Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Erdey Dezsőné: Erdey Dezső (1902—1957)

aszimmetriáját expresszíven foglalja egybe a mű. Végül nem hagyható ki az Ella néni című alkotás sem, mint egy nagy gyűjtemény egyetlen öreget ábrázoló, meghitten mintázott szobra. Erdey gyermeket ábrázoló szobrai, fejei nagy számuk miatt szinte külön kötetet is képezhetnének (112. kép). Gyermekmodelljeiben nemegyszer meglátja a majdani felnőttet. A kamasztulajdonságok egész tárházát találjuk meg Iván életnagyságú bronzfején. A fiatalabb, nagyfülű Miska gyerek ugyanily méretű, plasztikailag ugyanily értelmű gipsz szoborfejét utóbb évgyűrűs fahasábból maga faragja ki. Erdey Dezső fejszobraiban is egybefogja és lehatárolja tömegeit, leegyszerűsíti és summázva fejezi ki a bonyolult lelki tartalmakat is, mintegy az ábrázolt egyéniség szimbólumává tömöríti össze. * Művészetének lényeges része az építészet. A szobrászoknál oly ritka architektonikus látással rendelkezik, mely az objektum szerkezetéből indul ki. Ez az építészeti szemlélet vonul végig tervein, szobrain, rajzain egyaránt. Komoly hozzáértéssel kíséri figyelemmel a modern építészetet, amelyről az a véleménye, hogy a képzőművészet területén legelőbbre jutott a kor kifejezésében. Műveihez kapcsolódó minden architektonikus kérdést — az építészet és szobrászat összefüggéseinek ismeretében — egymaga old meg. A szobrot és felállításának architektúráját együtt látja, egymáshoz komponálja. Mintázás előtt első kérdése: hová kerül a szobor? A látszólag kisebb problémáknál, egy kocka, egy plintusz arányba hozásánál igényessége ugyanígy jelen van. Építészeti tudását emelik ki kúttervei és hadiemléktervei is, valamint a harmincas évek derekán felállított hősi emlékművei Bicskén, Baracskán, Sóskúton. Több modern hadiemléket tervez Sajószentpéterre is. Pályázatot és díjat nyer velük, de egyik sem kerül kivitelezésre. Kismintákban maradt, architektúrával együtt komponált szobrai közül a frontális szárnyasfigurák a legszebbek. A Szervita emlékoszlop építészeti részleteit is szigorú stílusban és arányban tartja. Építőművészeti felkészültségéről vallanak anyagban és formában változatos síremlékei s a sokat tervezett, de soha meg nem épült saját lakóházának tervei. Aktív részt vesz több város építészeti rendezésében és sok időt tölt szépítésük tervezgetésével. A veszprémi István és Gizella szobrok 1938-ban lezajlott pályázatának kettős feladatánál az architektúra megtervezésének izgalma a plasztikainál is jobban elragadja. Elképzeléseiben teret alakító kedvét alaposan kiéli. Képzelete túlszárnyalja a szobrok felállítási helyét s az egész városkép új kialakítására gondol: „. . .világra szóló csodás, érdekes, eredeti dolgot lehetne csinálni"—- írja Veszprémből. S a későbbi időkben sem beszél István és Gizella szobrairól, annál inkább emlegeti, mennyire sajnálja, hogy elhelyezésük megtervezése nem az ő nevéhez fűződik. * 1940-ben, a következő évben Veszprém városa számára mintázott nagyplasztikájánál ismét a szobrász lép előtérbe. Ha itt a Várba vezető úton fölfelé haladunk, jobb kéz felől, a föld mélyéből kiásott kápolna bejárata előtt látjuk Szent Imre herceg szobrát (113. kép). Ebben az intim környezetben erőteljesen hat az első magyar király fiának férfias alakja. A művész ábrázolásában viszolyog a köztudatban élő eífeminált, szüzességi fogadalma által glorifikált liliomos királyfitól: „Nem akarok szent Imréből Bob herceget alakítani." Magyar harcosnak látja, aki ha tovább él, a nagy király méltó utóda lett volna. Veszprémi nagyplasztikája egy mai szobrász modern szobra. Nem archaizáló, a román stílusjegyek mérlegelt felhasználásával él és érzékelteti a kort, amelyben Imre herceg élt. A herceg frontális figurája olyan, mint egy iniciálé, de ennek síkszerűségét szobrászivá alakítja. Testét válltól lábig érő köpeny félköre öleli körül. A páncélos alaknak derékban összefogott ingszerű ruháját függőleges redőzessél nyújtja. A köpeny nyugodt egyszerűséggel követi a fiatal test formáját, mindössze csak a széleken mozgatja meg a művész. A szobor két lábbal szimmetrikusan egy román stílusjegyű oroszlánon tapos, amely a talapzattal egyetemben, csak fokozza az alak hatalmas méretét. A bal kézben fogott kard az ifjú hős, a jobb kézbe helyezett liliom a szüzesség jelképe. Az arcról misztikum árad s az a meghatódás, amelyet a szobor művésze Imre herceg emberi lénye iránt érez. Imre herceg szobra kiválóan alkalmas arra is, hogy rajta a művész formázó technikáját is szemügyre vegyük. Szobrait belülről építi föl, ennek folytán mintázási módja a munka menetében hozzáadó természetű. E tulajdonsága révén és a monumentalitásra való hajlama által szobrai mindig nagyobbakra sikerülnek, mint ahogy tervezte azokat. A mintázás megkezdése után pillanatok alatt helyén van minden, egységesen rakja fel az agyagot, s egyidejűleg tartja kezében a szobor minden részletét. Fejei a mintázás első perceitől kezdve karakteresednek, önálló szoborként is megállják a helyüket. Figurái már a formázás első szakaszában is jól mozognak s a térben feszülnek. így alakítja szobrait frissen, lendületesen, úgy hogy azok már ebben az első megformálásban is a belső lényeget fejezik ki. Végső, lezáró felületei mindig a belső tartalomnak felelnek meg. A negyvenes évek elején szebbnél szebb művészi témák előtt áll. Az élete gondoktól mentes, megszakítás nélkül dolgozhat. A szerencsés esztendők egybeesnek szobrászta-