dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)

Telepy Katalin: Benczúr Gyula emlékkiállítása

BENCZÚR GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁSA A magyar festészet nagyjainak művészi öröksége az elmúlt 14 esztendőbon megrendezett emlékkiállításokon került a közönség elé, bemutatva egy-egy nagy mester életművén keresztül a művészetéből leszűrhető tanulságokat. Munkácsy, Paál, Székely, Lötz stb. emlékkiállítások után most XIX. sz-i festészetünk vezető gárdájának reprezentatív egyéniségéről emlékeztünk meg ; a Magyar Nemzeti Galéria Benczúr Gyula műveit nagyarányú tárlat keretében mutatta be. Művészettörténetünk e jellegzetes alakja a Felszabadulás utáni évek még kialakulatlan ideológiai kérdéseinek idején nem kaphatta meg azt a helyet, melyet tudása biztosít számára. 13 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérjenek a feltételek művészetének tárgyilagos vizsgálatára-. Az emlékkiállítás sikere Benczúr helyét tisztázta a magyar művészet történetében, pozitív értékeit követendő hagyományként állítva elénk. Ünnepélyes, reprezentatív megfogalmazású hatalmas történelmi festményeinek biztos szerkezetével, világos felépítésével, érthető előadásmódjával, nemes pátosszal ábrázolt alakjaival c műfajban egyedülálló eredményeket ért el. Jellemábrázoló készségét a sok bensőséges családi portré árulja el, míg mitológiai jeleneteinek derűs ragyogása az élet szeretetérc, értékelésére figyelmeztet. Nagyarányú kompozíciói fölényes kombinációs képességét, biztos technikai felkészültségét érzékeltetik, s valamennyi művének sajátsága a színdús anyagszerűség, festményeinek egyéni színt kölcsönöz. Mindezek mellett megérezzük a müncheni festő egykori tanárának Pilotynak kitörölhetetlen befolyását s az akadémiai szellemet, további korának, a feudal-burzsoázia mentalitásának béklyóit, melyekből gyakran nem sikerült szabadulnia, Az emlékkiállítás bőséges anyaga módot nyújtott arra, hogy műveit e felvetett gondolatok mellett is tanulmányozhassuk. A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria földszinti helyiségeinek egész sorát, 12 termet töltött meg. A két hatalmas mű : Yajk megkeresztelése ős Budavár visszavétele méreteiknél fogva az impozáns márvány aulában kapott helyet. A tágas belső tér márvány pompája egyrészt lritűnő keretül szolgált, másrészt kellő távlatot adott. A kiállítási termek sorát Benczúr korai műveit bemutató emlékanyaggal kezdtük meg. Benczúrnak a müncheni Akadémián töltött évei s kassai tartózkodása alatt készült portréi bizonyítják korán megnyilatkozó képességeit a portréfestés területén. Szüleiről, testvéreiről, különösen Etelka nővéréről készült ábrázolások még biedermeier reminiszcenciák nyomait viselik, feltűnő azonban a komoly, szinte megilletődött bensőség, mely e korai művek sajátja. Az első terem néhány képét a Pozsonyi Képtár s a Kassai Galéria bocsátotta rendelkezésünkre. A Balatoni halásztragédia a múlt század közepének népszerű népdal- és népszínmű stílusában fogant, és egyedülálló oeuvre-jében mint népies genre kép — jelentőségét az adja meg, hogy e festmény tette lehetővé továbbjutását, felvételét Kari v. Piloty osztályára a müncheni Akadémián. Itt már rátalál igazi hangjára, s megfesti első nagysikerű művét 1866-ban, Hunyadi László búcsúját. A kompozíció fogalmazásának keresgélő fázisait egyik szép vázlat mutatta be, A korai művek között megtaláljuk a Szinyeivel egyazon modellről festett Üdve-alvó női aktot. A közös műterem, melyet Piloty tanácsára együtt bérelt a két tehetséges fiatal magyar festő, alkalmat adott elmélyült művészi vitákra, s megteremtette a kölcsönhatás lehetőségét. így festett Szinyei a természet örök hódolója zárt térben komponált jeleneteket, s így fordult Benczúr, a reprezentatív történeti festészet kedvelője a természet felé. Bizonyításul Nő az erdőben, Fatörzs-tanulmány, Erdei tájkép című képeit állítottuk ki. E témakör vezetett át a második nagy terembe, ahol a domináns mű II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) volt, melyet a Bukaresti Képtár engedett át a kiállítás időtartamára, Benczúrnak ez a jelentős korai alkotása elkészülte után a román király tulajdonába került. A barokkos felfogású kompozíció a magyar nép egyik szeretett nemzeti hősének életéből választott jelenet, s Benczúr szabadságérzelmeinek eszmei hordozója. Az ugyanitt kiállított Vajk megkeresztel ésének két egyazon megfogalmazású vázlata a, fontos szerephez juttatott tiltakozó pogányok csoportjaval, korai történelmi festményeinek közös érzelmű motívumára utal. A hat év múltán elkészült impozáns Vajk megkeresztelése már veszített erejéből eszmei tartalom tekintetében, s már az időközben megváltozott politikai mentalitás bélyegeit viseli. A rebellis gondolatok az ünnepélyes méltóság és felfokozott pompás anyagszerűség mellett most már 13 Nemzeti Galéria évkönyve 193