dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Telepy Katalin: Telepy Károly ifjúkora. Naplótöredéke 1848—49-ből

készültség hiányában bár, mégis megbecsülendő igyekezettel kísérelték meg egy-egy tájkivágás képét megrögzíteni. Igyekezete a díszletfestői kvalitásokon nem jutott túl. Ugyané tárgykörbe sorolhatók Kisfaludy Károly „vész" képei is. Tudomásunk van róla, hogy megfestette Déryné Széppataki Róza arcképét is.

10 Károly mint gyermek félig színházi — félig művész környezetben nőtt fel. Gyermekkorában ő maga is mint gyermekszínész, többször fellépett húgával, Amáliával együtt. Telepy György 1842. január 30-án kelt szerződése gyermekeire is vonatkozott, amennyiben kötelezte magát, hogy „3. az igazgatóság és annak képviselősége által rám bízandó szerepeket elfogadni, azokat minden szorgalommal betanulni s tehetségem szerint a legnagyobb pontossággal előadni tartozom s gyermekeim is játszani és táncolni kötelesek."

11 Adatunk van róla, hogy Károly hétéves korában apjának Borsszem Jankó c. darabjában szerepel. A kis Telepy Malit öt éves korában a Honművész kritikusa megdicséri.

12 Telepy György 36 éves működés után visszavonult a színpadról.

13 Jegyzői hivatalt vállalt, majd Pestre költözött fiának házába, ahol 1885-ben bekövetkezett haláláig élt. Károly Pesten végezte iskoláit. A család a Nemzeti Színház létesülése után Pesten telepedett meg, mivel Telepy György a színház tagja volt. A család ekkori életéről egy késői levél igen szemléltetően ad számot.

14 Iskoláit a Piarista Gimnáziumban végezte Pesten. Ennek nyomát egy 1844-ből fentmaradt iskolai értesítőben találjuk. Károly a grammatika TV. osztályát fejezte be kitűnő eredménnyel.

15 A pályaválasztás gondot adhatott mind a szülőknek, mind a rokonságnak, csak Károly volt az, aki a festői hivatás mellett következetesen kitartott. Atyja Barabás Miklóshoz irányította. Több adat erősíti ezt meg. Elsősorban sajátkezűleg, harmadik személyben írt és fentrnaradt életrajza,

16 ahol ezt írja: „. . . Barabás Miklós tanítványa lett, aki a fiatalban hajlamot talált, magához fogadta, 1845. novembertől 1848-ig itt folytatta tanulmányait Than Mórral;" Barabás Miklós Károly apjának jó barátja volt, még serdülő ifjú korában gyakran segített Telepy Györgynek a díszletek festésénél nagyszebeni tartózkodásuk alatt 1825-ben.

16

" Hogy a család Károly pályaválasztásánál más lehetőséget is látott, mutatja egy levél, amelyet Károly 1846 novemberében írt Vidéky A. váci clericus barátjának.

17 „Kedves jó Barátom halld a világ nyolc, vagy kilencedik csudáját, pap leszek, vagyis inkább azzá akarnak tenni a keresztapám és anyám, mert pártfogolásom nagy, minthogy a háziasszony testvére Esztergomban püspök. (Majthényi)... Élőmbe gördítek a világi életnek minden rossz, és a papi életnek minden jó oldalát. . . de én pap soha, de soha — inkább az jövendölésed teljen be. Te egy püspök, én egy Hires Művész minthogy az első művésztűi tanulok Magyar honunkba, azaz Barabástul, csak lesz belőlem valami." Barabás önéletrajzában erre nem találni utalást, azonban Károly 1849-ben naplójában ezt írja június 18-án, amikor Pestre látogatott: „Meglátogattam tanítómat, akinek fia született és Görgey lett a keresztapa. Sok jeles új képet láttam, nevezetesen minden vezéreink arcképét, kreon rajzba."

18 A viszony tanár és tanítvány között igen bensőséges volt, ennek igazolása a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályán található litográfia, Barabás Miklós önarcképe, amelyen a következő felirat olvasható: „Telepy Károly kedves tanítványomnak emlékül Barabás Miklós 1859."

19 Károly igen nagy kedvvel vetette bele magát a festés elsajátításába. Naplójának több részlete utal erre. Különösen arcképek festéséhez érez adottságot tanárának, Barabásnak hatására. Naplójában egymás után találunk adatokat ismerőseinek, rokonainak megfestéséről. A család birtokában levő kislány portré minden bizonnyal ennek az időnek emléke.

19a {34. kép) A szabadságharc e családot is, mint oly sok mást Magyarországon kilendítette pályájáról. Telepy György és fia színésztársaikkal együtt boldogan és lelkesedéssel köszöntötték a 48-as eseményeket. 1848. március 15-én mindketten részt vettek Táncsics Mihály kiszabadításában, s a családi hagyományok szerint ők is húzták a kocsit, amelyből a lelkes tömeg a lovakat kifogva Táncsicsot diadalmenetben végigvitte a városon.

20 Önéletrajzában a negyvennyolcas időkről a következő utalást találjuk: „A forradalomban kezdetben a fiatalok seregében szolgált. . . megbetegedett s Tardonára, Borsod megye egyik elhagyatott falujába vitetett". Ezekről az időkről 1848—49-ben Tardonán írt naplója igen érdekes képet nyújt.

21 A nagy ívű, vastag, szereplapoknak használt, merített papiroson apró betűkkel sűrűn teleírt oldalakat olvasva képet nyerünk száz év távlatából egy fiatal, ambíciókkal telt ifjú lelkivilágáról. (Apja, Telepy György azonban részt vett a szabadságharcban.)

22 Naplójában több idézet rávilágít Károly művészi felfogására. Mottónak írhatnánk életére naplójának e pár sorát, mely megmagyarázza, miért voltak életében csak jóbarátai és jóakarói, ellenségei soha. „Ösmerem a magam gyengeségét, amely másoknak fájdalmat okozni nem akar, sérteni nem szeret." A szerelmet a művészet kiegészítésének tekinti. Szóvirágos lírai panaszban önti ki lelkét, egyúttal gondolatokat találunk esztétikai nézeteinek kifejtésére. „Fiatéi lelkem két szellemtől nyerte életét. Az egyik Te valál lány, a másik a Művészet. Érzetem egyik fele a másiknak szolgált lelkesítőül. Ha Téged láttalak, lehetetlen volt, hogy e természeti