Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Solymár István: In Memoriam — dr. Rudnay Gyula

IN MEMÓRIÁM — DR. RUDNAY GYULA A búcsúzás nehéz szavait kell most elmondanunk; barátaid, munkatársaid, régi kollégáid, a Magyar Nemzeti Galéria nevében búcsúzom Tőled — Dr. Rudnay Gyula, kedves Gyulánk ! Ha hozzánk közelállót, barátot búcsúztatunk, mindig hirtelennek, váratlannak tűnik a perc; mégis úgy érzem, hogy Tőled való elválásunk mindezeknél hirtelenebb és váratlanabb. Jelenléted — most látjuk ezt igazán — biztos része volt mindennapjainknak. Egyszerű ós problémamentes volt a Veled való kapcsolatunk, hiszen jóakaratodra, segítőkészségedre, emberségedre, szerény megbízhatóságodra soha még árnyék sem esett. Most megrendülten és nem minden lelkiismoretfurdalás nélkül látjuk, hogy mit vesztettünk Benned, mit nem mondhatunk meg, nem éreztethetünk, s így nem is pótolhatunk többé Veled szemben. Jó ember voltál, ezt tudtuk, tudomásul vettük, ahogy a jót mindig elég könnyen vesszük tudomásul. Most úgy tűnik, nem gondoltuk át eléggé, hogy óráról órára hány választás, talán nehéz döntés lehet annak életében, akinek erkölcsi, viselkedési normáit végül is a ,.jó-embcrség" egyszerű képletével határozzuk meg. És jó munkatársunk voltál, jogi tudásod, igazságérzeted sok nehéz és bonyolult ügyben igazított el bennünket Szülői házbéil hozott örökséged volt kulturális kincseink szeretete, ebből táplálkozott szakértelmed, hozzáértésed is, nem is egy tárgykörben számíthattunk műértő tudásodra, hosszú gyakorlati ismereteidre. Tevékenységed belefolyt abba a nagy munkába, amely végső soron a jövőben nyeri el teljes értelmét: nemzeti kulturális kincseink felkutatása, megmentése, nyilvántartása volt a feladatod, olyan feladat, amely az utókor szemszögéből a legnagyobb értékelésre számíthat. Béiosiizunk Tőled, de kezed nyomával számtalanszor találkozunk még és találkoznak majd az utánunk jövők. Egyéniséged tisztán él tovább az emlékezet világában, szeretet és barátság övezi továbbra is, de példává is nő: az egyszerű helytállás példájává, amelyet becsülnünk kell, amelynek megbecsülésóro a Te eltávozásod is intés számunkra. Nagyon fogsz hiányozni. Ebben a pillanatban nem is tudjuk még teljesen elfogadni, átérezni, mennyire. Fiatal intézménytől mentél el, munkádat, kedélyedet, kedvos egyéniségedet tekintve nagyon fiatalon — és a legelsők közfitt. Megőrizzük jó emlékodet! Dr. Solymár litvánnak a sírnál elmondott beszéde.