dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Rippl-Rónai József (1861—1927) interieurjei

Mint már kifejtettük, Rippl-Rónait művészi pályája folyamán két olyan festővel hozza össze a sors — Munkácsyval és Vuillard-al — akik mellett esetleg inspirációt nyerhetett későbbi interieur-festői munkásságához. Túlzás volna tagadni, hogy valószínűleg mindkét kapcsolat hozzájárult Rippl eredendő ilyen irányit hajlamának kibontakozásához. A téma iránti érdeklődés már Munkácsy műtermében fellobbanhatott benne, a Vuillard-al való barátság pedig elmélyíthette, és éppen alkati azonosságaik folytán, a művésznek megfelelő meghitt, bensőséges irányba terelhette azt. Festői megoldások terén, stilárisan viszont Rippl egyedül vívta meg harcát az angyallal, lévén mindhárom művész stílusa különböző egymástól. Számba vettük azokat a kívülről kapott impulzusokat, melyek Ripplt ezen a területen érték, s érdeklődését az intérieur iránt felkelthették, vagy ébren tarthatták. E külső hatóerőknél azonban otthonképei megalkotásában sokkal fontosabbnak — döntően fontosnak — tartunk két belső, lélektani motívumot: a művész család- és otthonszeretetét. Családtagjaival való kapcsolatáról már beszéltünk, az otthonához fűződő roppant erős kötelékről szeretnénk még szólani. Rippl emlékezéseiben, levelei között minduntalan felbukkannak részletek, ahol szinte ihletett szavakkal ír otthonáról—-vagy esetleg a más otthonáról, ha az éppen foglyul ejtette a fantáziáját. A művésznek erről a sajátosságáról különben Petrovics is megemlékezik könyvében."" Rippl leírja hangulatos neuilly lakását,

23 ír harsogó színekkel dekorált kaposvári otthonáról,

24 s aprólékos részletességgel foglalkozik fiatal, ágrólszakadt éveinek hónaposszobájával.

25 Ez utóbbi talán a legmeghatóbb otthonjellemzése. Centhon könyvében két elragadó, anyjához írott levelét olvassuk, melyben neuillyi lakásáról számol be.

28 Ez az írása ugyanolyan meghitt varázst áraszt, mint interieurjei. De élvezetesen, színesen reagál írásaiban barátainak otthonára is. Szinte költőien szépek a Maurice Denis otthonáról beszámoló sorai.

27 Nagy pártfogóját, Munkácsyt is interieurbe, saját otthonába helyezve állítja elénk az Emlékezések-ben.

28 Emlékezéseinek annál a részleténél pedig, ahol párizsi barátja feleségének, MissiaNatansonnak lakásáról ír,

29 őszintén sajnáljuk, hogy ezt a tolla nyomán kibontakozó interieurt csak leírta és nem festette meg. Ez a sok-sok őszinte szeretettel megírt otthon jellemzés mind arról tamiskodik, hogy élete nagy élménye, vágya volt az otthon, és hogy intérieur képeit nem véletlen külső behatások érlelték, hanem saját legbensőbb énjének voltak kivetülései. Otthonszeretetének azonban még írásainál is beszédesebb és magával ragadóbb bizonyítéka maga a kaposvári Róma-villa, Rippl otthona, mely jelenlegi áldozatos tulajdonosa jóvoltából ma Rippl-emlékház,

30 s szépségével és meghittségével nyilván minden látogatójában maradandó emléket hagy maga után. Számba, vettük, hogy milyen külső és belső indítékok folytánkapaz interieur-festészetoly jelentős szerepet RipplRónai oeuvre-jében. Ha most egész életművét tekintve kívánjuk megjelölni szobabelsőinek helyét és rangját, azt látjuk, hogy e képek egy része éppen hangulati mélységük, a tartalom és forma egysége és magas festői kvalitásaik folytán legjava alkotásai közé tartozik. A „Piacsek bácsi babákkal", az „Amikor az ember visszaemlékezéseiből él", a „Flox és Filox", a „Szomorúság", az „Öreg úr és mandolinozó asszony" még a legszigorúbb értékítélettel válogatott képei között is helyet találnak. Ha ehhez a témához nyúl, éppen, mert oly mélyről előtörő és számára nagy élményt jelentő pszichikai tartalmakat öltöztet formába, a megvalósult alkotás többnyire igen magas művészi szintet ér el. Végül a mii vész életművének monografikus keretein túlpillantva, tekintsük át •— néhány példán keresztül, vázlatosan —, hogyan illeszkedik bele Rippl-Rónai intérieur festészete az első világháború előtti magyar festészet hasonló produkcióinak sorába. A téma maga nem volt újdonság, ezt már Munkácsy nagy közkedveltségnek örvendő szalonképeivel kapcsolatosan is említettük. Az is bizonyos azonban, hogy Rippl egészen másféle szobabelsőket festett, mint mestere. Nemcsak festői stílus, de belső tartalom tekintetében is. Munkácsy számára gazdag festői lehetőségek tárháza az intérieur, Rippl részéről pedig egy kényszerítő erejű belső élmény kivetülése, s éppen ez a szubjektív hang az, ami új szobabelsőin. Ez a közvetlen hangvétel megjelenik ugyan már a kaposvári interieurök korszaka előtt is a magyar interieur-festészetben, gondoljunk pl. Bihari Sándor „Vasárnap délután"-jára (1893). Ebben a kedves miiben azonban van egyfajta anekdotikus íz, ami Rippl szobabelsőitől idegen. O ezt az anekdotizáló hajlamát címeibe sűríti, maguk a képek hangulattartalmukkal, jellemző-erejükkel a kedélyeskedő elbeszélésnél sokkal többet nyújtanak. Ferenczy Károly szép, korai művét, a „Válás"-t (1892) szemlélve viszont az az érzésünk, hogy itt a művészt az ábrázolt lelkiállapot visszaadása foglalkoztatta, az egyszerű intérieur emellett egészen háttérbe szorult. Talán még Réti István „Öregasszonyok" című, 1900-ban festett képe az, ami leginkább emlékeztet bennünket Rippl intérieur j ein ek meghittségére, egyensúlyozottságára, ami az alakok és a környezet helyes arányából adódik. Az említett példákkal szemben, melyek villanásszerűen felvetődő művészi problémaként jelentkeznek a felsorolt művészek oeuvre-jében, Rippl életművének visszatérő és hangsúlyos motívuma az interieur-festészet. A kilencszázas évek elején ő az egyetlen festőnk, aki szinte sorozatszerűen műveli az interieurt, szobabelsőinek sajátos, szubjektív lírája pedig egyedülálló a magyar képzőművészetben. Később, az 1910-es években Csók István „Züzü" képei ünneplik ilyen vissza-visszatérő módon, áradó életörömmel, pompázó színekben az otthont, ezek azonban már Rippl későbbi, „kukoricás" interieurjeinek kortársai. A kor, mely ezekre az interieurökre felfigyelt és megszerette őket, a magyar polgári társadalom teljes ki-