Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Eötvös Loránd és Kelety Gusztáv kapcsolata

EÖTVÖS LORÁND ÉS KELETY GUSZTÁV KAPCSOLATA A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi Kelety Gusztávnak egy 1858-ban festett olajképe, mely a gyermek Eötvös Lorándot ábrázolja. Ugyancsak Kelety ecsetje alól került ki egy vízfestménysorozat, melyen a svábhegyi Eötvös-villát látjuk, a XIX. század hatvanas éveiben. E művekkel kapcsolatosan szeretnénk néhány adalékra rámutatni. Kelety Gusztáv (1834—1902) működése a múlt század második felében bontakozik ki. Képzőművészeti oktatásunk megszervezése, a magyar műkritika és a századvég tájképíesteszeiének története szorosan összefonódik a nevével. Az oktatásügy és műkritika területén kifejtett munkássága azonban nem tartozik e tanulmány keretébe. Az Eötvös-portré megfestése idején — 1858-ban — már mögötte vannak a Bécsben, Rahlnál folytatott tanulmányok (1855),

1 bár legelső mestere nyilván apja, a drezdai széirmazású Kiette Kéiroly (1793—1874) festőművész volt. Bécsi tanulmányainak elvégzése után Kelety Eötvös József fiát, Lorándot tanítja;

2 így kerül Eötvösék svábhegyi otthonába. Ez a körülmény ad alkalmat az ifjú Eötvös Lorándot ábrázoló olajkép és a rnéir említett vízfestménysorozat megfestésére. Eötvös Loránd portréján

3 Kelety

1 a tízéves fiúcskát

5 fehér, kihajtott nyakú ingben, fehér nadrágban és búzakék, combközépig érő köntösben ábrázolja (59. kép). A gyermek nagykockás, rozsdaszínű pléden ül, egyik kezében egy szál rózsabimbót, másik kezében lepkehálóját tartja. Hangulatos táj veszi körül. A háttérben tó tükre csillog, s a hatalmas öreg fa, melynek tövénél a kis modell pihen, ismerősnek tetszik Kelety későbbi főművéről, az 1870-ben festett, „Széiműzött parkjá"-ról. A romantika kedvelte a százados, vén fákat — gondoljunk a német romantikusok, például Moritz von Schwind szinte személyi jegyeket viselő faóriásaira. A finoman részletező kidolgozás a Rahlnál végzett stúdiumokra, de még inkább arra utal, hogy Kelety a Markó-iskola követői közé tartozott. Mint ilyennek, fő életeleme a tájkép, a portré csak ritka kivételként jelentkezik munkásságában.

fi Az arckép az ötvenes évek portréstílusának megfelelő, jó karakterérzékkel festett és megragadó környezetbe helyezett alkotás, amelynek külön jelentőséget ad az a körülmény, hogy a kép a későbbi nagy fizikust, Eötvös Lorándot ábrázolja. További elemzéseinket ennek figyelembevételével, az életrajzi adatok kiegészítéseként fogjuk megtenni. A gyermek vékonyka, karcsú termet, s a virágot és lepkehálót tartó kéz is finom, hosszúujjú. Sem az ülő kisfiú. testtartásában, sem a játék közben kimelegedett gyermek mellközépig nyitott ruhájában nincs semmi biedermeyer szertartásosság; közvetlen és őszinte, mint azok a levelek, amelyeket a kis Eötvös Loránd volt tanítójának, Kelety Gusztávnak írogat. A fiúcska arca, fejformája hosszúkás, arcának, szemének kifejezése szokatlanul álmodozó egy tízéves fiúgyermek számára. Hajlandók lennénk ezt csupán a korízlés és a festő romantikus szemléletének számlájára írni, ha nem jutna eszünkbe az apának, Eötvös Józsefnek egy 1869-ből keltezett levele,

7 melyet az akkor már 21 éves, Königsbergben tanuló fiához intéz; „Senki nem tudja jobban, mint én, hogy bár verset nem firkálsz, költő vagy. Költő felfogásodban és kedélyedben, e tekintetben is fiam, mint sok másban, jó és rossz tulajdonséigaidra nézve." A fiának ez a jellemzése bár lelki és nem külső habitusra vonatkozik, sok mindent megmagyaréiz. A Karthausi írójának fiáról —• még ha később viléighírű fizikus is vált belőle — elhisszük, hogy néhanapján ilyen álmodozó kifejezés kerítette hatalmába gyermeki arcvonásait. Különben a tízéves fiúcska gyermekkora ellenére; is meglehetősen összetett egyéniség. Leveleinek tanúsága szerint nyelveket tanul és vív,

8 maga írja önmagáról, hogy régi pénzeket gyűjt,

a verseket ír — ha nem is jobbakat, mint más korabeli gyermek —,

10 s emellett bontakozik már benne a természet iránti olthatatlan érdeklődés is. Apja ezekben a svábhegyi években nevel belőle turistát,

11 itt pkintálódik el benne a hegyek iránti lelkesedés, mely aztán haláláig elkíséri, úgyhogy 07 éves korában még a Lomnici-csúcs megméiszására vállalkozik.

12 Kelety — tudatos felismerés vagy ösztönös megérzés eredményeként —megfelelő miliőbe helyezi tanítványát, amikor hegyek között, té)parton, fáktól és szikláktól körülvéve ábrázolja. A lepkeháló és a kék köntösre tűzött pillangó jelképpé válik, a Természet szimbóluméivá, mely talán már akkor eljegyezte magának titkainak későbbi fáradhatatlan kutatóját. S tegyük még hozzá e jellemzéshez, hogy az ifjú Eötvös Loránd két évvel az olajportré elkészülte után, 1800 telén, iskolájában 48-as jellegű politikai bonyodalomba keveredik. Ennek elsimítéisa csak tamirai jóindulatának volt köszönhető, amint azt apjának Mikó Imréhez intézett 1860. április 6-án kelt leveléből megtudjuk.

13 Ehhez a portréhoz kapcsolódik az a vízléstménysorozat is, melyet az Eötvös-családnál nevelősködő Kelety Gusztáv festett, az ötvenes évek végén, Eötvösék svábhegyi villájáról. Az aléibbiakban ismertetett vízfestmények az Eötvöscsalád tulajdonéit képezték. A publikálatlan képanyag még