dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)
A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban
JEGYZETEK 1 Divald Kornél: Eperjes templomai. Adatok Eombauer János festőről. Budapest, Singer és Wolfner kiadása. 1904. 83—84. old. * Rombauer életének azt az epizódját, amelyet A. P. Mjuller elmond „Idegen művészek élete Oroszországban" című könyvében (Akadémia, 1927. 118—120. old.1, a szerző annak példájaként ismerteti, hogy milyen laza erkölcsök uralkodtak a művészek köreiben. Az ismertetett események 1808-ban zajlottak le. Anyagát A. P. Mjuller az N. P. Szobkó iratokból merítette (Szaltikov-Scsedrin könyvtár kéziratosztálya. Szobkó iratok, 568/18). A Brigitta Glovackaja nevű lengyel leány egy bizonyos Vikovszkaja grófnő szolgálatában állott. A grófnő baráti kapcsolatot tartott fenn Rombauer háziurával. Rombauernek alkalma nyílott megismerni a leányt, aki megtetszett neki. „Ravasz viselkedésével és csalással — irta a leány I. Sándor cárhoz intézett kérvényében •— megfosztott erényességemtől, házassággal áltatott, istenre esküdött és mindenféle ígéretekkel ámított, azonban most, amikor megmutatkoznak aljasságának következményei és anya leszek, megszegi esküjét, s vonakodik házasságra lépni velem." Glovackaja kéri a császártól annak sürgetését, „hogy Rombauer festőművész teljesítse ígéretét és megkösse a házasságot." A kérvényt a leány 1808 január 21-én irta alá, s a császárnak április tizennyolcadikán terjesztették elő. Ugyanezen esztendő július 12-én keltezett a „legmagasabb rendelkezés", mely arra szólítja fel Rombauert, hogy igyekezzék kielégíteni a kérvényező követeléseit. Azonban a művész nem adta be a derekát. A következőket írta Lopuhinnak, aki megküldte neki, a Sándor által hozott határozatot: „Bár neki (Glovackajanak) nincsen joga arra, hogy igényeket támasszon velem szemben, engedelmeskedtem fenséged jóindulatú, emberbaráti tanácsának, s kijelentettem neki, hajlandó vagyok tőle átvenni az ártatlan kisdedet és vállalni annak nevelését, vagy pedig a gyermek eltartására évenként százötven rubelt fizetni neki mindaddig, amíg a gyermeket iskolába nem lehet adni. Minthogy Glovackaja panasztétele alapján többet remél elérni, még habozik, hogy lemondjon-e az előnyökről és aláírja-e az egyezséget, azonban énnekem nincsen módomban neki több segélyt nyújtani és nem is érzem ezt kötelességemnek, ezért merészkedem a legalázatosabban kérni fenségedet, hogy igazságot sz lgáltatva közvetítsen közöttünk. P.V. Lopuhin magához hívatta Rombauert, s nyilvánvalóan rábeszélte, hogy vegye el a lengyel leányt. A művész még ekkor sem adta meg magát. Ezekután Lopuhin írt Bakuhinnak, hogy ellenőrizze, teljesíti-e Rombauer Glovackaja kérését. Azonban Rombauer mindvégig kitartott álláspontja mellett és nem nősült meg, hanem megadta neki azt az anyagi segítséget, amit kezdetben ajánlott. A. P. Mjuller kijegyzéseiben nem idézi azt a Szobkó levelezésében található utalást, hogy Rombauer pozícióját bizonyos mértékben erősítette az általa segítségül hivott, Szuhaverov nevű zászlós tanúvallomása is. Rombauer erkölcsi magatartásának jellemzésére megemlítjük a levelezésnek arra való utalását, hogy