Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Egry József fiatalkori művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében

haladó körvonal enyhén díszítő szerepét és főleg a képmező szerves elrendezésére irányuló törekvést mindkettőjük képein megtalálhatjuk. A fiatal Egrynek e korszakában megjelenő konstruktív törekvéseire szép példát ad a Menhely előtt című festménynyel egy időben készült Önarckép— (59. kép). A Menhely előtt rezignált hangulatú alakjai között is megtaláljuk az önarckép változatot. A kompozíció jobb oldali előterében nyílt tekintettel néz kifelé a művész. Öltözete proletár társaiéhoz hasonlít. Az Önarcképen magányosan és igényesebb öltözetben jelenik meg. A fej és az arc mindkét esetben nagyon érzékeny színértékek gondos megválasztásából alakul. Az öltözeten nem találunk hasonló festői érzékenységet. Érdekesebb a kép szerkezete. Először is a függőleges erők hangsúlyozása tűnik fel. Ezt nemcsak a fej és a testtartás, illetőleg az öltözet formáinak megválasztása adja, hanem az ablak vertikálisa s az ablakon túl látható kopár épület geometrikus formáinak tagolása. Ezekhez viszonyítva kisebb szerepet kapnak a vízszintes tagolások, még kisebbet az átlósak. A képfelület síkjához való igazodást is keresi a művész. Ellenfényt alkalmaz (közvetlenül a világosságot adó ablak elé áll), s ennek következtében saját alakja sík, illetőleg sziluettszerű lesz, s a teret is tulajdonképpen sík felületekkel jelzi. Cézanne-i és a Cézanne utáni festészet tanulságait is észrevehetjük, de sokkal közvetettebben, egyszersmind szerényebb szinten, mint ama kortársainál, akikkel együtt szerepelt, s akik éppen mint Cézanne- és Matisse-követők szereztek maguknak nevet (Czigány, Márffy). Tulajdonképpen tapogatózás, nehézkes kísérletezés ez is a korszerű, de nagyon szervesen fejlődő és a közvetlenül átélt élet adottságainak megfelelő képfogalmazás felé. A most ismertetett 1907-es Önarckép végleg eldöntötte, hogy a fiatal Egry szakított a korábbi hagyományos tónusos előadásmóddal, és új festői gondolat jegyében folytatta munkáját. Nézzük tovább az események tükrében, miként történt mindez. 1907. július elején Ifjúság címmel kiállítás nyílt a Könyves Kálmán Szalonban. Egry, Gulácsy, Czigány, Márffy, Nagy István s még néhány más művész állított ki. Egry kilenc művel szerepelt.Sajnos,egyiket sem találjuk. Ma már nem említik sehol e kiállítást, pedig annak idején élénk visszhangja volt. A Hét című lap munkatársa

23 olyan ellentéteket látott a kiállító fiatal művészek s az őelőttük járó mesterek között, amely — szerinte — tovább mélyülve, szakadást fog előidézni s a múlthoz tartozóknak kell majd számítanunk Ferenczy Károlyt, sőt Rippl-Rónai Józsefet is, akik különben páratlan egyéniségek voltak, s munkásságukkal újat hoztak. Ez az utóbbi megállapítás talán éles volt, de nem alaptalan. Sok más jelenség is erre utalt. Mi most egy olyan közeli eseményt idézünk éppen 1907 májusából, amely Egryt okvetlen érdekelte. Az Uránia kiállítótermeiben megnyílt Gulácsy Lajos és Márffy Ödön kiállítása. Ez is hasonló szakadás clkövctkezéséről adott hírt. A két művész megmutatta, hogy szerény külsőségek között létrehozott és hivatalos támogatás nélkül működő intézményben is lehet jé) kiállítást rendezni, s igazolta, hogy mily becses eredményekre juthat két bátor művészi készség és szándék. Gulácsy Lajos alig egy évig járt főiskolára, és számára ez is az illúzióvesztés nagy állomása volt. Márffy bármilyen hosszii időt töltött is hivatalos akadémiákon, ezen a kiállításán merőben más törekvésekről adott számot. Ezenkívül Egry nemcsak azt láthatta, hogy két művésztársa, akikkel már szerepelt közösen, s akik szintén Párizsban voltak 1906- ban, milyen törekvések jegyében dolgoznak, hanem azt is, hogy milyen szoros szálak fűzték őket a korszak irodalmi és szellemi életének sok jeles alakjához. Gondolunk elsősorban Márffynak Ady Endréhez és Fülep Lajoshoz fűződő kapcsolataira.

24 Ezenkívül megemlítünk olyan tényeket, mint a Thália-társuiat színelőadásai. Például D'Annunzio Holt város című művéhez Márffy, Alma Tadema Láthatatlan kormányos című művéhez Gulácsy készített díszleteket. Márffynak több képe készült Belgiumban (ahol néhánv évvel később Egry is sok kedvelt motívumot talált). Gulácsy képei közt olyanokat is találtunk, amelyek a már említett D'Annunzión kívül Victor Hugo, Oscar Wilde, Dante Gabriel Rosetti munkásságával hozhatók összefüggésbe, s ezeken túl már most megmutatkozott az a kapcsolat is, amely Gulácsyt a Nyugat című folyóirat első prózaíró nemzedékéhez fűzte. Végül még mindig Egry első főiskolai esztendejének, 1907- nek az eseményeit vizsgálva szólnunk kell a Budapesten rendezett két fontos külföldi kiállításról is. A Műcsarnokban C. Meunier 200 müve sorakozott, a Nemzeti Szalonban Gauguin-nak több mint 50 műve mellett Cézanne, Van Gogh, Seurat, Signac, Matisse és más modern francia művészek alkotásai várták a közönség érdeklődését. Minthogy Egry 1907 elején visszajött Párizsból, nyilván megnézte a Meunier-kiállítást, sőt arra is gondolhatunk, hogy olvasta Lykának a katalógushoz írt előszavát. „Saját rabszolgai életének látta tükörképét a bányák mélyén. . . mily más mozdulatok ezek, mint aminőket ő az akadémiák, ill. a klasszikus istenek, istennők gipszmásolatain tanult. . . mennyi lekoptatott frázis. . . most meglátta az embert a mai élet sürgés-forgásában. . . ahol minden mozdulat új lendületű, és ami fő, mindent kifejező."

25 Már az eddigiekből is tudjuk, hogy Lykát nagyra becsülte, s a tőle olvasottak erősen hatottak reá. Nagyon valószínű, hogy Egry a nem sokkal később festett monumentális munkásfiguráinak formai megoldásához a mostani Meunier-kiállításon kaphatta az indítást, nem pedig későbbi belgiumi útján. Ami pedig a Szalon Gauguin- és Cézanne-kiállítását illeti, az fölelevenítette Egryben nemrég átélt párizsi benyomásait. Ujabban több szó esett e kiállításról, különösen hogy Demény János Bartók fiatalkori fejlődését vizsgálva rámutatott: nagy muzsikusunk szintén láthatta a kiállítást, és ez zenei felfogásának kialakításában befolyásolhatta