dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

Egy nappal előbb, augusztus 23-án levelet ír Berény a Magyar Katonai Parancsnokságnak,

75 melyben kéri az igazoló eljárás megindítását, és beszámol a Tanácsköztársaság alatti működéséről. Ebből megtudjuk, hogy a múzeumi és művészeti direktóriumban mint a festészeti ügyek referense, körülbelül március 27-től lemondásáig, május 20-ig állt posztján (havi 1800 Kr. fizetéssel, amit csak egy ízben vett fel). Lemondásának okairól így írt: „. . . Május 20-án midőn a festőművészek kataszterének megcsinálásánál demokratikus szellemű cselekvésmódomat a Népbiztosság diktatórikus elintézési módjával sem lelkiismeretem szerint, sem a művész kollégák érdekeit szem előtt tartva —• kikkel eljárási módomat előzőleg ismertetve nyilvános ülésen, tehát szavam is kötött — összeegyeztetni nem tudtam, levontam a konzekvenciákat és írásban (mely irat másolata birtokomban van) lemondottam a Közokt. Népb.nak. . . Ezen idő óta csak iskolámat vezettem..." Még a művészeti direktórium szakreferense volt, mikor plakátját készítette. Erről így ír: „. . . az ügyosztály vezetője megbízott egy a vöröshadseregbeli belépésre való felhívást kifejező plakát készítésére, melyben művészi feladatot láttam, azt megoldottam, s érte 2000.— Kr.-nyi honoráriumot kaptam, mely összegről nyugtát adtam." Noha Berény az idézett levélben félreérthetetlenül kijelenti, hogy plakátjára 2000.— Kr-nyi honoráriumot kapott, mégis a Pesti Hírlap 1919. október 24-i száma szerint „Berény Róbert festőművésznek a Közoktatásügyi Népbiztosság 1 000 000.— Kt. utalványozott művészi propaganda célokra, melyből 500 000 Kt. vett fel Fegyverbe c. tengerészplakátja elkészítése fejében." A lap hozzáteszi azt is, hogy Berény a pénzutalványok iratait eddig nem tudta megtalálni s azért eljárást indítanak ellene, hogy megállapítsák, miképpen számolt el a gondjaira bízott állami pénzzel. Berény erre válaszul ugyancsak a Pesti Hírlapban

76 annak megállapítását kéri, hogy Fegyverbe c. plakátjáért 2 000 Kr. kapott. Ezenkívül 500 000 Kr-t vett fel mint a népbiztosság szakreferense és az összeget nyomban befizette a képzőművész szakszervezet festő alosztályának. Nehéz nyomon követni az eseményeket — talán azért is, mert nem akadt olyan műtörténész, aki feljegyezte volna Berény életútjának ezeket a mozzanatait. Mindenesetre a sok zaklatás és a lehetetlen légkör elől külföldre ment. Emigrációjának első állomása Bécs volt. Első felesége a bécsi időszakról is tájékoztat már idézett levelében: „. . . Bécsi életéről nincs sok mondanivaló, rövid előkészület volt a Berlinbe való hurcolkodására. Egy-két portrét csinált Bécsben, nem olyat amilyet szeretett, azt hiszem Dr. Helene Deutsch (pszichoanalitikus) kisfiát festette. . ." Pár hónapos bécsi tartózkodás után Berlinbe ment, s itt töltötte emigrációs éveit. „. . . Berlini tartózkodása nem volt nagyon produktív, úgy tudom, hogy analitikai kezelésen ment át azzal kapcsolatban, hogy nem tudott dolgozni. Közben valami filmvállalatnál volt, díszleteket tervezett. Mi Bécsben váltunk el végleg — írja tovább Berény első felesége — de közben hat hónapig berlini tartózkodásunk alatt találkoztunk baráti körben: Kernstok, Alexander Radó, Tihanyi stb. voltak együtt. Ott ismerkedett meg Etával (második feleségével) is." Kármán Ivor hegedűművész levele idevonatkozóan a következőket tartalmazza: „. . . A berlini periódusban Róbert keveset festett, egy ideig — úgy tudom — a Berliner Tageblattnak volt a rajzolója és inkább komponálással és találmányokkal foglalkozott. . . 1922-ben egy reguláris quartettet formáltam és Róbert sokszor volt a próbáimon, mint kitűnő és objektív kritikus. Egy alkalommal elhozta a saját quartettkompozícióját. . . Én rám akkor nagy benyomást keltett és módomban volt előadni nyilvánosan. . . 1922-ben adtuk elő a November-Gruppe második zeneestélyén. Maga a csoport rendezte. . . Telt ház volt,kb. 1000—-1200 ember, és hozzá kell tennem, hogy a siker egyszerűen hihetetlen volt, kb. 10-szer hívtak ki bennünket. . ."

77 Kármán Ivor levele utal Berény találmányaira is: az egyik egy háromdimenzionális mozi volt (vörös-zöld szemüveg), a másik egy mozigép, amelyen a filmet nem kell visszatekerni a következő előadáshoz. Végül Berény berlini orvosbarátjának, Franz Bernátnak levelét ismertetjük: „... Berénnyel 1922-ben Berlinben találkoztam először. . . Barátságból elvállaltam kezelését, ami kb. két évig tartott. . . Nem hiszem, hogy az ő gyógykezelése mély hatással lett volna művészi karrierjére. . . Berlini tartózkodásának ideje számára próbaidő volt. Önmagát kutatta. . . Leginkább a pszichoanalízis érdekelte, nemcsak saját maga számára mint therápia, hanem mint tudomány és mint a művészeti produkció megértésének módszere. Ez időben nagyon keveset festett és mindig azon volt, hogy kifejezési formáját megtalálja. Emlékszem, hogy zenei érdeklődése ez időben kimagasló volt, jobban élvezte a zenét, mint a festészetet. . . Leginkább magyarok társaságában forgott. . . Egyáltalán Berénnyel való szoros kapcsolatom számomra jelentékeny emlék. Egy időben •— éppen azelőtt és azután is, hogy kezeltem —-naponta láttam őt. Érdekes ember volt, szokatlanul megnyerő, olyan, akinek nem voltak ellenséges érzései. Kutató szellemű volt, de (ekkor) kedélytelen."

78 A berlini időszak stiláris alakulásáról, képzőművészeti problémáiról az első autentikus értékelést Kállai Ernőnél találjuk.

79 Fáradt közönyt és lemondást lát a berlini periódusban, melyet a forradalmak okozta megrázkódtatásokkal magyaráz. Igaz, ő már a Bartók portré „laza szerkezetében. . . egyenetlen faktúrájában" stb. is sajnálatos hanyatlást talált a korábbi müvek plasztikai és térbeli hangsúlyaival szemben. Egyedül a forradalmi plakátban érezte azt az aktivizmust, mely megfelel a Kancsós csendélet idején mutatott lendületes képalakításnak. Viszont ami a plakát után következett, az szerinte már fokozatos dekadencia. A Fekvő nő című mű (17. kép) elemzésével igazolja álláspontját, melyen véleménye szerint: „. . . A régi Berényre