valamivel később a művész Pétervárott feleségül vett egy bizonyos Amália Baumannt, akit magával vitt hazájába, s akivel jó házasságban élt egészen az asszony haláláig. Érdekes ezeknek az iratoknak egy olyan részlete is, amelyik nem keltette fel A. P. Mjuller érdeklődését. Kérvényben Glovackaja Rombauert (BomBoert) „a magyarok közül való" festőnek nevezi, ami kétségtelenül azt bizonyítja, hogy maga a művész magyarnak tartotta magát, hiszen ellenkező esetben ugyanolyan könnyen nevezhette volna magát németnek vagy T szlováknak is. 3 Rombauernak ez az öt munkája: Feszler Ignác arcképe (Divald Kornél: 1. m. 86 —87. old.), /. Sándor portréja (87. old.) és „Krisztus feltámadása", Csartorizsszkij herceg számára festett kép (88. old.). 4 Prokop Toman: Novy Slovnik. Praha, sine dat. repród. 26—27. 369 old. Karol Vaculik: Umenie XIX. storoMa na Slovensku. Bratislava. Tvar. 1952. Steinhübel Sámuel 1804-ben festett, a Kassai Tájmúzeumban Őrzött portréjára és Rombauer fiatal nőt ábrázoló, 1826-ban festett (a bratislavai Népi Galériában őrzött) képére vonatkozó szöveget lásd Vaculik könyvében 11., 12. oldalon, jegyzetet 113. oldalon. Reprodukciók 2. és 3. képtáblán. Vaculik 11. és 112. old.) Bombauert a cár udvari festőjének nevezi. 6 Divald: i. m. 98. old. * Uo. 83. és a következő oldalakon. 7 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. 132. old. 8 Uo. 113. tábla. 9 Divald: i. m. 82. old. 10 Lyka Károly: Künstlerlexikon Thieme-Becker, XXVIII. 555. old. Vaculik: i. m. 112. old. 11 Garas Klára, i. m. 255. old. 12 Uo. 13 Lásd 4. sz. jegyzetet. 11 A múzeum a képre vonatkozóan a következőket közli: A festmény címe „A parkban", mérete 86,5 x 67,5 (régi lelt. szám: 125, új — Zs 729). A kép a Népművelési Intézet művészeti gyűjteményéből került át a múzeumba 1924-ben. Jobboldalt lent aláírás és évszám: Eombauer 1805. Leltári leírás: A kép közepén, egy kerti ösvényen fiatal nő látható, csipkés gallérú piros ruhában, széles karimájú, szalagokkal díszített fehér kalappal; a kalap felett hímzéssel szegett fehér sál. Jobbkezében nyíl, amellyel valamit belekarcol egy fa kérgébe. A kép terének mélyében kerek filagória, amelyből két vörös egyenruhás tiszt néz ki távcsövön keresztül. A távolban hegyek és víztükör. A képen orosz típusú nőt látunk. Megfestése tekintetében a kép lélektelen iparosmunka. 15 Vaculik, i. m. 112. old. 16 Az „Iljinszkij házaspár" portréival kapcsolatban nem minden kérdés tisztázott. A Zsitomiri Múzeumban még ma is őrzik azt a két portrét, amelyről az 1931. évi útmutató beszélt. Az útmutató gróf Eleonóra Iljinszkaja 1808-ban (?) festett, s Litvinov tábornok 1812-ben festett portréjáról tett említést. A múzeum leltárában Iljinszkaja portréját ma egyszerűen mint „női portrét" tartják számon, 1812-es keltezéssel. A másik képnek, Litvinov tábornok arcképének hátsó oldalára felragasztott cédulán a következő felírás olvasható: „S. E. M. le Général de Litvinov, Gouverneur de Podolie, mari de Mme la Comtesse Antoinette Eleonore llinska de la Galerie du Chateau Romanof. Mindkét portré keltezése 1812." 1 Zsitomiri Volhiniai Tájmúzeum. Providnik po huduzsnomu viddimu Mnseja (ukrán szöveg). 