dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Telepy Katalin: Adatok Nagy Károly biedermeier festő működéséhez

ADATOK NAGY KÁROLY BIEDERMEIER FESTŐ MŰKÖDÉSÉHEZ A müncheni Bayerische Staatsgemäldesammlungen gyűjteményébe tartozott August Riedel „Nápolyi halászcsalád" c. műve, melyet a 30-as években kölcsönadtak a Német Államvasutak számára Berlinbe.

1 (30. kép) A pöllnitzi kastélyban elhelyezett kép a második világháború folyamán megsemmisült.

2 Másolatát a Magyar Nemzeti Galéria tanulmányi-raktárában fedeztük fel „Gitáros jelenet" címmel, Nagy Károly alkotásaként.

3 (31. kép) A festmény tengerparti idilli jelenetet ábrázol. Sokkal kisebb méretű, mint a Riedel-féle megfogalmazás, azonban annak minden részletében hű mása. Középtérben színes halászviseletben fiatal férfi ül, hangszerét pengetve, fején jellegzetes halászsapka. A mellette balra ülő fiatal nőre tekint, aki felvont térdeit kezeivel átkulcsolva kifelé néz a képből. Őt hátulról átölelő leánykája a zenélő halászra figyel. Lábuknál kosárban gyümölcsök. Jobbra a tenger vizén a távolban néhány vitorla fehérlik, mögötte kéklő hegyvonulat. A problémátlan idilli nyugalom, mely e kor számos ábrázolásának sajátja itt is megnyilvánul. A színek mértéktartóak, világosak, egységesen hangoltak. A technika tükörfényes; jellemző a közvetlen természethűség és a kaligrafikus kontúrrajz. Riedel közel áll a római nazarénusok célkitűzéseihez s ez képén lemérhető. Nagy Károly jó festői felkészültséget árul el a jelenet másolásánál. Művészettörténeti irodalmunk erről a biedermeier festőről különben igen keveset tud. A Műegylet 1855. évi egyleti i'észvónyesei között neve mellett „Pest" szerepel.

4 A Thieme—

Becker működése színhelyéül Pest mellett már Ungvárt is megjelöli.

5 Bende János az elmúlt század első évtizedeinek művészei között említi, amennyiben „Barabás Miklóson kívül — ki még a nagy árvíz előtt telepedett le itt Vörösmarty tanácsára — Hóra A., Kozina S., Pesky J., Schoefft Á., Nagy Károly festőművészek éltek még Pesten".

6 Szana Tamás is áldoz egy mondatot a művésznek, kiemelve, hogy „különösen a levegő színezésében jeleskedett".

7 Lyka Károly szűkszavúan csak azt jegyzi meg, hogy „Ungvártt festett egy sor magyar várképet".

8 A Századok 1874-ben a magyarországi képzőművészek felsorolását adja, a legrégibb időktől 1850-ig, s itt megemlékezik a művészről, kitűnő tehetségként említi a tájfestésben.

9 Lényegében valamennyi tudósítás a Honművész 1837. esztendei évfolyamában megjelent kritikára támaszkodik.

10 Itt Festészet c. alatt Turner Ferenc közlését olvashatjuk „Nagy Károly remek tájrajzai Ungvárott" címen, melyben méltatja a festő „eredeti, saját találmányát s majd' a természettel vetélkedő dolgozatait", s kijelenti, hogy ezek „a művészet első sorához tartozó művek közé számíthatók". Festői technikájának anyagait is dicséri, mert „nemcsak széphatású festményeket, hanem új ideát s találmányt bizonyított be". Úgy találja, hogy „alakzatai a legegyszerűbb festékkel és szerekkel vannak kidolgozva, mint különféle gyanták s válogatott mineráliákból". A cikk felsorolja eddigi jeles műveit is. Elismerően nyilatkozik „Tihanyi vár s Balaton tava" c. képéről s méltatja a „Hollókő vára Nógrád megyében" c. ábrázolását, melyet le is ír. Megtudjuk, hogy megfestette Huszt és Munkács várát is. A „Tavasz", „Nyár", „Ősz", „Tél" c. képek közül különösen az elsőt és az utolsót dicséri, ahol a leírás szerint genre jelenetok is szerepelnek. A korában így méltatott festő kezétől származó egyetlen nyilvántartott képünk témája igen közkedvelt volt. Hacsak a hazai Műegyleti katalógusokban lapozgatunk, nem egy hasonló, halásznép életével foglalkozó jelenettel találkozunk, így például a Rómában tartózkodó Kovács Mihály 1846-ban képének „Férjére váró olasz halásznő" címet adta. A Velencében élő Szvoboda Sándor velencei halászgyermeket örökít meg, August Tischbein pedig „Egy sorén tói halász a tengeren reggeli ködnél hálóját behúzza" címen állítja ki képét.

11 A Riedel kép másolásával kapcsolatban felmerült a gondolat, hogy Nagy Károly is, mint annyi más művész e korban, megfordult Olaszországban. Kutattuk nyomát az olasz honban járt magyar művészek között is, azonban siker nélkül.

12 Riedel 1834-ben festette képét. A Nagy Károly másolat szignója: „Festé Nagy Káról 1844. 3-ik Mű." A másolat ezek szerint valószínűleg akkor készülhetett, amikor Riedel képét Bajorországba hazaküldte s a minden valószínűség szerint akkor Münchenben tartózkodó magyar festő lemásolta 13 A müncheni Akadémia hallgatója azonban nem volt, mert Somogyi Miklósnak a müncheni Akadémián tanult művészekről közölt lajstromát átnézve sem bukkantunk nevére.

14 Hogy Nagy Károly képei kiállításon szerepeltek volna, erről nem tudni. A Műegylet idevonatkozó katalógusait végig vizsgálva, művére nem akadtunk. A Riedel által ábrázolt jelenet készítésének körülményeit követni lehetett Friedrich Noacknak a Deutsches Leben in Rom 1700—1900 c. könyvében, ahol sok szó esik nevezett festőről. Riedel 1828 óta élt és dolgozott Rómában és itt is halt meg 1883-ban. Számtalan kiállításon vett részt műveivel, Rómában és Münchenben is. Ebben az időban a német művészek igen nagy tevékenységet fejtettek ki Rómában. Riedellel együtt dolgozott és állított ki 9* 1)5 1