A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)
Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei
MS MESTER BUDAPESTI, HONTSZENTANTALI (ANTOL) ÉS LILLE-I KÉPEI A három kép közül kettő — a Vizitáció és a Jézus születése — az egykori Selmecbányái oltár két mozgó szárnyának külső felső képe volt. Egyidőben készültek és ha az oltárszekrényt becsukták, akkor egymás meüett voltak láthatók. Előttük a merev szárnyon fent valószínűleg az Angyali üdvözlet, ületve utánuk A Királyok imádása — jelenetek állhattak, amelyek elvesztek. 1 Más, ismeretlen oltár része volt a lüle-i kép, valamivel későbbi időből. Mivel tárgyában — a Királyok imádása — bizonyára megegyezik az egyik elveszett Selmecbányái táblával, itt együtt tárgyalom az előbbiekkel. 2 A budapesti Vizitáció (4. és 6. kép) rogier-i eredőit már korábban Urbach Zsuzsa hangoztatta. 3 A szabad tájban látható Vizitációk képtípusa Rogier van der Weyden Vizitáció képeiből ered. Csak Mária és Erzsébet jelennek meg rajtuk, akik nem Zakariás házánál, hanem mintegy útközben találkoznak. Az alakjukat körülvevő virágok és növények Mária-szimbólumok. MS mester Vizitációja ebből a nézőpontból tekintve a nagy flamand példakép késő gótikus átfogalmazása és korszerűsítése. Hogy a rogier-i előzmények mennyire fontosak voltak a festő számára, azt Erzsébet alakjának átvétele külön is bizonyítja: a szent nő figurája Rogier firenzei Krisztus siratása a sír előtt-képének (Firenze, Uffizi) evangélista Szt. Jánosát ismétli. 4 A firenzei kép férfi szereplőjéből a Vizitáción női alak lett. Előre siető mozdulatai, meghajlása az evangélistáéval azonosak. Arcában még erősen érezhetőek az evangélista vonásai — sőt, szinte szomorúsága is — az arcba különösen, kissé ferdén ékelődő orr, a csókra furcsán ferdén görbülő száj és az áll kerek, de a tokánál kissé visszagörbülő vonalú rajza. A kézcsókolás kompozicionális gondolatát tehát — az ikonográfiáival Urbach Zsuzsa részletesen foglalkozott - MS mester Rogier firenzei képéből vette. A firenzei előképet a témának megfelelően a festőnek azonban módosítania kellett. A gondolatot, hogy Krisztus szent kezét vagy a Mária balját megcsókoló figura mindkét kezével ragadja meg azt és „manu velata" emelje szája elé anélkül, hogy a szájával hozzá érne — így a csók leheletszerű — a Vizitáció mestere is megtartotta. Jól látta, hogy ez a mozzanat nemesebb így, mint Schongauer Sírbatételén (B. 18) az, ahogyan Mária Magdolna csókolja a halott kezet (5. kép). 5 A művész ezért a korábbi, rogier-i gondolatba ültette át a későbbi schongauerit. (Rogier képén a kézcsókoló evangélista kezei ugyanis nem látszanak: a halotti lepel mögött rejtve egyedül láthatóan kiemeÜk, szinte felravatalozzák Krisztusét. Schongauernél pedig éppen a kezek játéka, sajátos compassiója tanulságos. MS mester ezt is hasznosította: Magdolna bal kezének példáját módosítva ábrázolta Erzsébet balját, amint Mária könyökét tartja - a ruha ujjánál fogva mint „manu velata" -, jobbjával pedig Mária balját emeli, ahogyan a rézmetszet Magdolnája Krisztusét. A csókkal ületendő balkéz csak a száj elé emelődik, de nem közvetlenül hozzá, mint Schongauernél. A két kéz a Vizitáción együtt idézi a rogier-i és schongaueri előzmények hasonló részleteit. Mária balkezének valószínűleg az idézett firenzei Rogier-kép megfelelő részlete, Krisztus ernyedt balja szolgált például, Erzsébet jobbjának kétségtelenül Dürer A doktor álma (B. 76) rézmetszetén látható aktnak a jobbja, amelyet a festő gótizálva átformált, de igen kevéssé módosított (7. kép). 6 Érdekes részlet ezen a kézen a túlzottan megnyújtott hüvelykujj (6. kép). NyÜván azért olyan, hogy szuggerálja, mennyire gyengéden — mint egy madarat — tartja Erzsébet rokonának a kezét. A kézcsók a Vizitáció-ábrázolásokon csupán ritka, de nem ezen a táblán az egyedüli. Az azonban, hogy Erzsébet Mária bal kezét emeli a szája elé, a Rogier és Schongauer Krisztus siratásából, ületve Sírbatételéből vett gondolat és ebben a formában ismereteim szerint a Vizitáció bemutatásában egyedülálló. 7 Egy másik gesztusformula is a fájdalmas felmutató mozdulatok közül került a Vizitációba. Ez a Mária könyökét tartó Erzsébet gesztusa, itt az örömteli együttérzés kifejezése. A gondolat ebben az itt látható formájában ugyancsak Schongauertől ered. A Fájdalmas Krisztus Máriával és Szt. Jánossal (B. 69) lapon az evangélista baljával Krisztus könyökét tartva mintegy felmutatja az Üdvözítőt. 8 Ennek a metszetnek a példáját két alakban összevonva alkalmazta Veit Stoss. A krakkói Mária-oltár Kálvária-jelenetén a bal szélen álló egyik Mária a metszet Máriájához hasonlóan emeli szeméhez a bal kezét, míg jobbjával a feléje forduló síró Mária könyökét tartja. 9 A domborművű bemutatásnak megfelelően a szobrász a kezeket, drapériát, mozdulatokat a síkban széthúzta. A krakkói oltárnak ez a két alakja MS mester Vizitációja egyik prefigurációjának látszik. A kezek körbeáramló ritmusa ugyanis ezen a két alakon rokon — ha kissé nehézkesebben is — a budapesti két szent nőével. A Schongauer-metszet könyöktartó mozdulatát MS mester az esztergomi Keresztvitel hátterében is alkalmazta. Ott az evangélista a kezét tördelő Mária könyökét tartja — az evangélista különben megnyújtott vonásainak tanúsága szerint —, nyilván a metszet hatása alapján.