A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

MS MESTER BUDAPESTI, HONTSZENTANTALI (ANTOL) ÉS LILLE-I KÉPEI A három kép közül kettő — a Vizitáció és a Jézus születése — az egykori Selmecbányái oltár két mozgó szárnyának külső felső képe volt. Egyidőben készültek és ha az oltárszekrényt becsukták, akkor egymás meüett voltak láthatók. Előttük a merev szárnyon fent valószí­nűleg az Angyali üdvözlet, ületve utánuk A Királyok imádása — jelenetek állhattak, amelyek elvesztek. 1 Más, ismeretlen oltár része volt a lüle-i kép, valamivel későbbi időből. Mivel tárgyában — a Királyok imádása — bizo­nyára megegyezik az egyik elveszett Selmecbányái táb­lával, itt együtt tárgyalom az előbbiekkel. 2 A budapesti Vizitáció (4. és 6. kép) rogier-i eredőit már korábban Urbach Zsuzsa hangoztatta. 3 A szabad tájban látható Vizitációk képtípusa Rogier van der Wey­den Vizitáció képeiből ered. Csak Mária és Erzsébet jelennek meg rajtuk, akik nem Zakariás házánál, hanem mintegy útközben találkoznak. Az alakjukat körülvevő virágok és növények Mária-szimbólumok. MS mester Vi­zitációja ebből a nézőpontból tekintve a nagy flamand példakép késő gótikus átfogalmazása és korszerűsítése. Hogy a rogier-i előzmények mennyire fontosak voltak a festő számára, azt Erzsébet alakjának átvétele külön is bizonyítja: a szent nő figurája Rogier firenzei Krisztus siratása a sír előtt-képének (Firenze, Uffizi) evangélista Szt. Jánosát ismétli. 4 A firenzei kép férfi szereplőjéből a Vizitáción női alak lett. Előre siető mozdulatai, meg­hajlása az evangélistáéval azonosak. Arcában még erősen érezhetőek az evangélista vonásai — sőt, szinte szomorú­sága is — az arcba különösen, kissé ferdén ékelődő orr, a csókra furcsán ferdén görbülő száj és az áll kerek, de a tokánál kissé visszagörbülő vonalú rajza. A kézcsókolás kompozicionális gondolatát tehát — az ikonográfiáival Urbach Zsuzsa részletesen foglalkozott - MS mester Rogier firenzei képéből vette. A firenzei előképet a témának megfelelően a festőnek azonban módosítania kellett. A gondolatot, hogy Krisz­tus szent kezét vagy a Mária balját megcsókoló figura mindkét kezével ragadja meg azt és „manu velata" emelje szája elé anélkül, hogy a szájával hozzá érne — így a csók leheletszerű — a Vizitáció mestere is megtartotta. Jól látta, hogy ez a mozzanat nemesebb így, mint Schon­gauer Sírbatételén (B. 18) az, ahogyan Mária Magdolna csókolja a halott kezet (5. kép). 5 A művész ezért a ko­rábbi, rogier-i gondolatba ültette át a későbbi schongau­erit. (Rogier képén a kézcsókoló evangélista kezei ugyan­is nem látszanak: a halotti lepel mögött rejtve egyedül láthatóan kiemeÜk, szinte felravatalozzák Krisztusét. Schongauernél pedig éppen a kezek játéka, sajátos com­passiója tanulságos. MS mester ezt is hasznosította: Mag­dolna bal kezének példáját módosítva ábrázolta Erzsébet balját, amint Mária könyökét tartja - a ruha ujjánál fogva mint „manu velata" -, jobbjával pedig Mária bal­ját emeli, ahogyan a rézmetszet Magdolnája Krisztusét. A csókkal ületendő balkéz csak a száj elé emelődik, de nem közvetlenül hozzá, mint Schongauernél. A két kéz a Vizitáción együtt idézi a rogier-i és schongaueri előz­mények hasonló részleteit. Mária balkezének valószínű­leg az idézett firenzei Rogier-kép megfelelő részlete, Krisztus ernyedt balja szolgált például, Erzsébet jobb­jának kétségtelenül Dürer A doktor álma (B. 76) rézmet­szetén látható aktnak a jobbja, amelyet a festő gótizálva átformált, de igen kevéssé módosított (7. kép). 6 Érdekes részlet ezen a kézen a túlzottan megnyújtott hüvelyk­ujj (6. kép). NyÜván azért olyan, hogy szuggerálja, mennyire gyengéden — mint egy madarat — tartja Erzsé­bet rokonának a kezét. A kézcsók a Vizitáció-ábrázolásokon csupán ritka, de nem ezen a táblán az egyedüli. Az azonban, hogy Erzsé­bet Mária bal kezét emeli a szája elé, a Rogier és Schon­gauer Krisztus siratásából, ületve Sírbatételéből vett gon­dolat és ebben a formában ismereteim szerint a Vizitáció bemutatásában egyedülálló. 7 Egy másik gesztusformula is a fájdalmas felmutató mozdulatok közül került a Vizitációba. Ez a Mária kö­nyökét tartó Erzsébet gesztusa, itt az örömteli együtt­érzés kifejezése. A gondolat ebben az itt látható formá­jában ugyancsak Schongauertől ered. A Fájdalmas Krisz­tus Máriával és Szt. Jánossal (B. 69) lapon az evangélista baljával Krisztus könyökét tartva mintegy felmutatja az Üdvözítőt. 8 Ennek a metszetnek a példáját két alakban összevonva alkalmazta Veit Stoss. A krakkói Mária-oltár Kálvária-jelenetén a bal szélen álló egyik Mária a metszet Máriájához hasonlóan emeli szeméhez a bal kezét, míg jobbjával a feléje forduló síró Mária könyökét tartja. 9 A domborművű bemutatásnak megfelelően a szobrász a kezeket, drapériát, mozdulatokat a síkban széthúzta. A krakkói oltárnak ez a két alakja MS mester Vizitációja egyik prefigurációjának látszik. A kezek körbeáramló ritmusa ugyanis ezen a két alakon rokon — ha kissé ne­hézkesebben is — a budapesti két szent nőével. A Schon­gauer-metszet könyöktartó mozdulatát MS mester az esztergomi Keresztvitel hátterében is alkalmazta. Ott az evangélista a kezét tördelő Mária könyökét tartja — az evangélista különben megnyújtott vonásainak tanúsága szerint —, nyilván a metszet hatása alapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom