Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludi Károly „vészei" és „nyugalmas teremtései"

(1772—1813) „Hébé"-jének (38. kép), másolata is, amelyet az Igaz Sámuel szerkesztette, 1823-ban kiadott „Hébe" című zsebkönyv rézmetszet-mellékletéről vitt át vászonra. A női arc részletei azonosak, a biggyesztett száj, az erős szemhéjú szem, az orr és a göndörfürtű haj sematikus ábrázolása hasonló az előbb leírt képnek azonos részleteivel. A metszetet összehasonlítva a festménnyel, arra a következtetésre jutunk, hogy mesterünk biztos kézzel követte a rajz arányait, s ecsete probléméitlanul változtatta plasztikus testté a fény és árnyékok használatával az előkép grafikusan, vonalakkal alakított formáit (39. kép). Stíluskritikai alapon még egy újabb művel gyarapíthatjuk Kisfaludy festményeinek sorát. A tápiószelei Blaskovich-gyűjteményben van egy Bűnbánó Magdolna, amely Pyrker hagyatékából került annak idején a család birtokába, ugyancsak, mint Kisfaludy Olaszországban vásárolt gyűjteményének egyik darabja (40. kép). A múzeum ismertetője 1958-ban a festményt már iigy határozta meg, mint „Füger iskolája: Bűnbánó Magdolna".

44 A kép tulajdonképpen Füger művének másolata, azonban nem közvetlenül a Füger-féle festményről készült, hanem ismét csak a „Hébe" című zsebkönyv 1824-es kötetének egyik rézmetszetű képmellékletéről

45 (41. kép). Kisfaludy egy évvel Huet Villiers „Hébé"je után most e Bűnbánó Magdolnát tette át olajba. Az ő ecsetjéről tanúskodnak az arc részletei, a száj, az orr alakítása, a ruha redőzete, s a háttér sziklás tájának megfestése is. A metsző kezén Magdolna arca megcsúnyult, a redőzet anyagszerűtlen lett, a háttér levegősebb részletei sziklafallá, változtak. Kisfaludy festményén mindtízekben a metszetet követi, s ezzel kizárja azt a feltevést, hogy Fügert közvetlenül méisolta volna; csupán az arc sikerült tetszetősebbre, kialakult gyakorlata szerint. Kisfaludy Károly képeit — mint elöljáróban említettük — biztosabb és vitathatóbb provenienciák mellett, részletmotívumok és egyfajta sajátos festői készség határozzák meg. Eletének utolsó éveiben ecsetkezelése biztosabbá vált, az anyagok érzékeltetésében nagy gyakorlatra tett szert. Képein egyre többször látunk — igaz, hogy előkérnek alapján, de simán és plasztikusan festett — állatokat is. Szem előtt tartva az „Itatás" és a „Vénusz" képeinek ügyesen festett állatalakjait; sajátjának kell elfogadnunk „Szent László a Cserhalmi ütközetben" című kompozícióját, amelyet egy csahádi hagyomány szerint egy ma már kikutathatatlan árverésen, 1870-ben, mint Kisfaludy Károly festményét vásárolták meg (42. kép). Ebben az egyesetben Kisfaludy saját rajzát, helyesebben az arról készült metszetet vitte át vászonra, nála szokatlanul nagy méretben. Ezt megközelítően nagyméretű csupán a Loutherbourg-féle másolata és Bűnbáné) Magdolnája. A cserhalmi ütközet rajza Vörösmarty versét illusztrálta (43. kép). A festmény a metszetet az oly sokszor szereplő behajló fa motívumával egészítette ki és a háttér levegős atmoszférájával emelte meg, ami egyébként is Kisfaludy erősségei közé tartozott. A vágtató ló megfestése és a török izmos alakjának ábrázolása kiemelkedően jó. Ezzel szemben a nőalak ruhája, arca, keblei Vénuszának és Hébé jenek megoldásához áll közel. Szent László alakját megváltoztatta a képen, historizálé) öltözetének stílusában későbbinek ítélnénk, ám Aurórája történeti illusztrációiban is látunk hasonló viseletű hősöket. Ezzel — történeti festészetünk első példájával — le is záródik Kisfaludy Károly festői munkássága, ami törekvéseiben és tanulságaiban a XIX. századi magyar festészet s benne a tájkép- és történeti festészet kezdeteinek elhanyagolhatatlan fejezetét alkotja. Kisfaludy Károly minden tevékenységével a magyar művészet megteremtéséért dolgozott. Másolataival és képötvözeteivel a magyar festészet ügyét kívánta előbbre vinni. Festői működését nem akarjuk túdértékelni, ezzel csupán pályájának egyik fejezetéről szóltunk, amelynek eredményei mellett, fogyatékosságait látva, sohasem szabad szemünk elől téveszteni az egész életmű sikerét. Mint költő és író, mint almanach-szerkesztő a magyar irodalomért dolgozott, festőként, almanach-képszerkesztőként, illusztrátorként és mint a polgárosodó műgyűjtés példaadója: a magyar festészet megteremtésén fáradozott.

46 Célját elérte; egymagában évtizedekkel rövidítette meg a magyar kultúra elmaradottságát. Vaycrné Zibolen Ágnes