Sánta Ákos: Vadászfegyverek - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 4. (Budapest, 2018)
A VADÁSZPUSKÁK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA1 A 17-18. század folyamán a kézi lőfegyverek lassan kiszorították a vadászat hagyományos, úgynevezett hideg fegyvereit. Míg a hadviselésben a tűzfegyverek - ezen belül a kézi lőfegyverek - már korábban megjelentek, addig a vadászatban csak a 16. században kezdték el használni őket. Fejlődésük a 18. század végére érte el azt a fokot, amikor a tűzkészen is viselhető keréklakat, a kovás lakatszerkezet, valamint a huzagolás gyors és pontos lövés leadását tette lehetővé, ezért a század végére a lesvadászat, a cserkelés és a hajtások elengedhetetlen eszköze lett a vadászpuska. Emellett a vad veretése - karddal, lándzsával történő elejtése vagyis közelharcban való legyőzése megmaradt a bátor vadász ismérvének. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Vadászati Gyűjteménye nem rendelkezik a kézi lőfegyverek történetét bemutató teljes sorozattal, de a legtöbb egykor használt típus megtalálható a gyűjteményi anyagban. ELÖLTÖLTŐ LŐFEGYVEREK Korabeli ábrázolások és nyugat-európai vadászati múzeumokban őrzött kanócos elsútőszerkezettel szerelt díszes vadászpuskák bizonyítják, hogy az első kézi lőfegyver, amit vadászathoz használtak, a kanócos puska volt. Ezzel a fegyverrel csak álló vadra lehetett lőni. Időigényes újratöltése, pontatlansága, és ebből kifolyólag vadászati hatékonyságának alacsony szintje miatt széles körben nem terjedt el.2 Hazai használatáról vadászaton nincs adatunk. Sokkal jelentősebb és ismertebb a hadviselés területén betöltött szerepe. Kanócos puska nincs a gyűjteményünkben, a hiányt kölcsöndarabból pótoltuk. A fejlődés következő állomását jelentő keréklakatos puskákból csupán két darab van a gyűjteményben. Korszakalkotó lépést jelentett a kézi lőfegyverek történetében a 15. század végén kifejlesztett keréklakatos vagy dörzskerekes elsútőszerkezet. Ezzel a megoldással a kézi lőfegyverek könnyen kezelhetővé váltak mind a lovas, mind a gyalogos vadászok számára. Sok nemesi vadász azonban nem tartotta vadászhoz méltónak használatukat. Az elöltöltő fegyvereknél a töltés során először a lőport öntötték a csőbe a csőtorkolaton keresztül, ezután Habsburg József Ágost főherceg vadászaton. Kallós Oszkár udvari fényképész felvétele, 1927 filcből készült fojtást toltak a cső aljába, hogy tömítsék a lőportöltetet. Ezt követően a lágy ólomgolyót helyezték a csőbe, és a puskavesszővel a cső aljába verték. A golyónak a csövön belül lefelé irányuló erőteljes lesajtolása következtében a golyó kicsit eldeformálódott, ennek következtében az átmérője megegyezett a cső belső átmérőjével, így a lőpor égése során keletkező gáznyomás nem szökhetett el a golyó körül. A keréklakatos szerkezet fő része egy öngyújtókerékhez hasonló, recézett felületű acélkerék, amelyet egy felhúzó kulccsal hoznak megfeszített állapotba. A kerék előtt vagy mögött helyezték el a kovatartó pofát. A kakast a serpenyőre hajtják, amely áttört alján ráfekszik a kerék recézett szélére, ebben az állásban rugónyelv rögzí-1 Köszönettel tartozom Papp Tibornak és Vörös Évának, hogy a képanyag összeállításánál hasznos meglátásaikkal segítették a munkámat. Külön köszönettel tartozom dr. Oroszi Sándornak, hogy tanácsaival és összegyűjtött jegyzeteinek átadásával segítette a munkámat. A katalógus és a bevezető tanulmány írásához felhasznált alapvető irodalom tételei, melyekre részletesen nem hivatkozom: KOTLÁR Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983. Budapest, 1983. 383-411.; továbbá az iménti tanulmány „frissített” változata: KOTLÁR Károly - OROSZI Sándor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vadászfegyvereinek (tűzfegyvereinek) fejlődéstörténeti áttekintése. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010. 139-148. 2 A német vadászati múzeum anyagában található egy 1600-ban készült csont- és gyöngyház berakásokkal gazdagon díszített kanócos vadászpuska. Die Waffen des Jägers. In: Die Jagd. Hrg. Kurt G. BLÜCHEL. Köln, 1996. 294. I I