18 „Szevernaja Pocsta". lslO. 92. szám, szept. 17. 18 L. Grosszman: „Puskin". A „Nagy emberek élete" c. sorozat. Moszkva, 1939. 336—339. old. 80 A levélnek (vagyis a levél piszkozatának) szövegét több ízben publikál" ták, így például a „Puskin levelei" cimű kiadványban (1906. I. II. szerk. Szajanov) és a TASZSZ Akadémiai kiadványban is. 21 Puskin és kortársai. II. köt. 357. old. 22 „A XVIII—XIX. századi jobbágyrendszer korszakából" címmel rendezett kiállítás katalógusa. Moszkva, 1926. Szerk. J. V. Gautier és N. B. Baklanov. 128. old. (Tanulmány szövegében nem található 22, jegyzetre utaló szám. Ford. megj.) 23 Busszkaja Sztarina. 1891. augusztus, X. rész. 405. old. 24 Petrovics Elek: Magyar mesterművek. Budapest, 1936. 104. old. 26 Divald Kornél: i. m. 86. old. 2 * V. J. Adarjukov: Ivan Vasziljevics Csesszkij képmetsző. „Novaja Moszkva 1829." I. V. Csesszkij szül. 1777-ben (Kondakov és Petrov — 1782) megh. 1848. A művészeti Akadémián 1791-től kezdve tanult, 1800-ban, a Gatcsinát ábrázoló művéért, amelyet fivére Kozma Csesszkij felügyelete alatt készített, megkapta a „naznacsennij" címet. 1807-ben Gaspard Poussin tájképe után készített metszetért akadémikusnak nevezték ki. 1816-ban készítette a pétervári börzét ábrázoló nagyméretű lapját. 1817-ben Claude Lorrain Napfelkelte c. képe után készített metszetet. Mint illusztrátor és könyvgrafikus is dolgozott. „I. V. Csesszkij harminc kiváló orosz személyiség metszetportréját készítette el, többek között egész sor író portréját is. (K. N. Batyuskov, I. E. Bogdanovics, G. B. Gyerzsavin, M. M. Dmitrijev, V. A. Zsukovszkij, I. A. Krilov, V. M. Olin, M. M. Heraszkov). A metszetportréin megörökített egyházi személyiségek közé tartozott a híres Platon metropolita, Mihail metropolita, Peofan Prokopovics. Azonkívül metszetportrékat készített az 1812. évi honvédő háború egész sor hőséről, így például Szeszlavin és Figner partizánokról is. Mimién metszetportréja szép kivitelezésű, s néhány közülük, így például a színész Gebhardt, Olin, Szeszlavin és Figner képmása csak kevés példányban maradt meg." 27 D. A. Rovinszkij: Orosz metszetportrék teljes lexikona. I. köt. 477. old. (Tanulmány orosz szövegében is 21. jegyzet után, Ford. megj.) 26 Lazarev (Jakimi Jakim Lazarevics (Ivan Lazarevics öccse) 1744-ben született, s meghalt 1826-ban. 1818-ig a Lazarev-féle Keleti Nyelvek Intézetének gondnoka volt. Tropinyin által festett portréja szerepelt a Tavricseszkij Falotában rendezett 1905. évi kiállításon (122. sz.). Mindkét fivér jelentős szerepet játszott az orosz és az örmény nép művelődésének és kulturális kapcsolatainak történetében. 29 Gróf Alekszej Alekszejevics Bobrinszkij (1800—1868) a lovasgárdista ezredben szolgált, s 1828-ban, mint lovaskapitány ment nyugdíjba. 1832-től kezdve a pénzügyminisztérium szolgálatában állott. Később istállómester lett s több érdemrendet kapott, ezek között a Fehér Sas érdemrendet is. Életének utolsó éveiben mezőgazdasággal foglalkozott, többféle tökéletesítést vezetett be, s mezőgazdasági gépeket talált fel. Kijevben felállították emlékművét „Gróf A. A. Bobrinszki hasznos tevékenységének emlékére" felírással.
