dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)

KÖNYVISMERTETÉS - Bodnár Éva: Kiss Lajos „Vásárhelyi Művészélet”

e típus minden nagyszerűségét belesürítette. Jellemábrázolása mélységesen magyar, kifejezésmódja férfiasan erőteljes, előadása egyszerű és tömör. Számos kedves részlet elevenedik meg Kiss bajos emlékezéseiben, hogy Tornyai hogyan öltöztette fel Rudnay Gyulát a szegedi színtársulattól kölcsönzött kurucöltözékbe, arra való hivatkozással, hogy Rudnay „szép alakjáról és átérzett magatartásáról a festés könnyebben megy". — Tornyai tájképeinek hosszéi sorát is részben ezekbon az években festette : Toldi Miklós lova (vagy Bús magvai- sors, Önéletrajz címen), Gémeskút délibábba] (9!). kép). (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum), hogy csak a két legkiválóbbat említsem a sok közül. — Endre Béla szelíd, lírai egyénisége is ezekben az esztendőkbon teljesedett ki. Leszámolás, Bölcső mellett (102. kép), A kis halott siratása, Szomorú Rozika (MagyarNemzeti Galéria) című műveiben a drámai hév, a feszült hangulat tompított éllel, nemes mértéktartással jelentkezik. Tájképeiben Tornyaiéval rokon tájszemlélete tükröződik, a puszta legjellemzőbb vonásait, a látóhatár messzeségét, az alföldi táj óriási távlatait festette ő is. — Rudnay Gyula ezekben az esztendőkben ismerte meg közvetlen közelről az Alföld világért. A hegyvidéki és nagyvárosi levegő után művészetére, történelmi ihletettségű felfogására mély benyomást gyakorolt ez a szemlélet, ez a fojtott indulatokkal terhes, paraszti környezet. (101. kép). Itt készült művei: Kala János öreg betyárról, a Táncolók, vagy tájképei jellegzetes darabjai oeuvre-jenek. Mindhárman: Tornyai, Endre Béla, Rudnay a vásárhelyi parasztság életének legbensőbb tartalmát, környezetének legmaradandóbb vonásait örökítették meg. Tudatosan is a magyar festészet továbbfejlesztésére szánták életüket és műveikben mind határozottabban keresték a művészi kifejezés népi nemzeti nyelvét. Művészetük „felmenőágon" Munkácsyhoz kapcsolódik, annak továbbfejlesztése, a nemzet i festészet sajátosan magyar nyelvének új szókinccsel való gazdagítása legfőbb érdemük. Ez világlik ki megdönthetetlen hitelességgel Kiss Lajos írásából, melyről méltán idézhetjük Pogány Ö. Gábor sorait, hogy „a romlatlan magyar beszéd találkozott az alföldi festészet egészséges kolorit jávai, nemzeti művészetünk klasszikus elemeivel." Kiss Lajos könyvét Pogány Ö. Gábor tízoldalas előszava „A vásárhelyiek példája" címen teszi teljessé. Mélyenszántó tanulmánya Kiss Lajos művének fontosságát és az alföldi művészet jelentőségét méltatja. Rámutat művészettörténeti irodalmunk helyes irányára, hogy egy-egy ilyesfajta memoárszerű, forrásjellegű, gazdag dokumentatív anyag kiadása- mennyire szükséges és hasznos, sokkal fontosaid), mint a sokszor nagyképű hipotéziseké, szintéziseké, melyek legfeljebb felvetik, de nem oldják meg a kérdéseket. Hangsúlyozza, hogy nemzeti hagyományainkban az alföldi festészetet méltó helyére kell állítani. Pogány Ö. Gábor érzékletes, színes, gondolatébresztő írásműve méltó bevezetése Kiss Lajos munkájának. Mindkettő szakirodalmunk gazdagodását jelent i. A könyvet 64 egész oldalas és 38 szöveg közötti, sajnos, meglehetősen szürke kép illusztrálja, gyűjtése és válogatása Bényi Lászlót dicséri. Bodnár Éva