dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Bodnár Éva: In memoriam Ács Mihály (1894—1959)

ÁCS MIHÁLY (1894-1959) IN MEMÓRIÁM Közel két évtizeden keresztül szolgálta odaadó hűséggel, végtelen kötelességtudással a múzeumi ügyet. Magas, tiszteletet érdemlő alakja szinte oszlopként épült a képtár belső szerkezetébe. 1943-ban lépett a Fővárosi Képtár szolgálatába mint hivatalsegéd, majd mint tudományos segédmunkaerő dolgozott. 1953-tól a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának, 1957-től a Magyar Nemzeti Galériának volt kiváló raktárosa, a megbízhatóság, a pontosság mintaképe. Reggelenként legelső volt a múzeumban és majd mindig ő ment haza legkésőbben, jóformán egyetlen nap sem hiányzott. A múzeum gyűjteményeit, de elsősorban a festészeti anyagnak minden egyes darabját „testközelből" ismerte. A képek őre volt, a szó szoros értelmében. Bámulatos körültekintéssel, nagy gondossággal bonyolította le a képtár nagy anyagmozgatását s ezek között a legnagyobbat, a Magyar Nemzeti Galériába való átköltözést, s a majdnem hétezer festmény átszállítása jóformán teljesen sértetlenül történt. Nagyszerű szaktudással végezte a vidékre s hosszú külföldi utakra menő kiállítási anyag csomagolását. Elsőrangú támasza volt a képtár vezetőinek, munkatársainak és a magyar festészet alkotásaiból rendezett kiállítások kapcsán más múzeumok, intézmények dolgozóinak is. Amikor a fiatal muzeológusok a képtárba kerültek, a gyűjtemények anyagát igazán Ács bácsi segítségével tudták csak megismerni, aki mindig a legnagyobb szolgálatkészséggel sietett segítségükre. Soha nem lehetett hozzá olyan kéréssel fordulni, amit meg ne oldott volna és soha nem volt fáradt ahhoz, hogy a váratlan feladatokat ne a leggyorsabban, legpontosabban teljesítse A Magyar Nemzeti Galéria megalakulása idején nemcsak az anyag sértetlen átszállításában, hanem első állandó kiállításaink rendezésében és az Új Magyar Képtár tanulmányi gyűjteményének elhelyezésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Bár hirtelen jött súlyos betegsége miatt itt csak másfél évet dolgozhatott, Galériánk történetébe is beírta nevét. Ács bácsira mindig, mint a lelkiismeretesség, megbízhatóság és hivatásszeretet megtestesítőjére fogunk visszaemlékezni. Bodnár Éva