dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
Székely Zoltán: Derkovits Gyula a Magyar Nemzeti Galériában
Pedig ellenkezőleg. A dadaisták és a többiek az integer valóságot szétszabdalták és alkatelemeit illogikusan dobálták újra össze ; az így nyert kaotikus valaminek önálló tárgyi létet tulajdonítottak. 81 Derkovits viszont, mint aki bosszú szomjazás után végre tiszta forrásra lelt és vad mohósággal kezd inni, úgy rendezi képpé és formálja maximálisan érzékletessé a konyhaasztal tárgyait, hogy megőrzi az integer valóság dolgainak szerves, logikus kapcsolatát. A legalul levő rajzpapírra odafesti az asztallap faerezetét, az asztalkendőt szitavászonból, a tányért, a csomagolópapírt, a yoghurtos üveget s az órát papírból vágja ki, ahol kell celofánnal vonja be ; a kést s az óra fémrészét és a hal fémhatását ezüstpapírral jelzi és fokozza, ; a füstölt hering bőrének aranyló fényét arany porfestékkel érzékelteti. 82 Mindez s a felrakott festékszinek nagy igyekezettel, sikerrel szolgálják a verisztikus hatást. Az így nyert művet képpé a rálátásos, síkban tartott, realisztikus, szép kompozíció teszi. Az egymáson fekvő tárgyak térbelisége ugyancsak érződik. Ezen a képen nyers, kiélezett megfogalmazásban megtalálható Derkovits későbbi stílusának minden erénye és jellegzetessége : 1. A megkapó, tömör kompozíció, 2. a monumentális volta mellett is valószerű formaképzés, 3. a síkhoz igazodó, a tartalommal összefüggő, egyszerűségében is gazdag színharmónia, 4. a reális tér, a harmadik dimenzió éreztetése a képsík áttörése nélkül. Mesterünk rendkívüli tehetségére vall, hogy — eddigi eredményeinek felhasználásával — a nagy rátalálást követően hamarosan érett, immár önálló alkotásokkal jelentkezik. Ezek közül való gyűjteményünk két 1930-ban festett újszerzeménye : a Végzés és a Halkereskedő. A Végzés 83 (II. színes melléklet.) drámai helyzetkép és egyben Derkovits tragikus sorsának költői kifejezése. A festő nem tud lakbért fizetni és megkapja a kilakoltatással fenyegetőző bírósági végzést ; az ablaknál olvassa, s aggódva néz rá felesége. Arcuk döbbenetének jelentését két diszkréten megjelenő szimbólum adja : a végzés ablakpárkányon heverő másik példányán egy darab kenyér ... a szemközti tűzfalon lopakodó macska árnyéka, amint a fal peremén lévő madár olkapására készül ... A mindennapi kenyeret s a művészetet elragadni készülő végzés és végzet : a, kérlelhetetlen hatalom. A szűkszavú kompozíció nem mond a tárgyról kelleténél sem többet, sem kevesebbet, a lényegről beszél. A festményhez készült három kis vázlat kitűnően mutatja, miként alakul Derkovitsban a téma eszmei tartalmat hordozó tárggyá, s ez hogyan sűrűsödik tömör képi vízióvá. A vízfestékkel hevenyészve színezett első (51. kép) ceruzarajzon még mindkettőjük egész alakja, látszik és a környezet is tágterű, baloldalt a nyitott ajtón át a konyha is látható 84 (52. kép). A másodikon még mindig egészalakos a kompozíció, de a környezet már eltűnik, hogy a figyelem a képtárgyat közvetlenül tükröző mozzanatokra összpontosulhasson. 85 De a művész még ezt sem találja, elég koncentráltnak, s a lap hátlapján néhány gyors, halvány vonással máris megjelenik a végleges megoldás, ahol a maeskaárnyék is elnyeri a fejek hajtásával ellentétes irányú helyzetét. A képtárgynak a leglényegesebb elemekre való redukálása és azoknak premier plan-ba helyezett, merész metszésekkel hangsúlyozott kiemelése az önállósodás legkezdetén jelentkezik Derkovits művészetében és mint annak egyik legegyénibb kifejezési eszköze, mindvégig uralkodó szerepet tölt be. Ami a kompozíció belső szerkezetét illeti, ugyancsak egyik főerényét csillogtatja meg benne. Legcsekélyebb figyelemelterelő mozzanat nélküli síkkompozíciót hoz létre, céltudatos tömegelosztással és vonalvezetéssel, úgy, hogy a. valóság intenzív élményét adja. Szín- és forma-kontrasztokkal operál, anélkül, hogy az ellentétpárok stílustörést, stiláris ellentmondást okoznának. A kép síkját energikusan meghatározza a festő profiljának vöröses-barna- (az ing szürkéskék) tömör, sötét sziluettjével, amelyhez szinte hozzátapad felesége arcának (ruhája tört földbarna) frontális, zöldes-okkerrel árnyalt, viszonylag világos foltja, s a. valőrkülönbség elválasztó, térérzékeltető szerepet is játszik. Bár a nyitott ablakkal „kinyitja" a hátteret, egyszersmind be is zárja úgy, hogy a szemközti aranyokker tűzfal nagyobb részére rávetíti a háztető s a, macska tompazöld árnyékát és a fénynek csak annyi hatáskört enged, hogy kiemelje vele a tűzfal peremén levő barna madár sziluettjét és a darabka ultramarinkék eget a rózsaszín felhőfoszlányokkal. Fentről az előtérre is reflektálódik valami ebből a fényből, úgy, hogy végigsuhan az asszony arcán, a festő kezében levő végzésen és végül reflektorszerűon megvilágítja az ablakpárkányon a kép tartalmi fókuszát jelentő kenyérdarabot a végzés másik példányával. A nyitott ablakra is jut a fényből, s az ablakkeret vízszintesei az ablakpárkánnyal együtt a szoba, terét is jelzik. Ebből a rövid leírásból is látható, hogy Derkovits itt „hajmeresztő kötéltáncot" jár. Valamely átlagfestő kezében ebből az elgondolásból menthetetlenül szabvány, kontrasztos plein-air kép vált volna. Mesterünk stílusbiztonságát az is bizonyítja, hogy tévedésmentesen tudta, célját hogyan érheti el. Nem zuhant bele a stílustörés mélységébe, mint annyi kortársa ; műve nem vált sem hatásvadász plein-air képpé, sem elnagyolt síkdekorációvá. Eszmei mon-