Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Márffy Albin - Rukavina Erna: A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezése a Budavári Palotában

Mindhárom ópületnek van külön bejárata: a „C" épületnek a Duna felől, a keleti oldalon; a „D" épületnek a nyugati oldalon, a „C, D, E, F" épületek által közbezárt térből, az úgynevezett „Oroszlános udvarról"; a „B" épületnek pedig az „A, B, C" épületek által közbezárt térből, az úgynevezett „Mátyás udvarról". A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezésére szánt épületrészek belső kiképzésének problémáit a tervezők úgy kívánják megoldani, hogy a belső építészet is megfeleljen az épület műemléki jellegének. A belső tervezésnek azonban logfőbb szempontja a múzeum céljára eredetileg teljesen alkalmatlan épület olyan kialakítása, hogy múzeumi feladatok, funkciók ellátására a technikailag korszerű alapot megteremtse, környezetéhez és gyűjteményének bemutatásához méltó reprezentatív jellegét megadja. A belső építészeti tervek áttekintéséhez tehát szükséges áttekinteni a Galéria legfontosabb, alapvető feladatait, amelyekből a tervek kiindulnak. A Magyar Xemzeti Galéria feladata, hegy a magyar képzőművészet alkotásait kiállításain bemutassa ós gyűjteményével kapcsolatos ismeretterjesztő munkát elvégezze, továbbá a gondjaira bízott, s az egyébként fellelhető magyar képzőművészeti műkincseket tudományosan feldolgozza (művészettörténeti kutatásokat végezzen stb.), a birtokában levő, ki nem állított műtárgyakat szakszerűen, a korszeri! muzeológia követelményeinek megfelelő módon raktározza, és az egész anyagot szükség szerint konzerválja, restaurálja. A műalkotások, a képzőművészeti alkotások iránt érdeklődők számára a kiállításokon válnak hozzáférhetővé — első helyen kell tehát említenünk a. Galéria leiadatai között a kiállítások rendezését. A tervezőknek is egyik legfőbb gondja, legelső problémája a kiállításokra szánt termek megfelelő kiképzése, a modern kiállítás minden követelményét kielégítő megépítése. A Galériának a budavári palotában is kétféle kiállítása lesz: állandó és időszaki kiállítás. Az állandó kiállításokon — mint jelenleg is — a magyar nemzeti képzőművészet áttekintésót, fejlődését kívánja a Galéria bemutatni időrendi sorrendben. A különbség a jelenlegi helyzet és a budavári palotába költözés utánra tervezett állandó kiállítások között abban van, hogy a budavári palotában a Nemzeti Galéria gyűjtőköre már nemcsak a XIX. és XX. századi magyar képzőművészeti anyag lesz, hanem a képzőművészet teljes anyaga, s kiállításain a legrégibb időktől napjainkig gyűjtött műkincsekből bemutathatok lesznek a legértékesebb darabok, a kiállítások a magyar képzőművészet fejlődése teljes áttekintését adják. Az állandó kiállítások a „D" épületben kezdődnek. A látogató az ún. Oroszlános udvarról lép az épület előcsarnokába. A Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum között közvetlen átjárás lesz, s a „D" épület előcsarnokából folyosó vezet a Budapesti Történeti Múzeum zömmel gótikus alagsori épületrészeibe: az egykori királyi házikápolna gótikus altemplomába, az ún. Lovagterembe; s három olyan terembe, ahol annak idején Hunyadi János pártjának főemberei— valószínűleg Hunyadi Mátyás is — raboskodtak. Kezdődhet tehát a kiállítások megtekintése az „E" épületnek a Galériával összekötött részein és ezután folytatása lesz az itt látottaknak a Galéria „D" épülete Duna felőli oldalán fekvő kiállítási termeiben található középkori kőtár kiállítása. Megkezdhetik a látogatók a kiállítás megtekintését rögtön a Galéria „ D " épületének földszintjén elhelyezett középkori kőtárnál is, ahonnan a „C" épülethez vezető széles folyosóra és a „C" épület előcsarnokába jutnak és a szoborkiállítást tekinthetik meg. Több állandó kiállítás a földszinten nem lesz. az állandó kiállítások az I. emeleten folytatódnak. Akár a „D" épület két lépcsőházából, akár a „C" épület nagy, széles, reprezentatív lépcsőházából juthatnak feljebb a látogatók, de igénybe vehetnek mindkét épületbon két-két liftet is. A liftek és a lépcsőházak ogószen a harmadik emeletig felviszik a látogatókat. Az állandó kiállítások olyan nagy területet foglalnak el az épületben, olyan sok látnivalót, élményt fognak nyújtani, hogy — bár az állandó kiállítás egésze a magyar képzőművészet fejlődését a maga teljességében kívánja bemutatni — mégis a kiállítás bizonyos részei külön is egységet alkotnak és lehetővé válik, hogy a kiállítás egyes részei különkülön is megtekinthetők legyenek. Ügy tervezzük ezért a látogatóforgalom szervezését, hogy már az előcsarnokba belépő látogató tájékoztatást kap arról, hogy hogyan helyezkednek el az épületben a kiállítások, illetve az állandó kiállítás milyen részekből áll, s mely lift, vagy lépcsőház igénybevételével lehet a megtekinteni kívánt kiállítást legrövidebb úton elérni. A földszinti állandó kiállítások folytatása az I. emeleten a „D" épületben van. A Duna felőli nagy kiállítótermekben a régi magyar képtár kiállítása lesz, ahol a XVIII. századi, illetve annál régebbi magyar festészeti anyagot nézhetik meg a látogatók — többek között oltárképeket és régi magyar táblaképeket. Az épület másik oldalán (a nyugati oldalon) van a trónterem, amelynek belső kiképzése már önmagában is nagyon szép látvány lesz. Ebbe a terembe több szárnyasoltárt kíván a Galéria elhelyezni — két olyan nagyméretű oltárt is, amelyek nagy méreteiknél fogva az épület egyéb részeiben nem is lennének kiállíthatok (a csikmónasági ós a kisszebeni oltárt), mert a trónterein, alapterületét ós kétemeletnyi magasságát tekintve is, a legnagyobb kiállítóhelyiségek egyike lesz. A trónteremnek azonban nemcsak jellege, belső kiképzése ós a benne kiállított műtárgyak lesznek vonzói, hanem az itt rendszeresen