspektíva problémái nem érdekelték. Képet csinált, nem elveket próbált megvalósítani. Szembetűnő, hogy MZ mester metszetein hasonló téralakítás, genre-ábrázolás és a példák azonos szeüemú variálása és átalakítása a jeüemző. Vajon nem csupán finomodási fok az a különben nem nagy különbség, amely a Turnier-lapot (készült 1500-ban) és a ÜUe-i kép hátterét (készült 1506 után) elválasztja? Ha az, akkor a festőnek és a metszőnek azonos személynek keüett lennie.

69 Az utóbbi meggondolásokkal arra az útra léptünk, amelyen a két oeuvre stÜáris és szeUemi eredőit hasonlítjuk össze. Tény, hogy a metsző MZ mester az olasz és düreri példák nyomán a gótizáló variációk nagymestere volt. A festőről ugyanez állapítható meg. Hozzátehetjük, hogy a festőnek műfajában nagyobb szabadsága lehetett, mint a rézmetszés műfajához kötött metszőnek. A metszőről pedig kétségtelen, hogy alkalmi metsző volt, és nem ötvös, hanem festő, aki négy egymást követő évben (1500— 1503) metszéssel is foglalkozott.

70 Ő a legkorábbi és a legönáüóbb Dürer-követő.

71 Utána, vagy helyesebben mellette a Dürer-követők között a krakkói Behem-kódex mestere következett (1503—1505), akiről tudjuk, hogy „különösen kedvelte MZ mester metszeteit" (Winkler). Utána rögtön a festő MS mester tűnt fel, akit, ha Dürerkövetőnek tekintünk, akkor a legönállóbbnak kell tartanunk közöttük. Ő ugyan nem látszott annyira kedvelni MZ mester metszeteit, de különös, hogy mennyire azokhoz hasonlóan alkotott: képeivel bizonyos tekintetben kiegészítette a korábbi metszetek idüli-kontemplatív vüágát. A festő igen megnyújtott alakokat és hozzájuk képest kis fejeket festett — a metsző metszetein ugyancsak ilyeneket rajzolt.

72 A fejek, az arcok a metszeteken és a táblákon szinte megfelelői egymásnak (15. kép).

73 A drapériakezelés feltűnően hasonló, ami az azonos jellegű stüizálásnak egyik része. A főleg stossi eredetű lebbenő kendők szinte önálló élete a képeken és a metszeteken a lehető legközelebbről rokon.

74 A düreri motívumokból összeépített táj feltűnően hasonló.

75 Vannak más rokonságok is, amelyekre másutt lesz alkalom kitérni. A táblák és a metszetek ugyanegyféle barokkos-későgótikus formálás mutatói, amely többre mutat, mint a közös műhelyre — inkább egyazon festőre, aki alkalmi metsző is volt. A metszőt Otto Fischer, Lehrs, Geisberg vagy Winkler igazságosan nem tekintette úttörőnek - és a festő MS mester sem tekinthető annak mint festő. Ami a genre-ábrázolás bizonyos ágait illeti — intérieur, utcai jelenet — a metsző másokat megelőző újdonságokat alkotott. Ugy látszik, hogy a genre-ra való hajlandóságot a lille-i kép háttere alapján MS mestertől sem tagadhatjuk meg. Ez az aspektus külön vizsgálatot kíván, főleg a Behem-kódex irányába vezetőt. A közeli kortárs-mű, a Behem-kódex nem csak a városképpel kapcsolatban rokon a lille-i képpel. Feltűnő, hogy a kisebb léptékben ábrázolt figurák keze — amolyan