Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Erdey Dezsőné: Erdey Dezső (1902—1957)
A magyar temperamentumhoz az expresszionizmus szenvedélyes felfogása állt közel. Századunkban nagyon sok magyar művész életművében sorsdöntő ez a tendencia, így Miháltznál is. A Munkácsy—Révész iskola drámai hatásokat kiváltó módszere elvezetett az expresszionizmushoz. Hevületben sokat megőrzött abból, de míg ott a realisztikus irodalmiság győzött, itt a belső tartalom szenvedélyes, de nem természethű kibontása volt a cél. Vaszary felkészültsége, állandó párizsi művészi körökben való jártassága, tapasztalata vitte előre hallgatóit. Közelében Miháltz felfigyel a színek kifejező erejére is. A Magyar Nemzeti Galéria legkorábbi Miháltz festménye egy Csendélet (131. kép) 1926-ból. Ablak előtt, fehér deszkalapon világoskék kis füleskancsó fehér ruhával lefedve, mellette citrom, paprika, paradicsom —• ennyi a szerény tárgyakból álló felsorolás. Az adott környezet puritán világának festői kitapintása. Meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy az 1926-ból való Kulisszák mögött (132. kép) c. képét mennyi új vonás teszi figyelemre méltóvá. Tárgyválasztásában igazodik az akkor sokak — főleg \ aszary által is kedvelt témához. A cirkusz, színház világát szívesen ábrázolták. Színpadi jelenetek, clownok, maszkok kerülnek megjelenítésre pl. Aba Nóvák, Iványi Grünwald nem egy festményén is. A háború utáni bizonytalan élet, a nyomorúság, az átélt szenvedések által megviselt ember igyekezett feledni a világválság idegizgalmait. Miháltz ebben a furcsa beállítású, két alakot összefogó kompozícióban szintén a cirkusz világát idézi. Jelentős változást tapasztalhatunk előadásmódjában. Az eddigi elmosódott kontúrok tiszta csengésűvé válnak, s erőteljes, keveretlen színeket használ. Hasonló felfogású egy másik műve e korszakából, a Harlekin. 11 Színessége a következő stílusváltozását is követi, azonban más lesz a jelentősége. 1927-ben kikerül a Főiskoláról. Ekkor a Gyarmat utcában az évek óta jóbarát Barcsay Jenővel közös műtermet bérelnek, és ugyancsak együtt vállalnak oktatást egy éven át a Fővárosi Iparostanonciskolában. 12 Még mint főiskolai növendék vett részt először kiállításokon. 13 1928-ban a Tavaszi Szalonban szereplésével kiérdemelte, hogy nevét külön említsék. 14 Kiállít a Nemzeti Szalonban s a Vaszary által életre hívott KUT és UME tárlatain. 15 Az újabb színes látásmód előre viszi festészete alakításában. 1929-ben egy nyarat tölt Rómában. Szőnyi, Aba Nóvák is ugyanakkor van ott. Ez az időszak láthatóan újabb előadásmód kiérlelésére ad számára biztatást. A római iskola nyomot hagy e korból származó munkáin. A neoklasszicizmus jegyében eddigi szenvedélyesebb formaadása lehiggad és most időtlen nyugalmú nagy, kontrasztos színfoltokkal alakít. A Kalitka (V. tábla) és Nyulak c. képein 16 határozottan lemérhető a novecento szigorú szerkesztési elve, klasszicista, kiszámított egyensúlyra törekvése. A „római iskola" tagjai, Aba Nóvák, Patkó, Medveczky a hasonló, kalligrafikus, rajzos formálást kedvelik, visszatartott, kevert színeket használnak. Miháltznál azonban már ekkor felfigyelhetünk az érzelmi motívumokra, lírai jelekre. A Kalitka szigorú rácsozata mögött élettelenül fekvő színes tollú madár utal erre. Hűvös, de rendkívül fejlett színkultúra jellemzi ezt az alkotását. Nem kétséges, hogy Miháltz nem időzhet sokáig ennél a számára idegen stílusnál — mint ahogy a többi, római iskolához tartozó társa sem —, csupán a kísérletek izgatták, kereső kedve vonta a neoklasszicizmus bűvkörébe. Művészetének jellemző magja a dinamika, és a lírai attitűd áthangolja ezeket az átmeneti stílusában létrehozott műveket is. Az a korszak, amely a második világháborúhoz vezetett, Miháltz számára is rendkívül küzdelmes volt. Időközben a Műegyetemre került tanársegédnek 1932-ben, azonban négy év után állását megszüntetik, fizetés nélkül tanít, míg négy esztendő elmúltával ismét kinevezik. A mögötte levő időszak gyenge egészségét idegileg, fizikailag próbára tette. Feleségével — egész életében hűséges segítőtársával — igen nehéz körülmények között éltek. A munkát azonban időközben sem hagyja abba. A szentendrei művésztelep 1931-től lesz mindmáig második otthona. Barátjával, Barcsay Jenővel együtt nagyon sokat tartózkodnak a déli városok hangulatát sugárzó kellemes Duna menti városkában, bár Miháltz csak 1946-tól tagja a telepnek. 17 Munkálkodásának eredményét nyomon követhetjük az évenkénti kiállításokon, ahol rendszeresen megjelentek művei, így a már előbb is említett KUT, az UME, Műcsarnok, Nemzeti Szalon, továbbá a Szentendrei Művésztelep és az Ernst Múzeum tárlatain. 18 1933-ban Egy ember élete címen 41 linómetszetét adja ki Lyka Károly előszavával. A metszetek nyomatait és füzeteit maga készíti, mindössze 50 példányban. A Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályán található művei közül ez időszak emléke az Elhagyott udvar (133. kép) 1943-ból. 19 A kép hosszú időn át a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi festészeti állandó kiállításán szerepelt. Az elmúlt tíz év alatt ismét jelentős változásokat tapasztalhatunk festészetében. Az átmeneti neoklasszicizmus előbb hangulati árnyalások útján alakul át, felfogásában szenvedélytelenné válik. Téli nap (1938), Leány virággal (1938), Téli alkonyat (1937), Reggel a hajó fedélzetén (1940) c. képei érzékeltetik ezt. Azonban az Elhagyott udvar már témájában is közelebb áll az expresszionizmus célkitűzéseihez. Az elhagyott épület jelkép a második világháború viharában. A vonalak érzékenyen, a pszichikai helyzetet követhetően sugallják a belső hang rémületét. Az épület három ablaksora néma, de a bal oldalon álló fenyegetően fekete, ágas-bogas kopár fa fájdalmas kiáltás az otthagyott élet minden békés szépségének emlékezetére. A festékfelrakás is változott. Száraz, fénytelen, de már sokkal pasztózusabb. A háború utolsó éve igen sok vívódást jelentett. Az utolsó hónapokban otthon élt és dolgozott, hiszen a műegyetemi
