Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Szíj Béla: Egry József fiatalkori művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében
bizonyos fokig megtorpant. Aztán bevonult katonának. Háborús képeinek java részén a szerkezetiség és az expresszivitás szempontjait igyekezett szerves egységbe foglalni. Közben egyre dolgozott, kísérletezett és nélkülözésekkel, betegséggel küzdött, tengetve életét, szeretett édesanyjával egyetemben. Már csak ebből a szempontból is illő, hogy megemlítsük Nagy Balogh Jánossal való eszmei rokonságát, a művészetükben mutatkozó közös formai vonásokat azonban más alkalommal fogjuk tárgyalni. * Végezetül ismét csak magára utaltságát hangsúlyozzuk. Mint láttuk, nem tartozott semmiféle csoporthoz vagy tömörüléshez. A Művészház ugyan a nyilvánosság elé tárta műveit és őt magáénak vallotta, de az egykorú újságokat, följegyzéseket és más dokumentumokat vizsgálva sehol sem találjuk nyomát, hogy ő egyetértett volna a Művészház programjával, vagy hogy kiállító társaihoz nagyobb ragaszkodás fűzte volna, például olyan, hogy annak nyomán közös formai törekvések jegyében dolgoztak volna. 34 Lyka Károly segítsége előtt ma is tisztelettel kell megállnunk, de ennek is voltak határai. Ami pedig a vezető hazai és külföldi mesterektől szerzett tanulságokat illeti, ezek nem kisebbíthették saját egyéniségének erejét. Ösztönző hatásúak csak akkor lehettek, ha alkalmasnak ígérkeztek súlyos társadalmi mondanivalóinak közlésére. A kor, amelyben színre lépett, egyre kevésbé várta megújulást kereső művészeitől a „nagy témát"', inkább a formai hatóeszközök milyenségében figyelte a haladást. Erre a mi viszonyaink között a Nyolcak művészei adták a legmeggyőzőbb példát. Egry számára a tartalmi mondanivaló tárgyi tükrözése sohasem volt kisebb jelentőségű, mint a forma problémája. (Amikor 1910-ben Karinthy Frigyes és Paulini Béla lapjába karikatúrákat készített, azok egyértelműen moralizáló jellegűek voltak, s tulajdonképpen nem is illettek a lapba.) A mondanivalót pedig mindig a sajátos viszonyai közepette átélt élet adta számára. Ezt ő maga is többször hangoztatta. A konstruktív képfogalmazásra való törekvés — különösen 1910 körül festett kompozícióin — összefüggésbe hozta a Nyolcakkal. Anélkül azonban, hogy a Nyolcak befolyására kellene gondolnunk. A tartalmi mondanivaló közvetlen tükrözése szempontjából azonban határozottan eltért tőlük. És eltért többi művésztársától is. A munka és a munkás ábrázolását, sőt a munka dicsőítését láthatta például a gödöllői mestereknél, de azok preraffaelita művészete az ő számára bonyolultan stilizált és misztikusan elvont lehetett. (Gulácsy művészete — sok preraffaelita vonása ellenére is — más volt, mint a gödöllőieké.) A Munkácsykövetőknek irodalmi elemekkel ugyancsak átszőtt és realisztikusabb drámai hatásokra törekvő, de Munkácsy igazi drámaiságát a modern viszonyokra hasonló hőfokon alkalmazni már alig tudó törekvéseivel megint csak nem tudott egyetérteni, mint ahogy néhány éves kezdeti tónusos festés után végleg le is tért a nagy mestertől kijelölt útról. A nagybányaiakkal való viszonyát már érintettük. A Műcsarnok népszerű zsánerfestőit most nem is érdemes mérlegelnünk. Tulajdonképpen csak önmagában tudjuk látni őt, ha kerestük is valamennyire a rokon törekvéseket. Nagyon valószínű, hogy magára utaltsága és végig megőrzött szigorú emberi igazságérzete sok tekintetben hátráltatta formaképzésének eredményesebb, gyorsabb fejlődését. * De ahogy ez már ismeretes, elkövetkezett a tízes évek vége, amikor — megint csak magára utaltan, a tragikus életérzés sok terhét magában hordva — megkezdte a maga senkivel szoros párhuzamba nem vonható nagyszerű művészetét. Ez már nem kisebb jelentőségű, mint a Nyolcak bármelyik művészéé, és nem kisebb, mint az utánuk színre lépő magyar mesterek bármelyikéé. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány művészettörténész és hány képzőművészeti író foglalkozott Egry érett korszakának termésével. De még ennél is nagyobb lehet azoknak a száma (különösen az utóbbiak között), akik írni szeretnének róla! Bizonyára nem felesleges tehát, ha mi a kutatás egyszerű módszerével a korai eredményeket is felmérjük. Szíj Béla JEGYZETEK 1 Fejtanulmány. 0. pl., 47x39 cm. Petró Sándor tul. 2 Kertben, 1901. O. v., 89 X 95 cm. MNG tul. 3 Fénykép. MNG Művészeti Adattára. ' Hamiskártyások, 1904. O. v., 38 X 56 cm. MNG tul. » Tájkép (vagy Folyó csónakkal), 1903. O. v., 55,5 X 69 cm. MNG tul. 6 Menhely előtt, 1903. O. v., 55 X 69 cm. Somló Istvánné tul. 7 Ingyen étkezők (vagy Menhely előtt) 1904. Lav. tus, p., 203x 205 mm. MNG tul. 8 Laky Imre: Rendőri krónikák I—II. 1905. * Keszler József és Ábrányi Emil karikatúrái. Üj Idők, 1905. január 29. 453 o. 111 Művészettörténeti kiállítás. Nemzeti Szalon, 1904. január 24—február 21. 11—12 Egry József levelei Nágel Józsefhez. MNG Művészeti Adattára. 11 Önarckép. Cer. p., 105x 65 mm. MNG Művészeti Adattára. 11 Önarckép, 1903. O. pl., 15 x 11 cm. MNG tul. > 5 Önarckép, 1904. O. v., 66 x 53 cm. MNG tul. Lvka Károlv: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Vasárnapi Üjság, 1905. évf. 215. o. 17 Egry József levele Németh Antalhoz, 1924. MDK tul. 18 Munkás (vagy Öntözés), 1906. O. pl., 50,5 x 32 5 cm. MNG tul. '* Egry József levele Németh Antalhoz, 1924. MDK tul.
