dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: A tánc motívuma Medgyessy Ferenc művészetében (1881—1958)

A] TÁNC MOTÍVUMA MEDGYESSY FERENC MŰVÉSZETÉBEN ( 1 88 1— 1 958) Medgyessy Ferenc életműve az egyensúly és nyugalom érzésével ajándékozza meg azt, aki szellemi útravalóért művészetéhez fordul. Úgy rémlik, mintha egyéniségének alapvonása fejeződnék ki ezekben a belső kiegyensúlyozottságot sugárzó alkotásokban.

1 A Radnai-sírtmlék, a Lykasíremlék, a debreceni Déii Múzeum négy Heverő-]e -— a mester sok más szobra mellett — az egyensúly és békés szemlélődés megfogalmazásai szobrászatunkban. Álló alakjai alig-alig mozdulnak, oszlopszerűen tömör figuráit zárt, töretlen körvonalak jellemzik. Ha cselekvést, munkamozdulatot ábrázol, legtöbbször azt is egyfajta belső rend foglalja harmonikus egységbe, kirekesztve belőle minden drámaiságot. Magvető-jenek keze nyugodt méltósággal lendül, s még csata jelenetet ábrázoló Török-—magyar kút-]sx, is nélkülözi a harci jelenetek lázas mozgalmasságát. Petőfiszobrának magasba emelt jobbkarja, vagy Csokonaiemlékmű tervének romantikus lendületű, lobogó hajfürtű nő alakja kivétel; az egyiknél nyilván Petőfi forradalmi heve, a másiknál Csokonai preromantikus dinamizmusa tör át Medgyessy statikus nyugalmán. Ha ezek mellett még megemlítjük ifjúkori, szecessziós formaképzésű reliefjét, a Menekülők-et és a Hídépítők című domborművét, ezzel szinte teljesen kimerítettük mozgalmas, cselekvéssel telített alkotásainak sorát.

2 Medgyessy a maga nyugodt, egyensúlyozott formákat kedvelő életmüvével nem egyedülálló jelenség századunk szobrászatában. A XX. század nagy szobrászai közül — itthon és külföldön egyaránt — a legjelentősebb mesterek tesznek hitet, Medgyessyhez hasonlóan, a statikus megoldások mellett. A francia Maillol és Despiau, épp úgy, mint a német Hildebrand, minden érzelmi túlzástól és fölösleges gesztustól megtisztult művészi törekvések megvalósítói. Medgyessy itthoni kortársai, Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp, Fémes Beck Vilmos, akik vele együtt az elsők között hirdetik hazánkban az új szobrászati stílust, szintén ebben az egyszerű és a túlfűtött drámaiság nyugtalan hangvételét elkerülő modorban szólalnak meg. Századunk nyugalmat és biztonságot sóvárgó lelkisége fejeződik ki tehát a legjobb mesterek alkotásaiban Európaszerte. Medgyessy, ez az őserejű magyar talentum, ugyanakkor, amikor tehetségének senkitől sem befolyásolt, legbensőbb hangjára figyel, rendkívül finom kultúrérzékenységéről is tanúbizonyságot tesz, életműve azonos ritmusú a kor vezető tehetségeinek törekvéseivel. Ha valaki aztán Medgyessy életörömet árasztó szobrainak szépségétől megérintve a mester írásbeli hagyatékát is lapozgatni kezdi, érdekes megfigyelést tehet. Egyéni zamatú, jóhumorú írásaiban Medgyessy a mozgalmasság problémája mellett tesz hitet, mintegy ellentmondva szobrainak. Önportré betűkkel című írásában ezekot mondja: ,,. . .amíg a legtöbb gyerek válogatás nélkül rajzol élő és élettelen tárgyakat, engem főképp a mozgó, futó, támadó és menekülő alakok érdekeltek inkább".

3 ,,Hogy miért lettem inkább szobrász, mint festő ?" — kérdi Száz rajz című rajz-albumának előszavában

4 — „Talán azért, mert amíg a festmény mozgást is ábrázolhat, addig a szobor jórészben csupa mozgásból áll. Ez pedig mindig magával ragadott. Minél vehemensebb, annál inkább. Egész az eksztázisig."

6 Az olvasottak után önkéntelenül felvetődik berniünk a kérdés, vajon teljesen eltűnt, feloldódott-e Medgyessy szobrainak méltóságteljes nyugalmában fantáziájának és érdeklődésének ez a komponense. Nem, táncábrázolásainak egész sora bizonyítja, hogy a dinamikus elv, amely mellett ily érdekes módon vall, gazdag életműve jónéhány alkotásának volt ihletője. 1912-ben mintázott Táncolók-ja pogány életörömet sugároz, a szép emberi test, a zene és a tánc ritmusának igézetét (Kat. 1.) (68. kép). A négy lány mozdulatának dallamos kapcsolódása, a fuvolás figurájának mozgást lezáró, nyugodt vertikálisa megejti a szemlélőt. A motívum — a tánc ütemére lendülő női test és a kísérőzenét szolgáltató fuvolás ifjú alakja — többször felbukkan még Medgyessy táncábrázolásainak sorában. Faun és nimfa című domborművének faunja szintén fuvoláján játszva gyönyörködik társnője táncában (Kat. 10.) (69. kép). A kis relief témaválasztásával és formaképzésével egyaránt mediterrán varázst áraszt. Egyike a mester legszubjektívebb vallomásainak: Medgyessy önmagát mintázta meg a fiatal faun görög ligeteket visszaálmodó alakjában. 1927ben háromalakos domborművén ismét a tánc mozgásproblémája foglalkoztatja (Kat. 2.) (71. kép). A művész valamennyi táncábrázolása közül ez az a mű, amely a legerőteljesebben igazolja Medgyessy idézett vallomását. Ez a relief valóban a minden gátat elsöprő dinamizmust fejezi ki, a mozgás vad örömének eksztázisát. A hármas tagozódása kompozíció két szélső figurája lágy ívben hajlik a mű középtengelyét alkotó harmadik táncos felé. Különösen kifejező a jobboldali mezítelen férfialak, amely kiválóan érzékelteti a tánc féktelen mámorát, anélkül hogy a mozdulat nyers bája varázsát vesztené. Ismerjük a mű rajzvázlatát is, mely Medgyessy egyik legjobb rajza.