Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Egry József fiatalkori művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében

EGRY JÓZSEF FIATALKORI MŰVEI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA GYŰJTEMÉNYÉBEN Egry életművének méltató" majdnem kivétel nélkül az első világháború végétől kezdődő és azután nagyszerűen kiteljesedő korszakot vizsgálták. A korai művekre alig tettek néhány utalást. Mi azonban a Nemzeti Galériának 1968-ban a nagykanizsai Thury György Múzeumban rendezett Egry-kiállításán a mintegy száz mű felét a mester korai munkásságából gyűjtöttük össze. Azóta egyre élénkebb az érdeklődés e korszaka iránt. Ez az érdeklődés nem megokolatlan, mert bár Egry a maga igazi jelentőségét későbbi műveivel érte el, korai művei szintén fontosak, és sok érdekes vizsgálódásra adnak alkalmat. Segítik földeríteni mesterünk fiatalkorát, felkészülésének küzdelmes éveit, akkori művésztársaival való kapcsolatát, emberi és művészi igazságérzésének milyenségét. S miközben őt vizsgáljuk, más jelentős művészeinkre vonatkozóan is találunk eddig kevéssé ismert adatokat vagy megállapításokat. • Egry 1901-ben a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán lépett először a nyilvánosság elé. A katalógus adatai szerint két arcképet állított ki. Föltehető, hogy közülük az egyik (a Munkásfej címmel feltüntetett) azonos azzal a szakállas munkásfejet ábrázoló, ugyancsak 1901-ből keltezett olajfestménnyel, amelyet jelenleg egy miskolci magángyűjtemény őriz.

1 A Nemzeti Galériában 1901-ből Egrynek Kertben című festménye (51. kép) szerepel.

2 Faktúrája, ecsetkezelése, bizonytalan formaképzése, bágyadt színvilága, fény-árnyék hatásai a hagyományos tónusos festésmódon belül is szerény szintet képviselnek, s megegyeznek a Miskolcon őrzött munkásfej-motívumon látottakkal. A képmezőt általában sötétebb és világosabb szürkék uralják, a zöldek, az okkerek és a vörösek csak másodszerepet kaptak. Az arc- és tájképeken kívül sokalakos jelenetek is foglalkoztatták Flgryt, már pályája legelején is. Zárt térben (kocsmában), asztal körül nyolc-kilenc tagú társaságot festett meg. A sötétbői előtörő világosak, a lehetőleg egységes, egymástól jól elválasztott foltszerű felületek, a drámaiságot célzó mozdulatok, végül a bő elbeszélő jelleg ugyanúgy Munkácsy tiszteletére mutatnak, mint több kortársának legkorábbról ismert művei. Ezeket az 1901-ben és 1902-ben festett sokalakos zsánerképeit nem találjuk, hanem csak a Galéria Adattárában őrzött fényképek (52. kép) alapján szerzünk róluk ismereteket.

3 Láthatunk azonban a grafikai gyűjteményben néhány olyan rajzvázlatot is, amely közvetlenebb tájékoztatást ad Flgry legkorábbi zsánerelképzeléseiről. Még néhány évig nyomon követhetjük a nagy mester hatását, különösen az 1904-ben festett Hamiskártyások című jelenetén (53. kép). Itt is a párhuzamos egyeneseket őrző asztal adja a kompozíció központját, az alakok mozgásában most is sok a drámai hatáskeresés, erős fény-árnyék tagolás, az anyagszerűség.

1 Mindez azonban anélkül, hogy a nagy mester igazi tanításának megértését is igazolná. Az arányokban mutatkozó és általában az alakrajzi hibák egyenest szembetűnőek. Folytatva vizsgálódásunkat meggyőződhetünk arról, hogy Egry a kifejezés más módjait is kereste. Az 1903-ból keltezett Folyó csónakkal című olajfestményén (54. kép) már szakítani próbált a hagyományos tónusos festésmóddal, s a természeti élmény segítségével kereste a kibontakozást.

0 Valószínűleg közvetlenül állt szemben a természeti motívummal s az frissebb, élettelibb előadásra késztette, feltűnő a festőiség mélyülése, az ecsetvonások lendületesebbek lettek. A korábbi zsánerképek bonyolult feladatával ellentétben most egyszerűbbre vállalkozott, s ezt szerencsésebben oldotta meg. A természeti élmény az előbbrejutásnak csak egyik ágát, vagyis a festőibb előadást szolgálta. Egry gondolat- és érzésvilága sokkal tartalmasabb volt, semhogy a táj festői értelmezésénél tartósan időzhetett volna. A szociális problémák iránti érzék, illetőleg a tragikus emberi sorsokban meglátott kiábrándultság ismét sokfigurás kompozícióra késztette, s már most, 1903-ban megfestette fiatalkori munkásságának egyik legismertebb témáját: a menhelyek világát. Tudomásunk szerint ez az első változata a Menhely előtt témakörének. A mű sajnos magántulajdonban van.

6 Még szerény, több szempontból konvenciókhoz ragaszkodó képi elgondolás ez is, de jobb az egy évvel később készült Hamiskártyások címmel ismert olaj kompozíciónál. Minden bizonynyal a tartalmi mondanivaló súlya, az élet árnyékos oldalán járók iránt érzett ragaszkodása átgondoltabb, a tónusos látásmódon belül is meggyőzőbb előadásra ösztönözte. Óvakodott azoktól a romantikus, keresetten népies külsőségektől, amelyek kora zsánerképeit általában jellemezték. A Menhely előtt témaköréhez kell sorolnunk az Ingyen étkezők változatait is. Katalógusok először 1905 őszétől említik e képcímet, s olajfestmény változatot jelölnek vele. A Galéria gyűjteményében 1904-ben készült és hígított tussal készült grafikát találunk." Ezen már Egry javuló kompozíciós érzéke is megmutatkozott. A félkörívben