dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Bodnár Éva: Néhány reformkori új szerzeményünk

A festmény a századeleji klasszicista portréfestészet jegyében fogant, Hesz János még a XVIII. század végén kezdte meg Bécsben tanulmányait, Hubert Maurer akadémiai tanár növendékeként. 1794-ben az Akadémián díjat is nyert, klasszikus tárgyú és megjolonítésű művéért, Priámus elkéri Achillestől Hector holttestét. A Tudományos Gyűjtemény is „képei akadémiai klasszikaságát" emeli ki.

2 Későbbi vallásos témájú festményein és nagyméretű oltárképeiben az olasz manierizmus hatása érezhető. Kazinczy Ferenc megjegyzi levelében az esztergomi oltárképről írottakban, hogy Heszre ,,az olasz iskola hősein kívül az erővel eltölt Rubens hatott".

3 Ezen az egészen más témájú művén, Kováts János portréján akár az olasz iskola, akár Rubens hatását túlzás volna keresni. Kétségtelenül egy jeles, a XVIII—XIX. század fordulóján élő művész jól jellemzett, nyugodt megfogalmazású alkotása, melyben a klasszikus hűvösségen átdereng az ábrázolt iránti elismerése, rokonszenve. — Fusz János arcképén, mely egy évvel korábbi Kováts Jánosénál, szintén az életteli megjelenítés ragad meg és a művésznek kitűnő emberábrázoló készségét érezteti. Sokkal puhább modellálású Károlyi József arcképe, melynek keletkozési idejét nem tudjuk, lehet, hogy későbbi munkája, de ez a lágyság a pasztelltochnikának is betudható. Ha összehasonlítjuk gyűjteményünkben és a Történeti Képcsarnokban látott Hesz képeket, a részletekben egyező megoldásokat találhatunk. Például a Képtárunkban levő Szent Család hátterét ugyanúgy függönyszerűen jobboldalra kötött zöld drapériával zárja le, mint a két évvel később festett Kováts János portrén. Ez az új szerzeményünk több szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban örvendetes, hogy Hesz János Mihálynak eddig ismeretlen arcképe került múzeumunkba, és hogy e mesternek, akinek úgyis kevéssé ismerjük arcképfestői tevékenységét, ezzel az arcképpel is bővült oeuvreje. Másrészt figyelemre méltó az a kultúrtörténeti szempontból érdekes körülmény, amely Hesz János Mihály ós Kováts János kapcsolatára világít, a századeleji Bécsben élő magyarok egymásközötti viszonyára. Nemzeti képzőművészetünk megújhodása idejére ez is jellemző adalék. Kováts János (1764—-1834) előbb magyar főúri családoknál nevelő, majd I. Ferenc meghívására a bécsi udvarban a magyar nyelv ós irodalom tanítója volt. Jótékony célokra rengeteget áldozott, többek között az egri kórházra és szegények intézetére hagyta vagyonát, alapítványt tett az egri bölcselet és jogtudományi hallgatók részére, az eperjesi görögkatolikus egyház könyvtárát 1200 váltó ós 5000 pengő forint alapítvánnyal létesítette. A Magyar Tudományos Akadémia alaptőkéjéhez is 1000 forinttal járult hozzá. Áldozatkészségét avval a néhány sorral jellemezhetjük legjobban, mely Egerben levő portréján az oszlopra írva így olvasható: „Szép meghalni Hazáin! érted: vagyis élni sokáig, hasznos Tettekkel, holtig adózni neked."

4 A szintén egri születésű Hesz csak négy évvel volt fiatalabb Kováts Jánosnál. Feltehető, hogy már gyermekkorukban Egerben ismerték egymást, de ha csupán Bécsben találkoztak is, bizonyára omlegették közös szülővárosukat, melyet mindketten szerettek. Hesz a neve mellett szinte állandó jelzőként használta az Agriensis megjelölést. „Prof. Hesz Mihály, Egri fi, ki velem mindig magyarul szólla" —• írja Kazinczy is 1816-ban egyik levelében. — Szülővárosa iránti érzését adományaival Kováts is ugyancsak megmutatta. Az Egri Képtárban levő már említett képmásának a hátlapjára a következő ajánló szöveget íratta: „Érsek Eger Városa Nemes Tanátsának Érdemes Közönségének, Kedves Hazánkfiainak Örök Emlékezetül Képemet Életemnek 68-ik esztendejében, születésem napján, augusztus 25-én, 1832-dikben kedveskedem. Kováts János mp. Austriának Fő Városából, Bétsből." Feltehető az is, hogy Kováts és Hesz között szó került Hesz Jánosnak arról a tervezetéről, amelyet 1820-ban, a portréfestésóvel egy esztendőben, terjesztett be a nádornak, ahol Magyar Képzőművészeti Akadémia felállítását szorgalmazza.

5 Hesz e nemzeti közművelődést elősegítő tervéhez a bécsi és prágai akadémiákat veszi példaképnek. Azt reméli, hogy a mágnásokat és gazdag polgárokat alapítványok tevésére serkenti, az államot pedig arra, hogy Pesten vagy Budán az intézet céljára épületet adjon. Hesz szívesen vállalta volna a főiskola vezetését is, bár neki, mint a nádorhoz intézett felterjesztésében írja, Bécsbon gazdag jövedelme van, mégis előbbre helyezné azt a kitüntető feladatot, hogy a művészet terén hazájának szolgáljon. Sajnos a Képzőművészeti Akadémia létesítésének terve nem keltett kellő visszhangot. Valószínű, hogy Kováts, a bőkezű mecénás, jó magyar hazafi támogatta Hesznek ezt a tervét. He.3z János Mihály csak ritkán jött látogatóba Magyarországra, élete végéig Bécsben élt, de otthona a magyar ifjak előtt mindig nyitva állt. A múlt század elején Bécsben tanuló festők gyakran felkeresték, sőt néhányan egyideig tanítványai is voltak: Balkay Pál, Nagy Sámuel, Kiss Sámuel, Marczinkay Elek, Wándza Mihály. Az irodalom Miklóssy József nevét nem említi tanítványai között, de éppen Kováts János portréjának alapján tételezhetjük fel, hogy Hesz Miklóssy val is érintkezett. Miklóssy (1792—1841) a szlovinkai születésű szegény parasztfiúból lett krasznibródi bazilita barát, mint a görögkatolikus egyház kántora került Bécsbe 1814-ben.

6 Hivatali teendői mellett az Akadémiára is beiratkozott. Akadémiai oklevelét 1823-ból ismerjük. Tehát mikor egy évvel tanulmányai befejezése után Kováts János arcképét festi, még pályája kezdetén álló festő. Elképzelhető, hogy segítségül veszi Hesz János útmutatásait, aki akkor már ismert, köztiszteletben álló művész, a bécsi Mérnöki Akadémia rajztanára volt. Miklóssy ábrázolása a főalak beállításában és a háttér megfestésében tér el Hesz művé-