dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban

zeumban őrzött, 54 X 81 cm-es képen Hotkóczy Csáky Emánuel angolparkját ábrázoló 24 (4 sorban soronként 6) kis tájképkompozíció helyezkedik el (1. kép). Ennek a munkának rendkívül primitív a művészi problémafelvetése, a lineáris és levegőperspektíva, a tér érzékeltetése igen korlátolt szerepet játszik, igen sok motívum egyszerű szimmetriára épül fel; a művész alapjában véve teljesen alárendelte akaratát megbízójának, aki birtoka szépségeinek megörökítését kívánta meg tőle. Igen valószínű, hogy az itt ismertetett, Csáky gróf birtokán festett képpel kapcsolatba kell hoznunk Rombauer „Férfi a parkban" című képét, melynek reprodukcióját volt szíves Milan elvtárs, a kassai tájmúzeum képtárának munkatársa megküldeni (2. kép). Ez a kép azért érdekelt engem, mert egyes csehszlovák forrásmunkák Kazinczy portréjának nevezték. Később a képtár elutasította ezt a felfogást, s már régebbi igazgatója, Keszegi is „a Csáky család egyik képviselőjének" ábrázolását látta benne. Úgy véljük, hogy a budapesti és a kassai kép összehasonlítása módot ad e feltevés megerősítésére, •— a múzsák szentélye, amelyet a kassai képtár festményének baloldalán látunk, erősen emlékeztet a fentebb említett budapesti kép 7. számú tájábrázolásának kerek f ilagóriájára. Kérdéses még egy kép besorolása. Az Ukrán Művészet Múzeumában, Kijevben őrzik Rombauer egyik aláírással jelzett képét, mely egy parkban álló fiatal nőt ábrázol aki nyíllal feliratot karcol be egy fa kérgébe (3. kép). E kép hátterében szintén egy hasonló filagória átható, oszlopokon nyugvó kupolával. A múzeum közlése szerint a kép 1805-ben készült. Ebben az időben Rombauer még nem volt Oroszországban, de lehetséges, hogy korábbi munkájának példájaként magával vitte hazájában készített legutolsó műveinek egyikét. Mind a három kép igen alacsony színvonalú, primitív iparosmunka.

14 1806-ban Rombauer Oroszországba utazott. A magyar ós szlovák forrásművek egyaránt csak röviden közlik: Rombauert az Oroszországba hazatérő Iljinszkij gróf vitte magával. A gazdag főúr a művészt Bártfafürdőn (Bardcjov) ismerte meg.

16 Találtunk néhány utalást, amelyek megerősítik azt a feltevést, hogy gróf Iljinszkijre vonatkozó tájékoztatásokat Volhiniában (Volinyban) kell keresnünk, így például O. Z. Volcenburg több más értékes útbaigazítással együtt elmondotta a szerzőnek, hogy a zsitomiri múzeum 1931. évi útmutatója megemlíti Leonora Iljinszkaja grófnő portréját, N. Rombauer (orosz szövegben is N. Rombauer. Ford. megjegyzése) 1808-as portréját, mely a múzeumba az Iljinszkij grófok „Romanovka" nevű birtokáról került.

16-17 A helybeli, többek között az Osztrog városi lakosokhoz intézett tudakozódás eredményeként (I. V. Novickijnek, az Archaeologiai Társaság tagjának tájékoztatása alapján) megállapítottuk, hogy az első Iljinszkij grófoknak (akik a címet az 1770—1780-as evekben kapták), nagy kiterjedésű birtokaik voltak Volinyban. A kapott tájékoztatásokból kiindulva több mint valószínűnek tartjuk, hogy a grófi család minket érdeklő tagja: Joszif (Avguszt) Ivanovics Iljinszkij (1760—1844), aki később oroszországi szenátor lett, a Szent András rend és az I. osztályú Vlagyimir rend lovagja volt, s nagy birtokokat kapott, amelyeket II. Katalin kobzott el a híres Ferzen gróftól. Számos rendelkezésünkre álló adat megerősíti ezt a feltevést. Valószínű, hogy Iljinszkij gróf azért mutatott érdeklődést Rombauer iránt, mert azt remélte, hogy a művész sikereket érhet el Pétervárott, mint az előkelő társaság portréfestője. Hitelt érdemlő utalásokat találtunk arra vonatkozóan, hogy Rombauer nemcsak Leonora Iljinszkaja arcképét, hanem a gróf portréját is megfestette. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor festette meg az Iljinszkij házaspár portréit, ugyanabban az időben, vagy pedig különböző években. Azonban a „Szevernaja Pocsta" 1810. évfolyamában közleményt találunk arra vonatkozóan, hogy 1810 szeptember 1-ón a Császári Művészeti Akadémián ünnepélyesen egybegyűlteknek „bemutatták a festőművésznek ott kiállított munkáit". A kiállítás III. számú részében (az ismeretlen művészek munkái között) bemutatták Uvarova asszony, Szesztrencevics római katolikus metropolita és Iljinszkij gróf Rombauer által festett portréit.

18 Tehát azt látjuk, hogy a még ismeretlen fiatal művész az „északi Palmirába" való megérkezése után rögtön egész sor „magasállású személytől" kap megbízást. Nem kétséges, hogy ezt pártfogója ajánlásának köszönhette. Úgy látszik, hogy a fent említett három portré közül egyik sem maradt meg. Azonban M. F. Uvarova arcképének reprodukciója megtalálható a „Sztarie gödi" 1908-as évfolyamának július—szeptemberi számában, a 480—481. oldalon, N. N. Vrangel báró cikkének illusztrációjaként. Már a reprodukcióból is látható, hogy 1804— 1806-os munkáihoz hasonlítva egészen új törekvések nyilatkoznak meg a művész alkotó munkásságában: igyekszik visszaadni (és nem sikertelenül) a modell finom mozdulatát, az arcon alig észrevehetően átsuhanó huncut mosolyt, a kissé oldalra vetett pillantást. A részletek kidolgozását, a sál alatt alig jelzett karoknak és a sál szegélymintájának megfestését a művész jó érzékkel rendeli alá az általános feladatnak. Ha helyes az N. N. Vrangel cikkében megadott évszám, úgy ez a portré Rombauer oroszországi tartózkodásának első évében készült, s csak csodálkozni tudunk azon, hogy a Pétervárott dolgozó művész mindjárt kezdetben mennyivel igényesebbé vált munkájában, s hogy az igényességének megfelelő képességek is megvoltak benne. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Oroszországban éppen úgy, mint később Magyarországon, Rombauer mindig egyenetlen színvonalú művész maradt. Nem csekély számban találunk életművében olyan munkákat, amelyeknél az előkelő, de kevéssé hozzáértő megrendelő ízlését követi és kemé-