dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

háttér eltűnt, egy ráfestett fakó függöny-féle mögött. Nyilván azért festette át hirtelen a hátteret, mert nem látta megvalósítva eredeti elgondolását. Ezt szűkszavúan jelezte és a képről többet kettőnk közt szó nem esett..." Berény szabadiskolájáról 1919. február 23-án történik újabb híradás, amikor a Világ e. napilap a következőket írja: „Berény Róbert, a nagytehetségű fiatal festőművész festőiskolát nyitott Budán a Városmajorban. A forradalom után nyilván a képzőművészetben is ledől a régi klikk uralom és remélhető, hogy a progresszív művészetnek új, szabad útja nyílik. Ebből a szempontból Berény Róbert iskolájára misszió vár a magyar művészet ezutáni fejlődésében. Erre vall az iskola programja is..." Ujabb idevonatkozó hír már a Tanácsköztársaság idejéből. 1919. április 15-éről való: „A művészeti direktórium az országban több mesteriskolát állít föl. Egyik ilyen (fővárosban levő) iskola vezetésével Berény Róbert festőművészt bízta meg. . . A tanítás ingyenes. . . Akik ennek az iskolának tagjai akarnak lenni, jelentkezzenek április 30-ig bezárólag, délután 2—3 óra között az iskola vezetőjénél..." (Pesti Hírlap, Újság, Népszava közölte a hírt.) Berény ekkor már nemcsak iskolavezető mester, hanem aktív kultúrpolitikus is. 1919. április 11-én közlik az újságok, hogy: „a közoktatásügyi népbiztostól művészeti és múzeumi ügyekben való teljhatalmú intézkedésre Pogány Kálmán kapott megbízást. O maga mellett a legmegfelelőbb szakemberekből művészeti és múzeumi direktóriumot alakított, amelynek •— mint •— a népbiztosság művészeti és múzeumi politikai megbízottja •— maga az elnöke, tagjai pedig: Leszner Manó építész, Berény Róbert festő, Kozma Lajos iparművész, Ferenczy Béni szobrász, Antal Frigyes és Wilde János műtörténészek. . . (Világ stb.) Egy nappal később közlik az újságok, hogy A zeneművészeti ügyek irányítását a közoktatásügyi népbiztosság Reinitz .Béla polit ikai megbízottra ruházta, aki maga mellé a direktóriumba Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt és Kodály Zoltánt választotta." (Világ. 1919. április 12.) 1919. május 10-én levelet küld Berény a Közoktatásügyi Népbiztoshoz,

69 melyben közli, hogy a direktóriumi tagsággal járó teendőket minden külön javadalmazás nélkül fogja ellátni. Ugyanis értesül arról, hogy magániskoláját állami támogatás mellett vezetheti.

70 Két hónappal később, 1919. július 11-én a Közoktatásügyi Népbiztosság a Népgazdasági Tanács Pénzügyi Főosztályához átiratot küld,

71 melyben a művésztelepek és művésziskolák ügyei közt Berény festőiskolájának költségeit is megtaláljuk. Az iskola vezetőtanárának (Berénynek) és az iskolát gondozó altisztnek illetményeire és dologi kiadásaira 25 000 Kr. előirányzatot ad. Közben 1919. május 25-én a Vasárnapi Újság F. Z. monogrammos szerzője a forradalom plakátjairól írva elsőnek Berény: Fegyverbe! Fegyverbe! c. plakátját (18. kép) dicséri. Az elismerés nem volt indokolatlan, Berény mindazt a kulturált grafikai készséget, melyet eddigi útján megszerzett, kiegészítette a forradalmi idők szülte lendülettel. Plakátja a Tanácsköztársaság szellemét legjobban kifejező mű. Kállai Ernő szerint „egyik legelső riadója a magyar aktivizmusnak, mely utóbb Uitz Béla művészetében érte el heroikus delelőpontját". Ugyancsak a Közoktatásügyi Népbiztosság értesíti az Országos Lakásbizottságot, hogy a balatoni művésztelepen dolgozó és proletár művésziskolák vezetésével megbízott képzőművészek fővárosi műtermeit mentesítse.

72 Tizenkét művészt említ az ügyirat, köztük a Nyolcak több alapító tagját: Czigányt, Márffyt, Orbánt, Pórt, Tihanyit egy vendégművészüket: Vedrest, kívülük Ferenczy Bénit és Noémit, azután a kitűnő aktivista festőket, Uitzot, Nemes Lamperthot s még két művészt. Tehát a Nyolcak törzsgárdája néhány más, ma már klasszikus értékű művésszel együtt művésztelepet, iskolát akart alapítani. De a Tanácsköztársaság elbukott és vele a haladó művészek ügye is: Berény, a Nyolcak többi tagja, az aktivista képzőművészek stb. Az utóbbiak közül csupán Uitzot és Nemes Lamperthot említi ez az írás. 1919. októberi 7-én a Pesti Hírlap képzőművészeti rovata közli az alábbiakat: „. . Megindult művészeti oktatásunk is újra a régi jó mederben. Az Uitz—Lampérth-féle proletár iskolát és a Pór—• Vedres féle mesteriskolát elvitte az ördög..." A proletár iskola alatt a Proletár Képzőművészeti Műhelyt értette, mely 1919. május 12-én alakult, vezetői Uitz Béla, Nemes Lampérth József és Medgyessy Ferenc voltak. Tehát ezeket „elvitte az ördög!" És vajon mit hozott helyettük? Ugyancsak a most idézett újság közli, hogy megalakult a Magyar Képzőművészet Nemzeti Szövetsége, az elismert régi magyar mestereket választotta díszelnökeinek. (Köztük Benczúrt, Zalát stb.) Kétségtelen, hogy míg a Tanácsköztársaság bukását követő új kultúrpolitikának első ténykedése volt, hogy a feudal kapitalista Magyarország reprezentatív mestereit újból felemelje, addig mindent elkövetett, hogy a haladó eszmékért és a lényegre törő formai problémákért küzdőket visszautasítsa s ellenük az eljárást megindítsa. Ez utóbbi sors várt Berényre is. Berény Manó (az idősebb testvér) szóbeli közlése szí ríni Berényt letartóztatták, majd a Főkapitányságról Tersánszki Józsi Jenő segítségével menekült s ismerős matrózok Bécsbe juttatták. Ezt a közlést még más forrás nem erősítette meg. Viszont eredeti okmányok igazolják, hogy 1919. augusztus 14-én feljelentés érkezik ellene,

73 melyben vádolják, hogy Kun Bélával szoros kapcsolatot tartott, hogy „nagy kommunista" volt, s hogy felesége Bécsben tartózkodott, aki összeköttetést teremtett a bécsi kommunistákkal. Berénynek erre adott válaszát egy augusztus 24-én kelt rendőrségi jegyzőkönyvben találjuk: Kun Bélával nem tartott kapcsolatot, felesége még a Károlyi kormány alatt került a külügyminisztériumba, onnan a forradalom összeomlása előtt a bécsi magyar követségre. Hogy miért jelentette fel őt Hegedűs Pál Városmajor utca 32 sz. alatti lakos, azt Berény nem tudja — olvashatjuk a rendőrségi jegyzőkönyvben.

74