dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
Farkas Zoltán: Képzőművészetünk és Európa
114. József Koszta (1804-1049): Fillette à la géranium. Koszta József (1804-1949): Muskátlis kislány. Már azért is, mert a németeket egy tekintetben csodálnom kell. Abban az öntudatban, amellyel művészetüket Európa elé tálalják. Ennek kitűnő szemléltetője egy legutóbb megjelent művészettörténetük, mely szerzője ismeretsége, olesó ára, képanyagának gazdagsága miatt óriási példányszámban terjedt el mindenfelé. Második kötetében majdnem kétszáz jókora oldalt és több mint kétszáz reprodukciót szentelt a legújabb kor képzőművészetének. Összeolvasztja benne a francia történetét a németével és teljesen egyenlő rangúakként tárgyalja, A gyanútlan és tájékozatlan olvasó azzal a tudattal élvezi könyvét, bogy a legújabb kor művészetének két nagy egymással egyenlőrangú szereplője volt, a francia és a német, mert hiszen a szerző a többi boldogtalanról csak lapidárisan, nem ritkán elítélő megjegyzésekben vagy pedig csak a szűkszavúi jegyzetekben emlékszik meg, sőt megelégszik azzal, hogy egy-egy művésznek nevét minden további nélkül csupán megemlítse. Ót már nem nyugtalanítja a sorrend kérdése : két jó művészet van a legújabb korban, a német és a francia, Csodálatraméltó elfogultság, mely arra vezeti, hogy egyszinten tárgyalja Feuerbaehot, Puvis de Chavannest, Cézannet, Slevogtot, Matisset, Peohsteint és így tovább. Mindenesetre tanulhatunk a német íróktól. Nem elfogultságot, de azt, hogy művészetünk érdekében propagandát kell kifejteni. Mert hogy kell, az nem kétséges. Ebből a szempontból majdnem ismeretlenek vagyunk Nyugaton. Szépművészeti Múzeumunk régi műkincseit ismerik legalább is a tudomány művelői. Erről a magyar és a külföldi irodalom gondoskodott, s az itt megforduló idegen látogatónak egy ideig legalább egy nem éppen olcsó tárgymutatót tudtunk kezébe adni. A modern magyar művészetről azonban csak drága, nagyméretű kiadványaink vannak, mert az egyetlen olcsó, kisméretű, francia nyelvű könyvecske régóta elfogyott. Most a Magyar Nemzeti Galériára sok egyéb feladatán kívül a propagálás feladata is hárul. Alighanem gondoskodnia kell egy olyan kisméretű és olesó kiadványról, mely végigvezeti a látogatót az újabbkori magyar művészeten. Tehát nemcsak tárgyin"). István Nagy (187:5- 1937): Ma mère (Vielle). 1919. Nagy István (1873 -1937): Anyám (öregasszony). 1919.