dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)
Jeszenszky Sándor: Szinyei Majálisa
De nemcsak a Majális karrierjéről számol be ez a tanulmány, hanem egyben képét adja a műízlés fej lődésének is. Volt idő, amikor a Majális hölgyeinek gyönyörű színes ruháiban csak rózsaszínű és fehér pacákat láttak, mikor a kritikus gyomorfájást kapott az élénk színektől, majd a „Faun és nimfa" elismerése után eltévelyedést, a tehetségek kiszikkadását látták a Majálisban. De meg kell vallani, hogy a leggáncsolóbb kritikák is érezték és elismerték, hogy egy nem mindennapi tehetséggel állanak szemben. A millenniumi felfedezés — mely csak a művészet, kritikusok és műértők szűk körére szorítkozott, a közönség még távol állott tőle — nagyjában felületes volt. Az akkoriban feltörő impresszionista irányzat — a maga támogatására és igazolására — előfutárát látta Szinyeiben, és mostoha mellőzését palzsként igyekezett használni ellenzőivel szemben. Az igazi siker az 1905. évi első gyűjteményes kiállításon következett be. A közönség elbűvölve állott Szinyei képei előtt, ós sehogy sem tudta megérteni, miként lehetett az, hogy ezek annak idején nem tetszettek. Azonban mind a közönség, mind a kritika érdeklődése ekkor elsősorban a millennium után festett jernyei tájképek felé fordult, és voltak olyanok, akik ezeket a Majális és társai elé helyezték. A „Lilaruhás nőt", a „Hintát", a Ruhaszárítást" és a többi korai képeket alig méltatták figyelemre. Századunk második évtizedében, különösen a müncheni és berlini kiállítások nyomán a német műkritika mint az impresszionizmus úttörő hősét ünnepelte Szinyeit. A múlt század utolsó negyedének művészettörténetét újra kell írni — mondták, és ebben benne volt az a szándék is, hogy a franciáktól megtagadhatják a kezdeményezés dicsőségét. Ez a túlzó felfogás az impresszionista divat hanyatlásával nem rántotta magával a Majális megbecsülését, sőt mindjobban megerősítette azt a véleményt, hogy a Majális az összes izmusokon felülemelkedő időtálló remekmű. Ez a megállapítás a Szinyei halála utáni évtizedek terjedelmes irodalmában alakult ki, melyben a francia műtörténészek is részt vesznek. A Majális festészeti ós stílusbeli kérdései lassanként tisztázódtak, s háttérbe szorultak a kép lelkiségének értékelése mellett. A Majális örök derűje, életöröme ragadta meg elsősorban korunkat ós ez volt a nagy változás után moszkvai sikerének is a titka.
