Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Szíj Béla: Bartók a képzőművészetben

azt a külsőséget", mely szobrászatunkban gyakorta előfordult. Benne látja a műfaj megújulásának első hírnökét s annak a körülménynek igazolását, hogy „a magyar festészet forrongásainak a szobrászok között is megjött a visszhangja". Valóban a Nyolcak között tömörült avantgardista festők törekvései Fémes Beck Vilmosban találhatták meg plasztikai megfelelőjüket, annak ellenére, hogy a Nyolcak festőit elsősorban a párizsi iskola, illetve a francia művészet befolyásolta. Fémes Beck pedig kifejezetten a német szobrászat, illetve ötvösművészet eredményein nevelődött. Természetesen ez utóbbi alatt nem azt kell értenünk, hogy plasztikai munkásságában kifejezetten olyan stilisztikai összetevők volnának, mint német mestereiében, mert hiszen a quattrocento olasz érmeinek szellemével még inkább rokon, hanem azt, hogy a felkészülés, illetve művésszé válás periódusai a német művészet eredményeinek közelében zajlottak le. 1912-ben s 1913-ban újabb szép eredményeket ért el. Joggal írta Elek Artúr, hogy „Plakettjei, érmei, kisplasztikái alkotásai fejlett tervező képzeletről, biztos plasztikai érzékről beszélnek. Minden újabb munkája szemmel látható fejlődés volt."

31 — Az olső világháború kitörése azonban megakasztotta munkáját, katona lett. Míg a frontokat járta, alig volt alkalma az alkotómunkára. A művészi vágy azonban változatlanul lobogott benne. Ha alkalma volt, becses rajzait készítette és hazaküldte azokat. Közben súlyos betegség csírái szállták meg testét, itthon már a közeledő halállal viaskodva dolgozott ós 1918. december 16-án meghalt. Munkássága irányt mutató lehetett volna a magyar szobrászatban, de sajnos csak sokat ígérő töredék maradt.

32 Ám ez az ígéret, vagyis rövid életének igen szép eredményei az általános nagyrabecsülés mellett föltétlen ébrentartják bennünk a Bartókról készített mű iránti érdeklődésünket. Ha megleljük, abban egy olyan művész megnyilvánulását tisztelhetjük, akinek emberi és művészi igazságkeresése nem volt idegen Bartókétól. A következő Bartók-portrét Busitia János romániai tanár készítette (51. kép). Reprodukcióját Demény János közölte Bartók magyar-román-szlovák leveleit tartalmazó kötetében.

33 A Bartók biográfiák vagy levelek szerint 1917 július második felében készült, Bartók okkor Erdélyben járt. Azok a szoros szálak, melyek őt népzenegyűjtő útjai során Busitia Jánoshoz fűzték ismeretesek, s éppen a hozzá írt levelekben találunk utalásokat Berény Bartók-portréjára is. Valószínű nagyon érdekelte Busitiát, hogy Berény miként festette Bartókot, mert 1917 augusztusában, tehát közvetlenül az ő festményének elkészülte után Bartók abban a levelében, melyben a Világ, a Nyugat és a Ma embereiről írt, a következő tudósítást is küldi: „Azt a Berény képet még nem tudtam megszorozni, mert alig jutok be Pestre mostanában, de ugyebár, nem sürgős ? "

34

— 1918 január 28-án kelt újabb levelében ismét csak a portréról írva ezt látjuk: „A Berény kép fotográfiáját már nem lehet megkapni, mert nincs meg a lemeze. De most egy régi fotográfia után közölni akarja a Ma, abból majd küldök egy példányt.' 35 — Végül 1918. március 14-én már írja is Bartók: „ Egyúttal mellékelem a Ma egyik számát, amely azt a bizonyos Bartók arcképet közli, amelyet Ön nyáron kért."

36 A mű nem befejezett, csak vázlatos megoldásáig jutott el Busitda. Olyan képzőművészeti problémát nem vet fel, melyre dolgozatunkban választ kellene adnunk. Mégis fontos ós becses a Bartókról készült alkotások között, de inkább a fent már említett azon baráti kapcsolatok miatt, amelyek Busitiát Bartókhoz fűzték. Különben 1917 júliusában a Bartók társaságában utazó Tango Egisto karmestert, Bartók nagy tisztelőjét is lerajzolta. (A Bartókról készült portré Sabin V. Dragoi tulajdonában van Bukarestben.) Eddig két esetben merült fel a Nyolcak köréhez tartozó művész neve, egyik volt Berény Róbert, a másik vendégművészük Fémes Beck Vilmos. Most örömmel állapítjuk meg, hogy egy aktivista művésznek, Kmetty Jánosnak

37 eddig kevéssé ismert rézkarca következik (52. kép). Egy eredeti példány van özvegy Bartók Béláné Pásztory Ditta tulajdonában. Ezenkívül megjelent 1925-ben a The League of Composers Review egyik számában. (Ez is megvan Bartók könyvtári hagyatékában.) Végül másfél évvel ezelőtt külföldről érkezett a műről egy reprodukció, mely a feladó (New York-i Bartók Archívum) szerint 1929-ben a Boston Transcript című lap első oldalán jelent meg. Később magának Kmetty Jánosnak külföldre küldött, s a rézkarc készítésére vonatkozó leveléről érkezett fénymásolat.

38 Ebben a következőket találjuk: „Tisztelt Cím! Soraira válaszolva tudatom, hogy én Bartók arcképet nem festettem. Berény Róbert festett egyet, hogy az hol van, azt nem tm lom. En egy rézkarc arcképet csináltam Bartókról a Rózsavölgyi Zeneműkiadó megbízásából. A cég átvett 50 db lehuzatot, a példányokat tovább adta. Ez a karc 1925—26 táján készült. Annak idején a „Boston Transcript" a nevemmel közölte. A kisméretű rézkarc kb. 15 X 20 cm. A rézkarc arcképet Bartók akkori lakásán csináltam, Bartók ült modellt. Lakása Budapest, XI. Gyopár u. 2. sz. alatt volt, Lukács igazgatónak a villájában. Bartók végtelenül közvetlen, szeretetre méltó személyiség volt. Az emberi nagyság, az alkotó erő tudata, a személyének egyszerűségében, emlékszem, rám mélyen hatott. Az említett rézkarcból nékem sajnos nincs egy példány sem. Ez az a kevés, amivel a Bartók gyűjtemény könyvtárosát tudósíthatom. Őszinte tisztelettel Kmetty János Budapest, 1962. április 15." Kmetty János személyes megkeresésünkkor a következőkkel egészítette ki a fentieket. Emlékezete szerint két esetben kereste fel Bartókot. Vázlatokat készített róla, majd odahaza műtermében hideg tűvel rajzolta sárgaréz lemezre, hogy ne kelljen maratni. A Bartókkal való kapcsolat részére nagy élmény volt. Már fiatal kora óta szerette !4I